Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés october 10. 1872. 333 lectálni később is; hanem áttérek a tisztelt belügy­núnister urnák tegnap mondott beszédére. A tisztelt belügyminister ur mindjárt beszéde elején panaszkodik arról, hogy a ministerek igen hevesen támadtatnak meg, hogy ő tulaj donképen nem is tudja: a vádlottak padján ül-e, vagy a mi-, nisteri széken; hogy Magyarországban nem lehet mi­nister vád nélkül — nem lehet vád minister nélkül. Én nem tagadom, hogy van némi alapja ezen panasznak. Igaz, a mi parlamentális vitáink oly térre jutottak, a melyen én azokat nem szívesen lá­tom, és hivatkozom a háznak azon tagjaira, a kik 1868-ban is itt voltak, hivatkozom arra, hogy én részemről nem kezdtem meg ezen vitatkozási mo­dort; én óhajtottam volna, kívántam volna a külföl­dön is meghonosított udvarias, a mellett szilárd és elhatározott modort hozni be nálunk is a parlamenti vitatkozásokba; de az csak akkor lehet,ha az ember az ellenpárt részéről is ugyanazon méltányosság és udvariassággal találkozik; mert azt nem lehet várni, hogy mi a túlsó fél szónokait dicséretekkel halmoz­zuk el akkor, midőn ők rólunk a legroszabbat mondják. Ugyan, hogy fognánk állani, a nagy publi­eum előtt, hiszen akkor elismernék, hogy ellenfe­leinkről, a másik pártról csak jót tudunk mon­dani, ők pedig azt nem viszonozzák.mert nem va­gyunk reá érdemesek. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ilyen egyoldalú udvariasság a parlamentben lehetet­len. Ha tehát viszonossággal nem találkozunk, nem vagyunk képesek megváltoztatni a hangot sem, me­lyet eddig kénytelenek voltunk követni parlamenti vitáinkban. (Igaz! a szélső baloldalon.) De nem is volt ez így eleinte, ezt csak lassanként a pártok megmerevenedett állása által idéztetett elő, előidéz­tetett különösen azon hatalmaskodó magaviselet által, iselylyel a túlsó párton ülők, érezvén numericus több­ségűket, az ellenzék ellen folytattak, midőn nem vitatkoztak velünk, nem czáfoltak érveket érvekkel, hanem azt mondták: szavazzunk, a többség uralmá­nak kell fönálíani, és a többség uralma nem keresett érveket, nem kereste a capacitatiot, hanem azt mond­ták, „szavazzunk". Ez idézte elő az ingerültséget és azon hangulatot, mely lassanként élesebb és éle­sebbé kezdett válni, és mely csakugyan elérte már azon fokot, hogy igenis kívánatos volna, minszerint most már visszafelé induljon. Hanem arra is, uraim, nem mél­tányos önök részéről várni, hogy tehát mi kezd­jük meg azt. Hiszen önök vannak a hatalom birto­kában, önöké a többség, önöké a rendelkezési jog, menjenek tehát önök elől a jó példával, hisz az erő­sebb a hatalmasabb könnyebben engedhet, őt illeti meg a kedvezményezés, de necsak szép szavakban, mint azt tette tegnapi beszédének végén a belügyminis­ter ur, mint tette igen tisztelt Sennyey képviselő ur, és a ministerelnök ur, és a mint megkezdte levezető beszédében Pulszky képviselő ur. Necsak szavakkal méltóztassanak ezt tenni, mert mi nem a szavakból, hanem a tettekből Ítélünk. Méltóztassanak megmondani minden szenvedé­lyesség nélkül: tett-e ezen országgyűlés kezdete óta a tisztelt jobboldal csak egy méltányos lépést is az ellenzék irányában. Méltóztassanak figyelembe venni azon magaviseletet, melyet eddig folytattak. Az országgyűlés összejön és azzal kezdődik, hogy klnököt és két alelnököt választ, Kérdem, vajon nem képezi-e az ellenzék egy harmadát a háznak? Nem lett volna-e méltányos, hogy e bárom közül az egyik alelnök az ellenzék soraiból választassák? Ez azon­ban természetesen szóba sem jött. Ki is gondolna arra, hogy az ellenzékből választassák elnök? (Moz­gás a jobb oldalon.) A háznak van hat jegyzője. Ezen hat jegyzői helyből az ellenzéknek átengedett a többség egyet, de még ezen egyet sem engedték meg, hogy az el­lenzék maga jelölje ki ezen jegyzőt, hanem kijelöl­ték önök. (Élénk föllááltásők bal felől: Igaz ! Igaz!) Nem állítom, hogy ehhez nem volt joguk, tökéletes joguk volt hozzá, de méltányosnak ezen eljárás nem nevezhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyan jártak el önök a szakbizottságok alakítá­sánál? A pénzügyi bizottságba, melyről Pulszky kép­viselő ur azt mondotta tegnapi beszédében, hogy ott sokkal alaposabb és behatóbb tudomást lehet szerezni az ország pénzügyeiről, mint e házban, bele válasz­tottak 3 ellenzékit, szintén a maguk tetszése szerint és nem az illető pártok kijelölése folytán. 3 a 15­höz, ez nem azon arány, melyet az ellenzék a kép­viselőházban a jobboldallal szemben elfoglal. (He­lyeslés bal felől) Önök a vasúti bizottságba, mely szintén 15 tagból áll, ugy hiszem csak egy ellen­zékit választottak. Ez nem helyes arány és nem méltányos eljárás. Joguk volt önöknek ehhez, mert többségben vannak, de ha önök így, járnak el elle­nünkben és még azon csekély quotát, melyet szá­munkra engednek, sem engedik általunk kijelöltetni! akkor ne kívánják önök, hogy ily eljárás mellett önök irányában az ellenzék kezdje meg a méltá­nyosság és udvariasságot. (Élénk tetszés nyilatkoza­tok balfelől.) Szó volt a választásokat igazoló bíróságokról. Ezek mindenike 7 tagból áll, mindenik bíróságba választottak önök csak egy ellenzékit, és ismét nem az ellenzék, hanem maguk kijelölése szerint. Uraim! ha az ember mindezeket meggondolja, ha meggon­dolja az eljárást, melyet a túlsó párton levő képvi­selők követtek irányunkban akkor, mikor az udvar­helyszéki választás esete jött tanácskozás alá, mely utoljára mégis ugy végződött, mint az ellenzék kívánta, de a háznak compromissiójával; amennyi­ben nem a képviselőház, kinek egyedül van joga e kérdésben intézkedni, hanem a minister intézkedett,

Next

/
Thumbnails
Contents