Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

26. országos ülés oetober 8. 1S72. 305 mely, tekintettel a hármas királyság integritására is saját kielégítésének feltételéül nem venné mértékül az 1861-ki év követelményeit. Továbbá felirati javaslatunk igy szól: „A mi pedig a szerb nemzeti kérdés megoldását illeti, bátorkodunk felséged figyelmét azon körülményre fordítani, hogy a bács-bánáti határőrvidék kilátásba helyezett polgárosítása kedvező alkalmat nyujt arra, miszerint ezen kérdés a szerb nemzet megelégedésére a többi honpolgárok polgári és politikai egyenjogúságának és a magyar királyság állami és territoriális integritásának, és az állam politikai egységének megsértése nélkül megoldassák. „Az egyes ezredekben gyűlések kijelentették és még kijelenthetik kívánalmaikat ebben a tekintetben, és ezen nyilatkozatokban, valamint az 1861-ki szerb congressus javaslataiban találhatja és összeállíthatja felséged az adatokat ezen kérdés kedvező megoldására." így tehát hibásan értette Csemegi ur a mi felirati javaslatunkat, midőn állítja, hogy abban követeltetik az, miszerint az 1861-ki congressusnak határozatai elfogadás végett felterjesztessenek; mert ebből az adatokat a kérdés megoldása tekintetéből meríteni, nem jelent még annyit, mint azt egész terjedelmében elfogadni. Mi az tehát, a mit mi szerbek óhajtunk? Semmi más és nem több, mint a mennyit a többi nem magyar nemzetiségek részére óhajtunk, és a mit p. o. a román képviselők is a nemzetiségek egyenjogosságára nézve követeltek. De Csemegi ur épen azt hozza fel, hogy engemet és Trifunácz Sándor urat a szerb kérdésnél elhagy a solidaritás érzete a többi nem-magyar nemzetiségekkel és azt abból következteti, hogy mi felhoztuk először: „hogy a szerb kérdés politikai alappal bir, és másodszor, hogy az ethnographiai viszonyok tekintettel a bácsi- és bánáti végvidékre, olyanok, hogy annak kedvező megoldására a közigazgatási határok változtatása még akkor is szükséges, — ha ezen változtatások nem vétetnének kulcsul a nemzetiségi kérdésnek megoldására átalában." Azonban Csemegi ur kihagyta még ezen szavakat, melyekkel a fenti mondat végződik, s melyek a fenti mondatnak nem indikált indoka, hanem egyszersmind bizonyíték arra nézve, hogy mi nem óhajtunk többet annál, mint a mit adöbbi nem magyar nemzetiségek számára is követelünk; ott ugyanis még ez is áll: „mert csak ilyképen lett volna a szerb nemzetiség egyenlő mértékben biztosítva. * És hogy a tárgyat közelebbről felderítsem, mintsem azt a felirati javaslatban tenni lehetett, bátor leszek még a következőket hozzá tenni: a románok és szerbek az 1868-kijavaslatukban nemzetiségök főbiztositásának azt tekintették, hogy azon KÉPV. H. NAPLÖ 18jj. I. KÖTET. nyelv, mely valamely municipiumban a lakosok többségének nyelve, legyen egyszersmind a municipium hivatalos nyelve, de kellő biztosíték mellett, tekintettel a kisebbségre. Minthogy a románok és szlávok több vármegyékben többségben vannak, ugy meglehet, hogy reájuk nézve az úgynevezett vármegyék kikerekitése nem volna éppen szükséges, hogy nyelvök a fentebbi elv szerint legyen hivatalos nyelv a vármegyékben. A szerbek pedig nincsenek ily helyzetben, mert azon megyék, a hol laknak terjedelmesek s ők kisebbségben vannak; és pedig azért, mert mikor a törökök ellen harczoltak, ott mások voltak, kisebb más nemzetiségűek is oda jöttek, de mégis a szerbek az ottani vidékeken egy részben annyira tömegesen találtatnak, hogy czélszerü arrondirozás mellett különösen az őrvidék polgárosítása alkalmával többségre juthassanak. A történelmi alapot nem említettük fel azért, hogy annak következtében mást és többet nyerünk, mint amennyit a románok kivannak; de azért, hogy egyenlő mértékben elérjük azt, a mit mások részére jS óhajtunk. Hogy ez pedig méltányos, azt maga Deák Ferencz ur is 18G2-ben elismerte, midőn nekem szerencsém volt vele ez ügy fölött és pedig a mint ' egykor emiitettem, Szerbia fejedelmi kormánya ajánlatára is beszélni. Deák Ferencz ur azt mondta, hogy nem fogadhatja el a megyéknek kikerekitését nemzetségi elv szempontjából, azonban belátja,, hogy a szerbek a nélkül még azon helyzetben sem volnának, mint. a szlovákok és románok, s hogy méltányos lenne, miszerint tekintettel a szei-b nemzetiségre, a közigazgatás érdekében amúgy is a Magyarország alsó vidékén levő nagy megyék másképen alakíttassanak, a mire legalkalmasabb alkalom nyilik a végvidéknek polgárosítása alkalmával. Ezen gondolatnak és követelményeknek mi a feliratunkban kifejezést adtunk következő szavakkal: „a nem magyar nemzetiségek óhajtása és követelései nem haladják tul azon határokat, melyek azoknak egy részt az állami elv, másrészt pedig a polgári egyenjogositás érdekéből vonattak, és ezek az államterületi integritása, és az állam politikai egysége; azonban az állam integritása és politikai egysége a törvényhozás és a legfelsőbb államhatalom egységéből, nemkülönben az intézmények és az összes állami organismns egyformaságából áll, és nem sértetik meg az által, hogy ha az egyes, különösen pedig az első folyamodásu, és igy a néppel közvetlen érintkezésben lévő hatóságoknál, a többségnek nyelve •— a kisebbségben lévő nemzetiségek nyelvének biztosítása mellett — hivatalos nyelvül használtatnak; sőt hogy itt-ott amennyiben a nemzetiségek és közigazgatás érdeke megkívánná, egyes nemzetiségek municipiumai is más határokat nyerjenek, a mint az a 39