Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

338 28. országos ülés october 10. 1872. nek tulajdonítom az ellenzéknek kisebbségben ma­radását. Ha vajon helyesen cselekesznek-e azok vagy nem, kik a kormányt ily módon minden áron tá­mogatják, az lehet discussio kérdése; de én nem tu­laj donitom azoknak az ellenzék bukását. Én biztosítom a minister urat, ha a törvényt meg nem hamisították, ha a törvényt végrehajtották volna, mindezen támogatások daczára megbuktak volna. Nem ezen szövetség tartotta fen önöket, — segített ez is, — hanem az, hogy az összeírásoknál oly dolgokat követtek el, mint a minőket elkövettek, hogy egyik kerületben 1.400 másikban 350-et a választók közül kitörültek. (Ugy van! a seélsö bal­oldalon.) A minister úr azt mondja, hogy a mikor hozzá panaszok fölterjesztettek, ö azokat orvosolta. Ugyan kérdem: miképen orvosolta azon panaszt, midőn Pécs városában 400 forintnyi jövedelemmel ellátott bárminő egyén összeiratott és ez az ellen a fölszólalók panaszszal mentek a minister úrhoz? Mikép orvo­solta a Léván történteket ? Ügy, hogy a választás után negyednap olvastatott föl rendelete. (Derültség bal felöl.) Ezt türelemmel hallgatta el, nem bántotta a köz­ponti bizottságot, mert a jobboldal érdekében járt el, mind Léván, mind Pécsett. Hanem már a mikor Esztergomban máskép járt el a központi bizottság ott rendelet utján fölfüggesztette a választást, Kassán hasonlókép cselekedett. Mért nem járt el ily módon Léván a barsmegyei központi bizottság irányában? vagy Pécs városát illetőleg. Ott nem volt sürgős a do­log. Volt elég idő rá, a város előre kinyomatta, rendeletben kiadta, hogy mindazokat fölveszi a vá­lasztók közé, kik 400 frtnyi fizetéssel bírnak. Ennek alapján azután fölvétettek a napszámosok, kik a kőszénbányákban 1 frt 25 krnyi napi bér mellett dolgoznak; fölvétettek a vasúti bakterek, lámpagyúj­togatók. És volt oly eset is, hol béreseket is össze­írtak. Ily eljárás az országban számtalan volt. Concret eseteket kívánt a minister ur, hát fel­hoztam néhányat, felhoztam a lévait, a pécsit, fel­hoztam az esztergomi, a kassai eseteket s lehetne ezeket sokszorozni in infinitum. Felhozhatom Pest városa esetét. Itt elhatározta a központi bizottság, hogy a kinek 840 forint jö­vedelme van, bárminő fizetésből ered is ezen jöve­delem, annak szavazati joga van. (Egy hang bal fe­löl: Ha jobb oldali!) Nemcsak jobb oldali, mert ezt a végrehajtás alkalmával intézték el. Ez törvényen nem alapul. Méltóztassék az 1848-iki V-ik t. czikket meg­olvasni, itt ilyen qualificatio nincs; méltóztassanak megolvasni azt, hogy ministerihivatalnok, mint ilyen, — még magát a ministert sem véve ki, — bir-e! szavazati joggal? Tóth Vilmos Iielügyminister: Sze­mere Bertalan! Simonyi Ernő: Tizenháromszáz hivatal­nok íratott össze csak Budán! Hja mikor egy párt ugy indul meg egy választásnál, hogy már a ver­seny kezdetén 13 száz előlege van, mint obli­gát szavazó: ezzel versenyezni nem lehet. A mi különben azt illeti, a mit a minister ur mondott, t. i. abból, hogy az értelmiség a kormányt és a kormány politikáját támogatja, nem azt kell következtetni és levonni, mintha az a kormányt min­den áron fen akarná tartani és mintha megromlott volna, hanem azt, hogy az értelmiség a mi politi­kánkat nem helyesli, — ha önök, uraim, nem kö­vettek volna el 1868. óta mindent, a mi erejöktől telik, hogy ezen értelmiséget lekenyerezzék, akkor én is annak venném azt; de midőn önök 10,000 hivatalt teremtettek csupán azon czélból, hogy azo­kat a kormány azon értelmiségnek adja, — oly hi­vatalokat, melyeket eddig nem a kormány osztoga­tott, melyek nem a kormány kegyétől függőitek: akkor engedje meg a minister ur, ha ezen értelmi­séget oly érdek nélküli tényezőnek nem tekinthetem, mint minőknek őket a minister ur feltüntetni akarja. Hanem azután mondott a minister ur egy ér­vet az ellenzék politikája ellen, melyet én nagy fon­tosságúnak tartok. (Halljuk!) Azt mondja a tisztelt minister ur „Mindenek­előtt meg kell jegyeznem, hogy mindaddig mig önök a közjogi oppositio terén állanak: önöknek még par­lamenti működése is mindig sterilis marad és még egyes belreformok kérdésében sem lesznek képesek vagy csak ritkán e házban többségre jutni." To­vábbá ezt mondja: „A parlamentekben tisztelt ház! a pártok rendesen nagy elvek, nagy eszmék keresz­tül vitelére alakulnak és csoportosulnak, egyes tag­jai egyes alárendelt kérdésekben alárendelik néze­teiket a többség nézetének azért, hogy szakadást ne idézzenek elő, a mely talán épen azon nagyobb esz­méknek nagyobb elveknek volnának kárára, a melyek miatt a párt megalakult." Ó tehát azt hiszi, hogy nem a jobboldal ma­meluk szelleme, hanem az ellenzék közjogi opposi­tiója oka annak, hogy ezen parlamentben frissebb élet nem fejlődhetik ki, hogy egyes reformkérdések­nél a pártoknak oly configuratióját látjuk, milyen a közjogi kérdésekben mutatkozik. Uraim! kérdem, lehet-e erősebb vádat felhozni azon törvények czélszerütlensége ellen, melyek ily eredményeket idéztek elő? Ne higyjék el önök azt, a mit én mon­dok, hogy a nemzet 7* része, hanem azt csak nem tagadhatják, hogy igen nagy része a nemzet­nek nincs megelégedve ezen törvénynyel, hogy ezen meg nem elégedett résznek képviselői nagy számmal vannak e házban és önök mégis oly alak s oly törvény fentartását határozták el, mely önök szerint lehetetlenné teszi, hogy a parlamentben fris­•

Next

/
Thumbnails
Contents