Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

28. országos ülés octotier 10. 1872. 331 nyében kevés sulylyal bíró határozatot a belügyminister ur a helyett, hogy a bűn nagyságához képest inkább csekélylette, mint helytelenítette volna; miután azt azon az okon, mert tán az inditvány a megye tanácskozási statútuma szerint előre bejelentve nem lévén, tárgyalható nem volt, meg nem dönthette: más oldalról lényegében támadta meg, s állítván, hogy ily nagyfontosságú ügyben az országgyűlés van hivatva határozni, holott az többszöri sürgetésünkre is, e tekintetben nem tett semmit, KözépSzolnokmegyét az e tárgybani határozat-hozataltól önkényüleg eltiltotta. Ennek folytán kénytelen vagyok a következő interpellátiót intézni a t. belügyminister úrhoz: (olvassa az interpellátiót.) Interpellatió a belügyminister úrhoz. Tekintve, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870-dik évi XLII. t. ez. a megyének azon jogát, hogy az önkormányzatot saját körében — a törvény korlátai között — gyakorolja, hogy határozatokat hozzon s törvénynycl nem ellenkező szabályrendeleteket alkosson, föntartotta és biztosította: tekintve, hogy a megvesztegetést a törvény tiltja, s hogy a kéjrviselőház — ha nem is a jelenlegi, de még az 1865/68-diki is — a vesztegetéssel megejtett képviselőválasztásokat megsemmisítette: kérdem a minister úrtól, hogy Középszolnok megyét, azon — senki által nem neheztelt és folyamodás utján fölebb nem vitt — határozatától, hogy a megvesztegetés bűnében talált egyéneket erkölcsileg megbélyegzetteknek tekintse, mi jogon tiltotta el, s e tiltó rendeletet, hogy tudja a hatósági önkormányzat szabadságával, a törvénynyel s a közerkölcsiség köteles föntartásával összeegyeztetni? (Hosszas élénk helyeslés a bal oldalon és a szélső baloldalon). Elnök : A benyújtott interpellatió közöltetni fog a belügyminister úrral. Bakcsy Ferencz : T. ház ! Van szerencsém benyújtani Fehér Ignácz háromszéki futásfalvi lakos kérvényét Lázár Mihály alkirálybirónak az 1869-iki sorozáskor történt csupán egy esetre vonatkozó 125 frt 30 kr zsarolásának megtérítése és Kálnoky Dénes gr. főkirálybirónak a hivatalos hatalommal való visszaélése tárgyában. Kérem a kérvényi bizottságnak kiadatni. Elnök : A kérvényi bizottságnak adatik ki. Vidacs János : T. ház! Van szerencsém az 1848—49-iki honvédtáborkari kapitány Laval Károly kérvényét a tisztelt ház asztalára letenni, melyben kéri a t. házat, méltóztassék tekintetbe venni azon szolgálatait, melyeket önvédelmi harczunk alkalmával teljesített, és neki annálfogva nyugdijat adni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt szabályszerű tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottságnak adatik ki. Nem lévén senkinek előterjesztése, következik a napi renden levő tárgy: a válaszfelirati javaslat tárgyalása. Simonyi Ernő: T. ház! Igen sokat kellene beszélnem, ha minden eddig elmondott beszédre válaszolni vagy reflectálni akarnék. Nem fogja a t. ház tőlem várni, hogy ezt tegyem ; csak annyit említek meg, hogy a vita elején mondott szónoklatokra, — melyek, mint a fáma híreszteli, Pest belvárosa érdemes képviselőjének javaslata folytán indíttattak meg — tán nem lesz szükséges részletesen válaszolnom, mert nagy része azon szónok uraknak megtalálhatják beszédeik egy részére a választ azon czikkekben, melyeket magok írtak egykor az ellenzéki lapokban és megtalálhatják az általok kiadott röpiratokban. Nem lesz tehát szükséges ezekre válaszolnom. Ha vajon az ily szónoklatok általi támogatás sok erőt kölcsönöz-e a pártnak, annak megítélését magára a t. pártra bízom. Azok után, a mik már mondottak, nem reflectálnék Lipthay Béla t. képviselő ur beszédére sem; ő volt azonban az első, a ki fölemlített egy körülményt, melyet azután utána többen ismételtek, és ez mdit arra, hogy beszédére reflectáljak. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi — az 1848-as párt — azon hírt terjesztjük, s magunkat ugy állítjuk oda, mint a kik az ország 3

/4 részét, képviselik. Ugyanezen szemrehányást tette nekünk Komárom városa érdemes képviselője, midőn Irányi t. barátomnak felelt, és ugyanazt ismételte beszédében a ministerelnök ur is. Megyjegyzem. hogy én nem kizárólag a 48-as párt nevében szólottam akkor, midőn ama szavakat mondám, hanem szólottam arról, hogy a közjogi törvényeket Magyarország Z

U része, nem szívesen, nem megnyugvással fogadja, hogy azok iránt elenszenvvel viseltetik. És ezt tartom én most is. Nagyon óhajtottam volna, ha alkalom nyújtatott volna arra, hogy erre nézve a nemzet szabad választás utján, akadály nélkül nyilatkozhassék. — Minthogy azonban a jelen választások eredményét ilyennek nem tekinthetem, és az én tapasztalásaim arra nézve az országban még most is olyanak, a milyeneknek előadtam: én most is azt hiszem, lelkiismeretesen hiszem, hogy az 1867. XII. törvényczikk Magyarország S

U részét ki nem elégíti. Midőn én ama szavakat, mondottam, azt hittem, hogy az összes ellenzék nézetét fejezem ki, mert a balközép programmja vezérelveiben épen az volt, a mi a miénk. Midőn én ezt irtam és mondottam, akkor még nem tudtam, hogy Komárom városának érdemes képviselője ezen programmot többé nem tartotta a magáénak. Én tehát azon programm alapján, melyet a balközép elfogadott, s melyet most is a válaszfölirati vita alkalmával a magáénak mondott, kinyilatkoztatván, hogy ahhoz 42*