Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

322 27. ország«s-ülés oetol»er-9..1872. ismét — ha jól emlékszem — Lukács Béla és Molnár Antal, azt mondották, hogy az nem eléggé határozott, nem eléggé őszinte. Schvarcz Gyula képviselő ur a férfias nyíltság hiányával vádolta. A hiba szerinte az. amint azt a közjogi kérdés fejtegetésénél kimondotta, hogy én s azok, kik velem egy nézetben vannak, ámbár már kétszer szavazott ellenünk az ország, ezen kérdések vitatásától el nem állunk. Én nem mondom, tisztelt ház, hogy a férfiasság egyedül azon mérték, melylyel a politikai eljárást megmérni kell. Tudom, hogy nem az. De azt az egyet is tudom, hogy, ha már csak férfiasságról beszélünk: a férfiasság nem abban áll, hogy azért, mert kisebbségben maradtunk, feladjuk nézeteinket ; de abban, hogy. ha egyedül állunk is a világ közepette, megtartsuk. (Helyeslés bal felől Zaj jobb felől) ' Különben, ha Schvarcz Gyula képviselő urnák -az a nézete a férfiasságról, hogy, ha valaki nézeteivel kisebbségben marad, a férfiasság, a férfias nyíltság azt kívánja, hogy ezen nézeteinek vitatásától, ezen nézeteitől álljon el: akkor attól félek, hogy Schvarcz Gyula képviselő urnák még igen sokszor lesz alkalma a férfiasság erényét gyakorolni. (Élénk derültség.) Mert igen sok van nézetei közül olyan, melyek egy részére, sajnálattal mondom, nem kétszer, de háromszor és talán négyszer is lefog szavaztatni az országgyűlésen. A mi pedig a határozottság hiányát illeti: én igen jól tudom, hogy azon képviselő uraktól, kik ezt felhozták, véghetetlen sokat tanulhatok. De száljának önmagokba, és gondolják meg, hogy épen politikai határozottságot tanulhatunk-e tőlök vagy nem. (Élénk helyeslés bal felől.) Különben azt állítom, hogy feliratom, javaslati értelme is tiszta. Arról, hogy mások abban diplomatiai ügyességet keresnek, hogy nem érik be azzal, a mi benne meg van. hanem a sok közt akarnak olvasni, és nem lehet: én nem tehetek. Benne van határozottan kifejezése annak, hogy nem az 1867. XII. törvényben rejlik alkotmányunk biztositéka. Benne van határozottan, hogy minden törvényt, legyen az közjogi bár, alkotmányos utón megváltoztatni lőhet, és benne van, hogy fentartjuk magunknak a megváltoztatást annak idejében czélba és eszközlésbe is venni. Ezen utolsó részben azáltal, hogy azt mondjuk „annak idejében-: benne van kifejezése annak, hogy most. midőn nem látnók kivihetőnek, nem kívánjuk azok részleteinek feszegetésével azon időt elveimi. amelyben tán oly dolgokat lehet eszközölni, amelyeknek az országra nézve gyakorlati haszna van. Ennyi van benne, sem több, sem kevesebb. (Helyeslés bal felől.) Igen szerettem volna, ha b. Lipthay Béla képviselő ur beszédére nem kellene felelnem, vagyis megjegyzést tennem. El is mellőzök minden egyebet, csak azokra szorítkozom, amelyekkel vagy szavaimat magyarázta félre, vagy megtörtént dolgokkal mondott ellenkezőt. (Igaz ! Ugy van ! bal felől !) Legelőször is azzal támad meg engem, hogy helytelen az, hogy én a trónbeszédet azért roszaltam, mert nem jelzi az elveket, melyek szerint az egyes kérdések megoldandók leimének ; holott pedig, akik figyelemmel hallgatták előadásomat, azt gondolom, fognak emlékezni, hogy épen ellenkezőleg azt mondottam, miszerint azt tartanám helyesnek, hogy ne jelölje ki az irányt, és csakis azért, mert azt a trónbeszéd nem tartotta meg, mert több pontra nézve jelöl irányt, érzem magamat kényszerítve, hogy miután azon irányt helyesnek nem tartom, a magam részéről ellenkező irányt jelöljek ki, és bár ez alkalommal a tisztelt képviselő ur egy igen szép passust mondott el beszédében arról, hogy ő fölsége a király alkotmányosabb volt, mint én ; azt hiszem, uraim, nem teszem ki félreértésnek magamat, miután válaszfeliratomban oly határozottan hangsúlyoztam ő felsége alkotmányos érzeteibe vetett bizalmamat: ha I a képviselő úrral szemben megjegyzem azt, hogy j ő felségének alkotmányos érziüetét egyes képviselő j alkotmányos érzületével hasonlatba hozni, ő felsége nevét annyiszor és minduntalan a parlamenti vitákba bekeverni, mint azt tisztelt képviselő ur tette, sem nem alkotmányos, sem nem tiszteletteljes eljárás ő felsége irányában. (Helyeslés bal felől) Azontúl beszéde fonalán a törvény iránti tiszteletről azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ha bár az ellenzék akarná is, hogy a törvények tiszteltessenek : hiába nem teheti azt, mert azáltal, hogy a delegatióba be nem ment, önmaga megszegte a törvényt, mindenesetre pedig oly álláspontot foglalt el, melyet egy hü hazafinak elfoglalni nem volna szabad. Uraim, kénytelen vagyok a tényeket helyre állítani. Jól méltóztatnak tudni, hogy 1868-ban az ellenzék részéről is bementünk a delegatióba. Eléggé is szemünkre hányatott és hányatik ez ma is az itt ülő képviselőtársaim részéről. Midőn azonban ezen delegatiónak másodszor kellett volna Pesten összejőnie, már Bécsben merülvén fel aggályok azon törvénytelen cziin miatt, melyet az akkori közös ministerek használtak, mielőtt a delegatio Pesten összejött volna, követeltük: hogy arra nézve megnyugtatás adassék, hogy ily törvénytelen czimck a delegatióval szemben használtatni nem fognak. És miután előzőleg ezt meg nem nyerhettük, kiléptünk ezen bizonyos delegatióból. Később azonban, midőn az akkori ministerelnök tudatta a házzal, hogy ezen kérdések kedvezőleg megoldattak, épen azért a későbbi időben pártunk a delegatiók összejövetele alkalmával mindannyiszor azt mondotta ki, hogy miután a delegatio, — nekünk bár nem tetsző — de tervényes intézmény: nem tartjuk a törvények