Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés october 10. 1872. 337 dását. Nézzék meg a központi választmány elnökének jelentését, amelyet a választásokról a város közgyűlésének tett. Bevallja s világosan megmondja, hogy sokan elutasittattak, választási jogaikat elvesztették, az adóhivatalnokok hanyagsága miatt. Ez, azt hiszem, elegendő arra, hogy kimutassa az ember, hogy ezen adőkönyveeskékkel, ezen tclekkönjvi kivonatokkal mily visszaéléseket lehet elkövetni. Önök egy részt, uraim, meghagyták a bizottságoknak, hogy kívánják az adókönyyecskéket, a nemesi és tudori diplomákat, a melyeket mindig minden ember nem hord zsebében s egyszersmind meghagyják az adóhivataloknak, hogy ne szolgáltassák ki ezen könyvecskéket, csak bizonyos esetekben. Ami illeti az egyes eseteket, azt mondja a minister úr, hogy az ő hibájából is eredhettek, nagy volt az elintézendő tárgyak halmazzá, ő is ember, ő is hibázhatott. Ő is hibázhatott egyes esetekben akár téves fölfogásból, akár a körülmények elnézése folytán, s azzal vigasztalja magát, hogy ezen netáni hibákat oly nagy ünputatio alá vetni nem lehet. Megengedjen a minister úr, ez bizony egy kissé szigorú imputatio alá esik, mert itt arról van szó, hogy akár több, akár kevesebb honpolgár legbecsesebb alkotmányos jogát vesztette el, ha ellene döntötte el a dolgot, akármi volt is annak az oka. Ha sok a munka, méltóztatott volna póthitelt kérni arra, hogy azon időre pótoltassák a munkás kéz, a munka erő a ministeritunban, hogy elvégezhesse mind a munkát, s elvégezze ugy, mint azt a törvény s igazság igényli és parancsolja. Azt gondolja talán a minister úr, néhány százezer választó közül talán százat elhamarkodásból, vagy elnézésből vagy tévedésből megfosztottam akaratom ellenére választó jogától. Engedelmet kérek ez nem mentség: épen ebben áll a ministernek felelőssége, azért felelős a minister. Valakit választói jogától három évre megfosztani, — mert 3 évre fosztatott meg ezen legbecsesebb polgári jogától az illető, — nem eshetik oly csekély imputatio alá. Hanem, — mint eleinte is kijelentettem, és mint az általunk benyújtott válaszfölirati javaslatban is ki van jelölve, — nem egyes esetekre való tekintettel, bár azok is igen kárhozatosak és számosak voltak, mint beismertetett minden oldalról, — de az összes választásokra nézve azon tekintetből, hogy a törvények meg nem tartattak, hanem a törvények rendszerint országszerte mellőztettek és megszegettek, azért tekintem a választásokat törvényteleneknek és igen természetesen a törvénytelen választásokból alkotott törvényhozást is törvénytelennek. Belügymitister úrezután elhagyja a védelmi állást s átmegy námadó politikájára, melyeket eleinte igért; hanem ez úttal nem egészen szokott élénkségével támadott, hanaui, —amint kifejezte magát, —az ellenzékKÉPV. H. NAPLÓ 18=s. I. KÖTET. nek állását eritica alá vette és helylyeí-közzel sincerizált. (Halljukl) Azt mondja, hogy mi azt, hogy az ellenzék kisebbségben maradt, tulajdonijuk a kormányhatalommali visszaélésnek, tulajdonítjuk illetéktelen befolyásának és a sok oldalú megvesztegetésnek; sőt olyanok is találkoznak, kik azt annak tulajdonítják, hogy Magyarorsaág uralkodó osztálya pártkülönbség nélkül meg van romolva. Egy szóval elmegyünk mindenhová kutatni, de elmulasztjuk saját háztartásunkat, saját politikánkat megvizsgálni. Ő azután vizsgálja ezen politikát, és azt találja, hogy mi vagyunk magunk okai annak, a mit ő bukásnak nevez, de a mit én bukásnak el nem ismerek, nem nézem pedig bukásnak, ha e házban kisebbségben is vagyunk, mert a nemzetben sokkal erősebben állunk, mint állottunk valaha. (Ellenmondás jobb felől. Élénk föíkiáltások a szélsőbal felöl: Ugy van!) Hanem elismerem azt, hogy igenis történtek az ellenzék részéről is hibák. Én kisebbségben maradásunkat egyenesen azon eljárásnak tulajdonítom, a melyet a kormány és a kormánypárt a választások alkalmával követett s a miről az imént szóllottam. Hogy pedig a kormány ennek megtételét megengedte, ennek egyik oka, nézetem szerint, igenis maga az ellenzék. Fölmerültek már igen flagrans esetek az 1869-ik választások alkalmával, a midőn kormánybiztosoi küldettek ki, az Összeíró küldöttségek, a központi választmányok föloszlattattak, ujak tétettek helyökbe s más ilyen hatalommal való visszaélések történtek. Mi kötelességünknek tartottuk már akkor fölszólalni ez ellen, és az általunk akkor benyújtott válaszföl- ' irati javaslatba belefoglaltunk egy erős, az alkalomhoz mért panaszt erre nézve. És mi történt? Debreczen város tisztelt képviselője volt az, ki bennünket megtámadott, az eljárás helytelenségét szemünkre hányta s azt mondotta, hogy az ilyent nem illik a trónhoz fölvinni; a fölött a többség határoz. Hiszen, ha a többség határozna a fölött: akkor benne vagyunk azon circulus vitiosusban, melyben most is vagyunk; hiszen akkor mi a többséget sohasem fogjuk elnyerni, mert ha más orvoslást nem keresünk, mint a többség szavazatát: biztosítani fogja az magának a többséget minden áron. Az 1869-iki eljárásnál elkövetett viszszaélések nem voltak elegendők, fokozták 10—20szorosan a törvénynek meghamisítását országszerte azért, hogy újra többségben maradjanak. Már most Debreczen város képviselője szerint mi ezen többségre hivatkozzunk, hogy többségben maradjon. E tekintetben igaza van a minister urnák, ha azt mondja, hogy az ellenzék politikájában is voltak és vannak hibák, melyeknek tulaj donitható az ellenzéknek kisebbségben maradása a házban. Ami a minister urnák azon észrevételeit illeti, hogy az értelmiség, aristokratia, papság és gazdagság támogatja a kormányt, én részemről nem ezek43