Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

330 28. országos ülés oeíober 10. 1872. az adórovás kimutatásokat, a polgári lajstromokat, a nemesi összeírásokat maguk a központi bizottságok szerezzék meg, és adassák ki magoknak és nem azt mondja, hogy a választók hozzák a bizottságokhoz. (Igaz, ugy vm\ bal felől) Ugyan kérdem, hány nemes ember van e házban, aki képes oklevelét előmutatni ? Hiszen erre a legrégibb családok legkevésbbé volnának képesek. (Igás! a szélső baloldalon.) Nem értem tehát, hogyan lehet ilyen bizonyítványokat követni és azt mondani, hogy a törvényekkel nem ellenkezik, midőn, mint mondám, a törvény egyenesen kötelességükké teszi az összeíró bizottságoknak, hogy ezen bizonyítványokat ők szerezzék meg, ne pedig a választóktól kívánják. Az adókönyvecskékről, igaz, nem szól a törvény, de szól az adólajstromokról és ezeket megszerezni a bizottságoknak szoros kötelességökké teszi, s azt mondja, hogy ha ezekből ki nem tűnnék a qualilificatio, akkor a választó tartozik — de csakis akkor — qualificatióját igazolni, tehát azon körülmény, hogy valakinek választói joga az adókönyvből ki nem tűnnék, még nem elegendő a törvény szerint arra, hogy attól elüttessék, hanem azt máskép is igazolhatja. (Igás! a ssélsö baloldalon.) És hogy miként tartozik igazolni? Erre a minister ur azt mondja, hogy igazolni tartozik azon módon, mely törvényes igazolási mód volt Magyarországon ezer év óta: igazolni lehet oklevelekkel, tanukkal. (Igaz\ a szélső baloldalon.) Azt, hogy valaki megfizette-e államadóját, az az összeíró bizottsághoz nem tartozik; az összeíró bizottságnak joga nincs e tekintetben kutatásokat tenni. (Helyeslés bal felől.) Ha tehát ily eljárási módot fogadott el a 30 vármegye, kétségtelenül tid tette magát a törvényen, félremagyarázta a törvényt, még pedig — engedelmet kérek — nem becsületes módon magyarázta félre, (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon : igaz! ugy van) mert ez erőszakolt magyarázata, pártczélokra szánt kizsákmányolása, nem pedig becsületes alkalmazása a törvénynek. (Helyeslés bal felől.) A minister ur a megyéket két cathegoriába osztotta, s midőn az emiitett 30 megyét az első cathegoriába sorolja, hozzá teszi, hogy azok eljárása nem is uj, mert 69-ben is volt alkalmazva. Igen, volt rá eset, miként tegnap Debreczen városa érdemes képviselője megmondotta, de épen ezen oknál fogva a képviselőház akkor az illető választást megsemmisítette. (Helyeslés a szélső baloldalon) A minister ur tehát oly praecedensre hivatkozott, mely ép azt bizonyítja, mit én állítottam, hogy ezen választások érvénytelenek, semmisek. (Helyeslés bal felől.) Ami a második cathegoriát illeti, azt mondja a minister ur, hogy abba tartoznak azon vármegyék, melyek utasításokat nem kaptak és hol egyes esetekben vagy esetről esetre és — amennyiben a törvény betűje kellő támpontot nem nyújtott. — az előző gyakorlat vagy más indokok alapján jártak el. Azt mondja „más indokok alapján."—Ez igea tág magyarázatot enged. Hanem mi volt erkölcsi eredménye ezen eljárásnak szerinte? „Ezen törvényhatóságok területén" — nem mondja kivétd nélkül, hanem természetesen nagyobb részében, — „már igenis észlelhető volt a pártszenvedély kinyomása, amennyiben egy és ugyanazon indok alapján a legellentétesebb határozatok hozattak, ugy néha a legellentétesebb indokok alapján hozattak egy és ugyanazon határozatok." íme tehát 30 vármegyében a választások oly utasítások mellett hajtattak végre, amely utasítások nem a törvényrendeletéből merítettek, amely utasítások mellőzték a törvényeket, sőt amelyek a törvényekkel ellenkeztek, a többi vármegyében pedig ugy hajtattak végre, miként maga a belügyminister ur beismeri, hogy ott már érezhető volt a pártszenvedély kinyomata, hogy ott ugyanazon indokok alapján különböző határozatok hozattak, és néha a legellentétesebb indokok alapján hozattak egy és ugyanazon határozatok. Uraim! lehet-e erősebb bizonyíték annak bemutatására, amit én a válaszfelirati javaslatban mondok, hogy t. i. a választások országszerte nem törvényesen hajtattak végre, mintha a belügyminister, aki kétségkívül a legcompetensebb biró e tekintetben, ilyen vallomást tesz az országgyűlés előtt Hanem van ennek egy más oldala is. Azt mondja a minister ur, hogy telekkönyvi kivonatok kérettek. Igaz, de ha tudva volt, hogy ellenzéki a választó még ez sem volt elegendő. Hiszen kérem, itt Pestvárosában, képviselőtársam Oláh Miklós kimutatta a telekkönyvi kivonattal, hogy 2000 hold birtoka van. Azt mondták, mutassa az adókönyvecskét. „ Hisz nem én fizetem attól az adót, hanem haszonbérlőm — monda ő — tehát nincs nálam az adókőnyvecske." „Alikor nem kap szavazati igazolványt." — Ez volt a válasz. Ez Pest-városában történt itt az ország, a kormány központjában. Az összeíró bizottsághoz Pest városában — Pest városát említem meg, mert ez itt a legközelebb s végre is ezt kell tekintenünk Magyarország legintelligensebb pontjának, ez fővárosa Magyarországnak ; ha itt történhettek olyanok, minél inkább történhettek a vidéken — az összeíró bizottságokhoz elmentek a választók. A bizottságok adókönyvecskét kértek. Nálok nem volt adókönyvecske, mert igen természetesen ezt az 1848-ik V. törvényczikk nem követelvén, erre ők nem voltak elkészülve. Ha elmentek az adóhivatalba, az adóhivatal megtagadta tőlük ezen könyvecskék Ma-