Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-27
314 27. országos ülés oetober 9. 1872. körül fölmerült kérdéseket intézzék el: akkor természetesnek találom, hogy az ily rendeletek egynémelyikét, főleg ha azt a pártoskodás nem mindig tiszta szemüvegén át tekintik, részrehajlónak találják annyival inkább, mert hisz ezen intézkedés a niinistertől jő: a ministertől, aki egyszersmind pártember. És én megvallom, hogy egyátalán nem vagyok barátja annak, hogy ezen reclamationalis ügyekben a minister intézkedjék. (Atalános helyeslés.) Azon tegnapelőtt mondott igen jeles beszédben történt is erre nézve hivatkozás. Mondatott, hogy nem czélszerü ezen politikai befolyást a választások körül megtartani, és én örömmel üdvözöltem ezen fölszólalást annyival is inkább, mert hisz az általam beterjesztett törvényjavaslat egyik sarkkövét képezte az, hogy ezen bíráskodás a belügyminister kezéből kivétessék, s a királyi bíróságoknak adassék át. (Helyeslés jobb felől.) Természetesnek tartom, tisztelt ház, azt is, hogy a kisebbség mindenütt a világon, bukásának nem szereti okát saját hibájában, hanem távolabb eső körülményekben keresni. (Igazi jobb felől.) így van ez, tisztelt ház, nálunk Magyarországban is. Önök azt, hogy önök kisebbségben maradtak, tulaj donitják a kormányhatalommali visszaélésnek, tulajdonítják a kormány illetéktelen befolyásának és a sokoldalú megvesztegetésnek, sőt olyanok is találtatnak önök közt, akik ezt annak tulaj donitják, hogy Magyarország uralkodó osztálya pártkülönbség nélkül meg van romolva. Egy szóval, midőn önök bukásuk okát keresik: elmennek mindenhová kutatni, de elmulasztják saját háztartásukat, {Halljuk!, jobb felől) saját politikájukat megvizsgálni; mit ha tennének, azt hiszem, föltalálnák legközelebb fekvő s azért legtermészetesebb okát. (Helyeslés jobb felől. Halljukl) Önök a válaszfölirati viták alatt a kormánypárt s a kormány eljárását éles kritika alá vették. Ehhez önöknek joguk volt; nem fogják tehát rósz néven venni nekem sem, ha védelmi állásomat, — melyet beszédem eddigi folyamában elfoglaltam, elhagyva, — szintén kritika alá veszem az önök eljárását, s kimondom azon meggyőződésemet, miszerint az önök bukásuknak okát saját politikájok inopportunitásában és eljárásuk helytelenségében kereshetnék, (ügy van! jobb felöl.) Ami politikájukat illeti, tisztelt urak, annak én taglalásába bocsátkozni ezúttal nem fogok. Ismeri a parlament minden tagja, ismeri az egész ország. ügy a balközép, mint a szélső bal 1867-ben kitűzte a zászlót, mely alatt azóta folyvást harczol. Ügy a parlamentben, mint a sajtó terén a közjogi alap eléggé megvitattatott, és azt hiszem, részünkről eléggé alaposan kimutattatott, miszerint önök politikája, ez idő szerint az országra nézve opportunusnak nem nevezhető. A nemzet két választás alkalmával nyilatkozott ezen politika fölött s azt elitélte. Önök a nemzetnek ezen nyilatkozatát az én nézetem szerint nem fogják föl helyesen. Önök azt állítják a már mondott okokon fölül, hogy a gazdagság, a vagyon, az aristokratia, a papság szövetkezett a jobboldallal, és azért bukott meg az önök pártja, mert ezen factorok annak érvényesülését minden áron meggátolták, s ebből önök azon következtetént vonják ki, hogy azon factorok a kormányt minden áron föl akarják tartani, s hogy az uralkodó osztály Magyarországban meg van romolva. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha megvizsgálták volna helyesebben a politikai factorok működését, s hazánk viszonyait s ezzel kapcsolatban a választások eredményét: akkor mindenekelőtt azon meggyőződésre kellett volna önöknek jutniok, hogy Magyarországban az uralkodó osztályt nem csupán a papság, a gazdagság, az aristokratia, hanem, ezeknek betudásával az értelmiség összessége képezi; (ügy vanl jobb felöl) tapasztalniuk kellett volna azt is, hogy Magyarországban még ma, hála Istennek, egyes csekély vidékek kivételével, a népet mindenütt ezen értelmiség vezérli' és kormányozza. Ha tehát ezen értelmiség, melynek kiegészítő része okvetlenül a papság, a gazdagság és az aristocratia, ha, mondom, ezen értelmiség — mint önök állítják — minden hatalmában álló eszközzel küzdött az önök politikája ellen: ebből nézetem szerint nem az a következés, hogy ezen osztályok a kormányt minden áron fen akarják tartani, vagy nem is az a következés, hogy ezen osztályok meg vannak romolva; hanem az, hogy az értelmiség az önök politikáját veszélyesnek tartotta, s nézetem szerint ez az önök bukásának legfőbb oka. (Helyeslés jobb felöl.) De sokkal járult, nézetem szerint, az önök bukásához azon eljárás is, melyet önök a parlamentben és azon kívül, és a sajtó terén irányunkban követni jónak láttak, s amely egyátalában nem volt alkalmas arra, hogy a baloldalnak proselitákat szerezzen. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy mindaddig, míg önök a közjogi oppositió terén állanak, önöknek még parlamenti működése is mindig sterilis marad, és még egyes belreformok kérdésében sem lesznek képesek vagy csak ritkán e házban többségre jutni. Önök ennek is okát egy távoleső körülményben keresik; önök azt mondják: a jobboldal egy mameluk-sereg, (Derültség jobb felöl) mely nem engedi meg, hogy önök helyes indítványai e házban keresztülmenjenek. Ezt hallottuk és olvastuk baloldali lapokban meglehetős sokszor. Ellentétbe jönnek ezzel a t. képviselő urak, mert a t. baloldalnak egy vezére épen azt állította, hogy azon sok jó, mely 1867. óta ezen
