Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-27
312 27. országos ülés october 9. 1S72. jognak birása kétségen kivül be is bizonyittassék; igen természetes tehát, hogy ezt a végrehajtókra, illetőleg ez esetben a választások vezérletével megbízott központi bizottságokra bizta a törvény. Ha tehát ezen törvényhatóságok területén valakitől, a ki azt mondotta, hogy egy negyed telekkel bár, kétség esetében követelték a telekkönyvi kivonatot, — ha a 100 frt évi jövedelmet bevallótól, vagy ha az egy segéddel dolgozó kézművestől követelték, hogy bizonyítsa be adókönyvecskéjével, bir-e az általa bevallott qualificatióval, — ha azt követelték a nemestől, hogy oklevelét, a honoratiortól, hogy diplomáját mutassa föl: akkor t. ház! ezen törvényhatóságok nemcsak nem jártak el törvényellenesen, hanem szigorún hajtották végre a törvényt, a mennyiben az usurpatiónak útját állották. (Igás! ugy van! jobb felől.) De másodszor nem is mondható ezen eljárás újnak, t. ház! s nem is az én agyonbeszélt törvényjavaslatom alajjján történt ez; mert már 1869-ben is voltak törvényhatóságok, melyek ezen eljárást követték. A mi pedig az eredményt illeti, t, ház! arra nézve határozottan elmondhatom, miszerint ugy a moralitás, mint a becsületesség, és a részrehajlatlanság tekintetéből ezen eljárás volt a lehető legcorrectebb, mert itt az összeíró küldöttségek kezei meg levén kötve, egyenlő mérvben tartoztak jogokat adni mindenkinek és jogokat venni mindenkitől párt különbség nélkül; (Mozgás a bal oldalon. Ugy van! jobb felől), és mondhatom, hogy ezen törvényhatóságok területén volt a választó-polgárok joga leginkább megkímélve a pártszenvedélytől, és a párthatalmaskodástól. (Helyeslés jobb felöl. Ellentmondás bal felől). A másik cathegoriába tartoztak azon vármegyék, melyek már utasításokat nem adtak ki, és hol egyes esetek ugy az összeíró küldöttségek, mint pedis a felszólamlási bizottságok által esetről esetre; és a mennyiben a törvény betűje kellő támpontot nem nyújtott, az előző gyakorlat vagy más indokok alapján intéztettek el. Ezen eljárás nem ellenkezett sem a törvénynyel, sem a gyakorlattal; eredményében azonban már czélsjierütleimek bizonyult, mert ezen törvényhatóságok területén, — nem mondom kivétel nélkül,— már igenis észlelhető volt a pártszenvedély kinyomása, a mennyiben egy és ugyanazon indok alapján, legellentétesebb határozatok hozattak, vagy néha a legellentétesebb indokok alapjáa hozattak egy s ugyanazon határozatok, a melyek, ha hozzám fölebbeztettek, mint szerencsém volt megjegyezni, azokon segíteni mindig tehetségem szerint igyekeztem. (Ellenmwndás bal felől). Midőn tehát arról volt szó, tisztelt ház! hogy ezen két eljárás közül melyik állapittassék meg, vagy hogy ha a törvényhatóságoknak erre vonatkozó határozatai ellen hozzám felebbezés történt: akkor igazsága van Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy szemérmesen vonultam vissza a központi bizottságok jogai elől, mert akkor is azt tartottam s ma is azt tartom, hogy ezen bizonyítékok meghatározása, ezen utasításadás a bizottságok hatáskörébe tartozik; de épen nem vonultam vissza szemérmesen, sőt erélyesen intézkedtem: valahányszor a központi bizottságok határozatait a végrehajtók nem teljesítették, vagy részrehajlólag teljesítették. S itt biztosithatom a tisztelt képviselő urat, hogy gyorsan jártam el, és lelkiismeretemre állithatom, hogy részrehajlatlanul. (Ellenmondás bal felől.) Lehet, tisztelt ház! hogy egyes esetekben tálán téves fölfogás, talán a körülmények elnézése folytán hibásan intézkedtem: ember vagyok, hibázhatok; de ha tekintetbe veszszük azt, hogy az egész országból beérkező, még pedig tömegesen beérkező reclamátiók elintézésére alig volt 14 napom ; ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen ügyek földolgozására a belügyministerhmmak csak három-négy egyénét használhattam, kik e tekintetben tapasztalattal birtak, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a processióként járó küldöttségek fogadása és kihallgatása a napnak nagy részét igénybe vette: akkor ezen netaláni hibákat oly nagy imputatió alá venni nem lehet. Egyébiránt igen érdekes lenne ezen általam elintézett kérdéseknek statistikai kimutatását látni. Mielőtt azonban ez elkészülhetne, már is határozottan merem állítani, hogy a nálam reclamáló és általam jogaikba visszahelyezett választók aránytalanul nagy része a baloldalhoz tartozott, a mi ha egyebet nem bizonyít, talán annyit mégis bizonyít, hogy igen szigorú Ítéletet mondott Debreczen város tisztelt képviselője tajüntatosságom fölött. Ami a tisztelt képviselő úr által emelt azon vádat illeti, mintha én egy törvényhatóságban törvényesnek tartottam volna a választási határnapnak kölön-külön napokra lett kitűzését, a hol az a jobboldalnak szolgált előnyére, mig másutt ily határozatokat megsemmisítettem: bocsásson meg a tisztelt képviselő úr, ez minden helyes alapot nélkülöz. Nem lehet tagadni, hogy az 1848-iki törvény e tekintetben hézagos intézkedéseket foglal magában, és épen azért, a törvényhatóságokban ezen kérdés vita tárgya lett, Én a legegyszerűbbnek, legjobbnak tartanám azt, ha az egész országban egy napon lehetne a választásokat megejteni (Helyeslés); mert nézetem szerint ez által lehetne csak megakadályozni azt, hogy azon kóbor-lovagok, kiknek kenyerök a korteskedés és a kik üzletüket rendesen a nép elámitásával szokták végezni, — bebarangolják az országot. (Élénk helyeslés jobb felöl.)
