Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-26
305 26. országos ülés october 8. 1872. bíróságoknál történt, de itt is tekintet nélkül a nemzetiségekre. " Ami a harmadik és negyedik alapeszmét illeti, melyeket Csemeghy ur javaslatunkban talált: ugy tartom, hogy azok egy és ugyan arra vezethetők vissza, t. i. osztrák-magyar külső-politikára, mely a keleti keresztény népek felszabadítására hajlandó volna, vagy legalább nem ellenezné azt, és ebben áll a biztosíték és barátságos viszony Szerbiával is. Ez ugyanazon eszmének kifolyása, mely minket a lajthán-fruli viszonyok megbirálásánál vezérelt, vagy is: hogy Magyarország mint állam, és a magyar nemzet, csak is a nyugoti és déli szlávokkali barátságos viszonyoknál fogva tarthatja fen magát, és hogy azoknak szabadsága és önállósága viszonyosán feltételeztetik. A „nemzetiség nem jelent gens"-t. hanem ez alatt értetnek azon tulajdonságok, melyek a népnek sajátságát, különlegességét teszik, s midőn barátom Trifunácz ur mondotta, hogy ezen tekintetben szükséges a cosmopolitikai állást elfoglalni: azzal még nem fejezte ki azt, hogy akkor megszűnik a „hazafiság", hogy egy nemzet tekintettel a másikra ne foglalja el kizárólagos nemzetisége állásponját, hanem átalános humanitási álláspontról azokra tekintsen, mely egyedül őket, egyedül egymáshoz közelíti. Mi tehát ily történelmi nemzetiségi egyenjogositást kívánunk, és pedig nemcsak saját, hanem a többi nem magyar nemzetiségek egyenjogositását is, mert a szerb nemzetiség biztosítása is csak ideiglenes volna, ha megszűnnének azon nemzetiségek, melyek Magyarországban milliókat számlálnak. Mi követeljük ezt nemcsak nemzetiségi, hanem demokratiai szempontból is, azon elv szerint: hogy a nép nem a hivatalnokok végett létezik, hanem a hivatalnokok a népért. Természetes, hogy az, a ki nyugoton németeknek, és pedig a szlávok ellen segélyt nyújt: az következetesnek tartja keleten is a törökökkel kezet fogni. De az is természetes, hogy én az első ellen, mint szláv, a másik ellen mint szerb mindig fel fogom szavamat emelni, a hol csak alkalmam lesz, s ez okból történt ez a javaslatban is. Hogy Osztrák-Magyarország közvetlenül, vagy közvetve háborút kezdjen Törökországgal a keresztyén népek felszabadítása czéljából, azt nemcsak , hogy javaslatunkban nem követeltük, de azt sok tekintetből nem is óhajtjuk. Mindaz, amit óhajtunk és követelhetünk oly államtól, mely közel 20 millió szláv lakost, és majdnem 3 millió törökországi keresztény népek testvéreit számlálja keblében: nem egyéb mint az, hogy ezen népek irányában, midőn azok felszabadulásuk miatt fegyverhez nyalnak, ha nem is jó indulatot, de legalább semlegességet tanúsítson. Hogy miképen fogják magukat ezen keresztény népek szervezni, monarchiailag, vagy más helyen Szerbiához fognak csatlakozni, vagy máshová, az az ő dolguk. Ámbár nem látom be, miben volna az Magyarország érdekeinek ellenére, ha Bosnia és Herczegovina Szerbiával egy állammá olvadna össze, kivéve, ha azt. várjuk, hogy gr. Andrásy egy oly módot talál fel, mely szerint lehetne azokat Osztrák-Magyarország között elhelyezni. Kik azok, „qui parti civium consulunt, partém autem negligunt," és igy rem perniciosam in civitatem indueunt, seditionem atque discordiam," azok-e, kik az összes hatalmat és állami eszközöket kezükben birván, egyedül egy néptörzset, egy nemzetiséget karolnak fel, a többieket pedig elhanyagolják? vagy mi, kiknek még saját eszközeink is elvétetnek, hogy nemzetünket sem vagyunk képesek felkarolni: azt a következmények és az idő ki fogja mutatni; én részemről megfordítom a mondatot és azt állítom, qui uni genti vei nationi consulunt, cetéras autem negligunt, rem perniciosam in civitatem indueunt, seditiones etc. És igy kész volnék a felelettel Csemeghy urnák, és javaslatunk védelmével ez oldalról; de más oldalról is tétettek észrevételek; azonban lesz még alkalom azokra is visszatekinteni. Most csak egyszerűen visszautasítom Tisza Kálmán képviselő urnák azon állítását, hogy a mi feliratunkban rágalmak foglalnak a magyar és német nemzet iránt; hogy ha ő azt azért állítja, mert tételeink nincsenek bebizonyítva , megjegyzem, hogy a bizonyítványok a felirathoz nem oda tartoznak. A középbaloldaíi feliratban is vannak tételek, melyeket a jobboldal gyanukés rágalmaknak nevezett; mit mi állítottunk, azt illető alkalommal be fogjuk mutatni. Matuska urnák annyit válaszolok, hogy nézeteit csak akkor foghatnám fel, ha azon indítványt tette volna kilátásba, miszerint az úgynevezett nemzetiségek egyenjogositásáról szóló törvények még azon §-ai is eltöröltessenek, melyek már törvény erejével birnak, különösen tekintettel arra, hogy azok a praxisban, melytől ő orvoslást vár. nem hajtatnak végre. A mit pedig Matuska ur a nemzetiségekre nézve azt állam által állítandó iskoláktól vár: tudjuk, hogy mit tett a fennálló kormány, t. i. hogy semmit sem tett; mit teendne pedig a jövendő kormány, azt lehet 'sejteni a jövő kormány B Moniteur B-jéből; az „ Ellenőrből", mely a 212. sz. a „tót nép és tót lapok* czimén ezt írja: „A mi a tót iskolákat illeti, ugy hiszszük, leginkább megközelíti a méltányosság követelményeit : ha törvényhozásunk ezt illetőleg akként intézkednék, hogy megadná a tót nemzetiség fejlődhetésének minden méltányos feltételét, de megadná egyszersmind azon feltételeket is, melyek a tótság magyarosodására is módot nyújtanak.' Gnzman urnák pedig megjegyzem, hogy javaslatunkban az erdélyi románokról szólló hely azon értelemben vehetett fel, a mint azt a román nemzetiségi hat képviselő jóváhagyta; s továbbá, hogy az ellenfelünk irányában is főképen azokról,
