Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

332 28. országos ülés oetober 10. 1872. ragaszkodik most is, azon alapon áll most is, melyen állott előbb, azt mondám, hogy Magyarország 3

/

4 része szivesebben fogadja el ezen, az ellenzék által elfogadott alapot, mint az 1867. XII. törvényezüiket. Lipthay Béla képviselő ur hivatkozott beszédében az angol történelemre, és különösen 3 angol királynak nem igen kedvező sorsát, mondhatni szomorú végét ecsetelte. Én csak azért hozom ezt fel, hogy a történelemből kimutassam, mik voltak azon okok, melyek ama királyokat oly sorsra vezették. Ellőttem fekszik igen jól ismert történelme Macaulaynak, ki különösen 2-dik Jakab idejéről irt, egyikéről azon királyoknak, kikről Lipthay Béla képviselő ur megemlékezett. Macaulay e király bukásának okát a következőkben keresi. Tán megengedi a tisztelt ház, hogy ne az eredetit olvassam fel, lefordítottam azt híven, a mint csak szóról szóra leforditni lehet. Elmondván, hogy legjobb tanácsosai, leghívebb emberei II. Jakab terveinek keresztülvitelét ellenezték, ekkép folytatja: „Jakab mégis terveinek végrehajtásához makacsul ragaszkodott. Egy parlament szentesítése volt szükséges rendszerének érvényesítésére. * Hogy egy szabad és törvényes parlament szentesítését megnyerni lehetetlen, azt belátta mindenki; de nem látszott egészen lehetetlennek, hogy corruptio, megfélemlítés, a hatalomnak erőszakos megfeszítése, a törvény elferdítése, és meghamisítása által egy oly gyülekezet jöhessen létre, mely magát parlamentnek hívja, és mely kész legyen a fejedelem rendeleteit registrálni. A választások vezetésével, oly egyének voltak megbizandók, kik a legcsekélyebb ürügyet felhasználják arra, hogy a király híveit törvényesen választott képviselőknek nyilvánítsák. (Fölkiáltások a szélső balodalon: Nálunk, is igy volt!) Minden hivatalnoknak a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig értésére volt adandó, hogy ha hivatalát megtartani akarja, tartozik a jelen körülmények között ugy befolyásával, valamint szavazatával a trónt támogatni. A kivételes királyi biztossági bíróság szemmel fogja tartani a papságot. A törvényhatóságok, melyek csak az imént szerveztettek egy bizonyos czéíra, most egy másik czél elérésére újra szervezendők lesznek. Ily eszközökkel reményit a király többséget nyerhetni az alsóházban." (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Nálunk is igy történt.) íme, uraim, az ember azt hinné, hogy a ininisterium tanulmányozta ezt a történelmet s innen vette a mintát választások alatt követett eljárásához. Hiszen, ha én nem mondanám meg, hogy az angol II-dik Jakab alatt tervezett választásokról szól, mindenki azt fogta volna hinni, hogy a most lefolyt magyarországi választásokról szóltak, mert szóról szóra, tételről tételre talál. Igen köszönöm Lipthay képviselő urnák, hogy ezt a példát felhozta, s alkalmat adott a történelemből is bebizonyítani azt, hogy az ily eljárásnak mily szomorú következményei vannak. Ezekután áttérek azokra, mik itt tegnap több szónok által mondattak. Debreczen város tisztelt képviselőjének beszédére csak igen kevés megjegyzésem van, melyeket azonban elhallgatnom lehetetlen. Egy kifejezésére akarok reflectálni, melyet sajnálattal hallott talán az egész ház, de mindenesetre a ház ezen oldala. Egy madarat eresztett ki a tisztelt képviselő ur, melyről talán maga is megvallja, hogy az talán vadászat közben a pusztán található, de parlamentbe nem való. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon és a jobb oldalon.) Ez nem parlamentáris modor. (Helyeslés.) Az pedig, amit Irányi tisztelt barátom által igen alaposan és igen illedelmesen tett czáfolatokra viszonzásul mondott, hogy beszédének művészeti előadását és mesterséges diszét hangsúlyozta, azt hiszem, nem czáfolat. Nem czáfolta meg azzal Irányi tisztelt barátom egy érvét sem, hanem az egyszerű megjegyzés volt, mely szintén igen szépen be volt tanulva. Azután reflectált reám is, hogy múltkori beszé dem végén mondottam volna valamit, a mi az ellenzéket lehetetlenné tenné. Megvallom, hogy az, a mire azt hiszem, reflectálni akart, hogy én, t. L, kijelentettem, miszerint, ha az ország többsége, egy szabadválasztás által az 1867. XII. törvényczikk mellett, a mostani közösügyi törvények elfogadása mellett nyilatkoznék, én, részemről egy szóval sem fogom folytatni ellenök az oppositiót. Én ezt személyemre nézve mondtam, mint személyes meggyőződésemet, személyes elhatározásomat; és hozzá is tettem, hogy „ részemről % tehát nem azon párt nevében, a melylyel közreműködni szerencsés vagyok, hanem mondtam, mint egyéni véleményt, és ezen véleményt most is föntartoni. Én nem fogok opponálni a nemzet akarata ellen, oly törvényekre nézve, a melyeknek érdeme századok óta meg van határozva. Hogyha egy reform, egy uj eszme behozataláról van szó: akkor tudom, hogy a kezdeményező az úttörő, és hogy neki ennélfogva küzdeni és tért kell foglalni lépésről lépésre, de midőn az alkotmány sarkalapjáról, midőn oly törvényekről van szó, amelyre nézve századok óta tisztában van a nemzet, én részemről nem érzek magamban hajlamot arra, hogy én a nemzet akarata daczára folytassam az oppositiót ; nem mondom, hogy roszűl cselekesznek, a kik teszik, de egyéni meggyőződésem és elhatározásom, hogy ha a nemzet szabad akarattal elfogadja azon alapot, én ezen alapot többé feszegetni nem fogom, habár azt, mint múltkor is kijelentettem, helyeselni akkor sem fognám. Több megjegyzést ezúttal nem akarok tenni azon beszédre, melyet Tisza Kálmán képviselő ur mondott, talán lesz még alkalmam egyre-másra re-