Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-27
27. országos ülés oetober í». 1872. 315 parlamentben történt: legnagyobb részben a baloldal initiativájának köszönhető. De hát legyen; önök nem vihetik keresztül inditványaikat; vizsgáljuk az okot mért? A parlamentekben t. ház ! a pártok rendesen nagy elvek, nagy eszmék keresztülvitelére alakulnak és csoportosulnak, és a pártok egyes tagjai egyes alárendelt kérdésekben alárendelik nézeteiket a többség nézetének azért, hogy szakadást ne idézzenek elő, a mely talán épen azon nagyobb eszméknek, nagyobb elveknek válhatnék kárára, a melyek miatt a párt megalakult. Ez igy történik a világ minden parlamentjében; menynyivel inkább természetes, hogy nálunk igy van, hol a pártokat nem egyes reformkérdések, hanem az ország alaptörvényére vonatkozó differentiák választják el. (Helyeslés.) Tehát én azt hiszem, hogy nem a jobboldal mameluk-szelleme, hanem az önök közjogi oppositiója oka annak, hogy ezen parlamentben frisebb élet nem fejlődhetik ki, hogy egyes reformkérdéseknél a pártoknak oly configuratióját látjuk, milyen a közjogi kérdésekben mutatkozik. De ha már sincerisálunk: akkor meg kell még azt is mondanom, hogy azon eljárás, melyet önök parlamentünk rövid élete alatt a discussio terén folytatnak, szintén nem volt alkalmas arra , hogy pártjoknak proselitákat szerezzenek. Nem akarok a múlt parlament utolsó napjaiban történtekre visszamenni, midőn önök taktikája folytán mint kisebbség feldeeretálták magukat többségnek és megakadályozták a valódi többséget, hogy saját belátása szerint alkosson törvényeket. Én azt hiszem, hogy ezen eljárásban is lehetne az önök bukásának okát keresni; de ettől eltekintve, csak annyit mondok, miszerint azon subjectiv irányban folytatott tanácskozási modor, melynek nyomát naplóink minden lapján megtaláljuk és a melyek igen sokszor felzaklatták a szenvedélyeket: eredményezték azt, hogy a pártok előleges megállapodásaikhoz mereven ragaszkodva, a parlamentben annyira szükséges kölcsönös engedékenység és capacitátiónak útja elzáratott. (Igás! jobb felől.) Szóljak-e még, t. ház, azon hangról, vagy jobban mondva, azon irályról, mely az önök sajtója által inauguráltatott és melyet, igen szívesen ismerem ezt el, ma már önök is kárhoztatnak ? Sajnálom azonban, hogy a kárhoztatás csak akkor kezdődött, midőn ezen, Magyarországon annak előtte nem ismert és nem honorált irály az önökkel ellentétes nézetben levő lapokban is feltünedezett. Simonyi Erneszt képviselő ur csak a minap panaszkodott a felett, hogy mennyire csípik őt a jobboldal darazsai. Ezt hallva, eszembe jut a farkas és a bárány története. Midőn t. i. a patak felső részén levő farkas az alsó részen levő bárányra mondta, hogy felzavarja a vizet, melyből ő inni akar. (Nagy nyugtalanság a bal oldalon. Sálijuk!) Tehát jellemző mindenesetre ezen nyilatkozat, mert hogyha már Simonyi képviselő ur is, kinek lapjában pedig, valljuk meg, a kormány és a kormánypárt ellen a legdrasticusabb kitételek szoktak foglaltatni, már szintén fenakad a sajtó kifakadásain : akkor ez azt bizonyítja, hogy a sajtó már túlment azon határokon, melyeken belől tőle üdvös működést lehetne várni. Hogy melyik párt kezdette meg ezen modort, melyik párt tagjai vitték nagyobb virtuositásra: annak megítélését a közönségre bizom. (Helyeslés jobb felől.) Itt csak azt jegyzem meg, hogy az ellenzéki sajtó magatartása mindenkivel szemben, ki az ő politikai dogmáit nem fogadta el: szintén nem volt alkalmas arra, hogy Magyarország értelmiségét a baloldal részére terelje. (Igás! jobb felől.) De volt ennek egy sajnos következménye, és ez az, hogy a journalistikának ezen hangja ártott magának ajournalistika tekintélyének, a közönség Ízlését pedig már csaknem megrongálta, Tudjuk, hogy ennek előtte a politikai lapokban a közönség nagy fontosságú politikai és nemzetgazdasági kérdések megvitatásán okulhatott, ezt kereste a lapokban és ezt várta tőlük; míg ma a nagy politikai lapoknak is azon számai örvendenek legnagyobb keletnek, melyekben egyes scandalum picáns leírása s néha sok valótlansággal felpipérezve, foglaltatik, (ügy van ! jobb felől.) A közönség ízlésének ezen megromlása pedig valóságos betegség és a sajtó kinövéseiben mutatkozik, oly kinövésekben, melyektől a tisztességes ember az undornak bizonyos nemével fordul el. Aljas ráfogások, koholmányok ezen lapoknak napi tápláléka és nem kérdik azt, vajon ily koholmányok ártanak-e az állam tekintélyének, a köz- vagy magánérdekeknek. Sőt a családi tűzhely, a családi viszonyok sem maradnak ezen egyes néha magukat más mindenféle politikai irányban elárusított — engedelmet kérek, nem merem őket az irók tisztességes nevével megtisztelni — egyének előtt biztosságban. (Helyeslés jobb felől.) Nagy baj ez, t. ház. és orvoslást igényel, orvoslást pedig magának a sajtónak és üdvös működésének tekintetéből, mert mindenki előtt világos dolog lehet az, hogy minél méltóságosabb, minél komolyabb a sajtó magatartása: annál nagyobb lesz tekintélye, és hogy csakis tekintélyes sajtó képes az ellenőrzés, és ha kell, a megrovás nehéz tisztét teljesíteni, azt hiszem, ezt bizonyítani nem szükséges. Sok mindenféle nézet merülhet fel a körül, hogy miként kell e bajt orvosolni. Én hallottam egyet, s az nekem, mondhatom, nagyon tetszik. Ez az volt, hogy a sajtótörvény anyagi részét meg kell 40*
