Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

316 27. országos ülés oetober í>. 1872. toldani egy szakaszszal. mely igy hangzik: nem szabad hazudni. Elismerem, hogy a sajtótörvények alaki része is eltűr és igényel módosítást; de midőn ezt elismerem, szintén egész nyíltan és határozottan ki kell jelentenem azt is, hogy én e baj orvoslását nem várom repressaliáktól, és azt hiszem, hogy az orvosoknak nagyon kell vigyázniok, ha meg akarják tisztítani a sajtót: hogy meg ne öljék egyúttal a szabad állam fejlődésének legfőbb postulátumát a gondolatszabadságot. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ha valahol, ugy itt áll az, hogy a méreg magában hordja a gyógynedvet is; de hogy ez sikeresen s gyógyítókig működjék, arra a politikai factorok összműködése, a tisztességes czimet igénylő journalistikának komoly és következetes magatartása s a közönség művelt részének szoros együtttartása szükséges. (Helyeslés.) A politikai factorokat emiitettem, t. ház. első helyen, és nem ok nélkül, mert meg vagyok győződve, hogy egy parlamentalis képességgel biró országban az a hang, mely a törvényhozó testületben uralkodik: okvetlen visszhangzik az országban is. És én hiszem, hogy a sajtó terén nem találkoztunk volna azon általános gyanúsításokkal és ráfogásoka 1. hogy ha a parlamentben tett egyes nyilatkozatokat, nem akarom mondani a meggondolatlanság, de talán a szenvedélyesség sugallata helyett a kérdések alaposabb tanulmányozása előzte volna meg. Tisztelt Tisza Kálmán képviselő ur nagy súlyt fektet azon gyanúra, mely a különböző hírek folytán a kormány ellen az országban létezik: és midőn arra hí fel bennünket, hogy e gyanúkat igyekezzünk eloszlatni: azt mondja, hogy nekünk nem csak saját személyes, de a magyar kormány hitelét kell megvédelmeznünk. Helyes, elfogadom; csak egyet teszek hozzá, hogy nekünk mindnyájunknak, igy önöknek is, nemcsak a magyar kormány, de Magyarország hitelét kell megvédelmeznünk. És igy azt hiszem, hogy azon átalános gyanúsítások, melyekkel önök a mi politikánkat folyton ostromolják, hogy azon hang, mely a sajtóban, hogy ne menjek tovább, csak az utolsó választások alkalmával is nem csak a kormány, de a jobboldal politikai, erkölcsi életét megtámadta: erre legkevésbbé alkalmas. És én kérdem, hiszi-e valaki, hogy létezik a világon oly badar, ki elhigyje, hogy minden hazafiatlan, minden tiszteletlen, erkölcstelen elem csak a kormány párton létezik, s hogy egy kormány csupán vesztegetések és corruptió által képes magát fentartani? hogy minden becsületesség, minden hazafiasság, minden lelkiismeretesség csakis a kisebbségnél létezik? azt hiszem, t. ház, hogy ezt elismerni senki sem fogja. Ha mégis sikerülne önöknek elhitetni azt, hogy az ország kormánya erkölcstelen és hazafiatlan, hogy az ország többsége corrumpált: akkor önök nem a kormány, nem a jobboldal, hanem az ország hitelét tennék tönkre, mert a világ egy nemzet fölött nem a kisebbség, hanem a többségre való tekintettel hozza ítéletét. Én, tisztelt ellenzék, nem kérek önöktől kíméletet, hanem igazságot, nem elnézést, hanem méltányosságot. Tépjük le, ha keli, kíméletlen kézzel a gazságról a becsületesség álarczát; de soha ne engedjük gyanúsítani a becsületességet csak azért, mert az politikai ellenfelünknek képezi tulajdonát, (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ne igyekezzünk, t. ellenzék, a nemzetet a becsületesek és nem becsületesek pártjára osztani: e fölosztás okvetlenül magában hordja a föloszlás csíráját, mert a mely nemzetnél ily pártalakulás feltételezhető, arra ki van mondva a halálos ítélet, mitől Isten óvja e hazát. (Hosszas helyeslés és éljenzés jobb felől.) Pulszky Ferencz: Tisztelt ház! Azon beszédek után, melyeket egy hét óta hallottunk, a tárgy, melyhez szólnom kell, annyira ki van merítve, hogy ahhoz alig fér egy pár szó. A válaszföiirati vita jelenleg nem arra használtatik fel, mire az felhasználtatik minden alkotmányos országban: hogy a pártok ereje kitűnjék; hanem felhasználtatott ez egyszer, mert a pártok ereje világos volt mielőtt megkezdetett volna a vita, fölhasználtatott arra, hogy mindegyik párt, és, mondhatom, a pártoknak minden töredéke jelezze álláspontját, melyet elfoglalt. Engedje meg a tisztelt ház, hogy e tekintetből egy pár szót szóljak ezen egészen kimerített tárgyhoz; hogy constatáljam, a vita után miként állanak a pártok. Azon párt, melynek esetleg jelenleg nekem van szerencsém szóvivőjének lenni, azon párt tökéletesen megmaradt azon állásponton, melyet 1867. óta elfoglal. Ezen párt bízik kormányában, mely az ő kebeléből emelkedett ki; e párt ragaszkodik az 1867. kiegyezéshez, föntartja a közösügyes kérdést ugy, a mint azt felállította. Erre nézve nem szükséges, hogy többet mondjak: de azt hiszem, hogy ezt tenni azért is lehet, mert már második választás által helyeselte az ország ezen politikát; de még inkább, mert azt látjuk, hogy a szellemi áramlat felénk hajtja a nemzet akaratát; több oldalról látjuk, hogy kitűnő hazafiak, kik 1848-ban előre érezték a 49-et és visszavonultak, kik az 1867-ki kiegyezéskor nem voltak a mi sorainkban, mert talán nem tartották elég biztosnak azon alapot, melyre mi állottunk: jelenleg hozzánk csatlakoztak, hogy kitűnő tehetségeikkel a haza közjavára velünk együtt közreműködjenek. És mi örömmel üdvözöljük körünkben annál inkább , mert sajnálattal nélkülöztük körünkben 1867-ben is. Nem azon iskolához tartoztak ugyan, melyhez mi tartozunk; de miután