Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

27. országos ülés ortolter 9. 1872. 323 iránt tartozó tisztelettel megegyeztethetőnek, hogy egy párt kimondja, hogy tagjai abban részt nem vehetnek, sőt minden egyes tag szabadságára hagyjuk, hogy saját személyes viszonyai szerint a delegatióba belépjen, vagy be nem lépjen; (Zaj jobb fel öl) a választásokban pedig, ha nem is mindanynyian, de pártunkból, hol többen, hol kevesebben mindig részt vettünk, részt vettem magam is mindannyiszor, kivévén ezen utóbbi esetet, midőn betegségem akadályozott a házban megjelenni. Nem áll tehát, mintha miatta mi kimondottuk volna, hogy a delegatióba nem megyünk; nem áll, hogy a törvény iránti tisztelet ellen ez utón vétettünk volna, Különben, mintán már e tárgyban benne vagyok, elmondom pár szóval azt is, hogy én helyeslem a többség azon eljárását, hogy azóta nem választott be bennünket. Mert én e tekintetben tökéletesen egyetértek a volt ministerelnök úrral gróf Andrásy Gyulával, egyetértek pedig azért, mert az átalános alkotmányos szempontot az ellenzéki szempontnak fölébe helyezem. Ellenzéki szempontból igen kell emes lehetne olykor kezet fogni 6 felsége többi országai és tartományai népével, megtagadni a kiviteli módozatot az oly politikától, melyet azon magyar kormány helyesel, mely az országgyűlésen többséggel rendelkezik; de alkotmányos szempontból azt, hogy e delegatióban más országok férfiaival kezet fogva törekedjük megbuktatni azon kormány politikáját, mely itt többségben van: a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám. (Élénk helyeslés hal felől.) A tisztelt képviselő nr, s ez az utolsó pont, amelyre reflectálni akarok, a külügyekre vonatkozólag mondott passusomat bonczkés alá vette, sőt soká tanakodott felette, hogy mit akarhattam és mit nem akarhattam mondani s mikép lehetne vagy nem lehetne azt magyarázni. Pedig — ismét hivatkozom mindazokra, kik beszédemet végig hallgatták •— határozottan megmondottam, hogy egyenesen csak annak akartam kifejezést adni, hogy a német birodalommal elébb képződvén a jó viszony, ez már barátsággá fejlődött és azzal ezt fön kell tartani ; azokra nézve pedig, melyekkel e jó viszony csak most kezdődik : e jó viszony megerősítésére kell törekedni. így állván a dolog, nem is lehet máskép, minthogy a tisztelt képviselő ur azért tanakodott anynyit afelett, mit akarhattam, s mit nem akarhattam mondani, hogy alkalma legyen itt előttünk — azt hiszem kölcsönös meglepetésünkre mindnyájunknak — feltárni ama mindenesetre uj eszmét, hogy az 1849-ik évi muszka invasio a Magyarország iránti barátságnak volt jele. (Mozgás.) Megengedjen a tisztelt képviselő ur, de ezen állításával szemben már igenis lehet és kell is alkalmazni azt, mit ő az ellenzékről mondott, hogy nem oly álláspontot foglal el, minőt egy hű hazafinak elfoglalnia kellett, volna. (Felkiáltások balról: nagyon igaz!) Különben is igen furcsa dolog : figyelmeztet a képviselő ur, hogy ne a keserűség szerint Ítéljük a helyzetet, ne aszerint állapítsuk meg eljárásunkat; — ebben vele tökéletesen egyetértek; — de ugyanakkor, midőn ezt tűzi ki feladatának: feladatául ismeri oly dolgokat említeni fel, melyeket ha azt akarjuk, hogy szivünkből kiirtsuk a keserűséget, amennyire csak lehet, elfelejtenünk kell. (Felkiáltások balról: Igaz!) Irányi Dániel tisztelt képviselő ur beszédére is kevesebb megjegyzést teszek, mint tennem kellene. Ő beszédében egyik indokául annak, hogy javaslatomat nem fogadja el, azt is felhozta, hogy ő és elvrokonai nem degesznek meg csupán a formával, nekik az alkotmányosság lényege kell, és aztán kifejezte, mily csekély véleménynyel van egyátalában a formákról. Én tisztelt ház sem válaszfeliratomban, sem beszédemben, sem soha életemben azt. hogy nekem a forma elég volna, nem mondottam ; de igenis nagy súlyt fektetek arra, hogy parlamenti életünket a lehetőségig a parlamenti formák közé vezessük ; nagy súlyt azért, mert ezen formákat nem valami ideolog, nem valami szobatudós készítette kaptafára; hanem ezen formákat a parlamenti élet maga teremtette, teremtette, mint olyanokat, melyek közt a lényeg legbiztosabban, legüdvösebben tud mozogni. (Helyeslés.) Különben ne kívánja tőlem a tisztelt képviselő ur, hogy elhigyjem, hogy ő a formára, az alakra oly keveset ad. Engedje meg, valamint egész általam tisztelettel elismert hazafias élete biztosítja őt arról, hogy oly megtámadások, mint aminőket egy ifjú képviselő ellene intézett, róla minden védelem nélkül lepattognak : ép ugy másfelől, mindazok, kik a tisztelt képviselő urat ismerik, tudják azt, hogy a forma, az alak iránt soha oly nagy megvetéssel életében nem viseltetett; és ha lehetne még kétség az iránt: meggyőzhetett volna erről múltkori szónoklata ; mert aki a formára és alakra súlyt nem fektet, az egy beszédet oly remekül összeállítani, oly remekül bemutatni és művészileg előadni soha nem fog. (Tetszés.) A tisztelt képviselő úr azonban azért sem fogadja el a javaslatot, mert azt mondja: nagy az ellentét e közt és 1869-iki fölirati javaslatunk közt, Csanády képviselő úr pedig egészen annyira ment. hogy azt mondja, ha nem irták volna alá ugyanazon emberek, ő soha sem hinné, hogy ugyanazon emberektől, vagy ugyanazon párttól ered a mostani javaslat. Attól függ ez is: a lényeget tekintjük-e, vagy a formát. A lényegben, mint épen előbb kifejtettem értelmét — a kettő közt eltérés nincs; a formára nézve, melyre önök semmit sem adnak — van. De különben is én részemről azt tartom, hogy összetéveszti a czélt az eszközzel és az eszközt a czéllaj