Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-26
300 26. országos ülés october 8. 1872. Ezen alap az, melyről egyedül mondhatni el azt a mit mond az írás: „Nem vehet senki más alapot, mint a melyre téve vagyunk." S bár az 18% 49-ki mozgalmakat követett legközelebbi kényszeruralom egy időre a nemzetet elhallgattatta: mihelyt a nemzet fölszólalhatott, azonnal egyedül ezen alapra állott, és az 1861. országgyűlésnek nyilatkozata azon nyilatkozat, a melyet magáévá tett az egész nemzet, ezen alapot szentesitette is. Egyedül az 186 7 /8-ün országgyűlés volt az: a mely más alapot alkotott, azért nem tartom valónak, amit mond a trónbeszéd, első alineajában, hogy az 1868-diki országgyűlés megoldotta a századokon át függőben volt közjogi kérdéseket. Soha ezen közjogi kérdés, a personal-unió kérdése nem volt függőben, a nemzet ezt mindenkor tisztán tartotta, tisztán vallotta. Ezen kérdésre nézve a nemzet és a trón egyiránt határozott, határozott különösen akkor, midőn az uralkodó-háznak először ugyan a férfi-, azután mind a két ágára kiterjesztette az uralkodást; az öröklést. Mi vagyunk tehát, uraim, a valódi . conservativek. (Derültség jobb felől.) Egyik képviselőtársam azt mondta, hogy ő conservativ. Én csak mosolygok, ha eonservativnek mondja magát oly valaki, ki oly alapon áll, a mi csak 4 évről datálja magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen alapnak ellenében mutatom én azon alapot, a mely négy század óta áll fen, és melyen állunk mi; azon alapot, a melyet zászlójára irt ezen csekély párt, melynek én tagja vagyok. — Csekély pártnak mondott ugyan ugyanazon tisztelt képviselőtársam, ki azonban, azt hiszem, sokkal elszigeteltebben áll, mint én; mert azt mondja, hogy neki páríja nincs. (Derültség a szélső bal oldalon.) Ezen alapot akarjuk mi és azokat, melyekhez a nemzetnek lelke hozzáforrott, azon intézkedéseket, melyeket ugyanazon párt, mely talán eonservativnek tartja magái, leront. Mosolygom, ha eonservativnek mondani akarja magát az, a ki a nemzetet megfosztotta ezredéves birói választási jogától. De nem folytatom ezeket, tisztelt ház, és csak const italom azt, hogy ez az alap, melyen mi mindnyájan állunk, és elutasítom azon föltevést, amelyet megemlített tegnap ugyanazon képviselőtársam, mondván ugyanis, hogy ezen csekély párt magában megoszlott volna, pedig ezen állítás valótlanságát megláthatta volna már tegnap azon határozati javaslat beadójának nyilatkozatából is. Én pedig, minthogy ezen képviselőtársam határozati javaslatában magát megnyugtatni kivarrja: — azt hiszem, teljes megnyugvást adok neki, ha csupán azt constatálom, hogy a mi fölirati javaslatunk azon alapon áll, mely föltételezi a nemzetnek saját véréről és saját vagyonáról teljes rendelkezését. A mai jogalap, a mai kormányzati irány nem egyéb, mint osztrákositás. Hajdan a törökösség igen gyűlöletes volt, és az úgynevezett íörökösök a legfeketébb színekkel bélyegeztettek. Én azt tapasztalom történelmünkben, hogy mielőtt az osztrák ház a magyar trónra lépett: már megvolt a nemzet elfajult nagyjai közt egy törekvés, amit osztrakositásnak lehet nevezni, és ezen osztrákositás dúlt, nagyobb szenvedéseket hozott a hazára, mint a törökösség. Azokra nézve nem szólok, hogy mily szemrehányásokkal illettettünk a választások visszaélései következtében tett fölterjesztésünk miatt; hanem hivatkozom csupán azokra, melyek Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam föliratában vannak. Azok fölterjesztésünket teljesen igazolják. Hiszen maga a trónbeszéd a szabadságot a választások párthullámzatai által veszélyezettnek jelzi; de hibásan tulajdonítja ezt a trónbeszéd a kellő törvények hiányának. Helyesebben fejezi ki ennek okát a Tisza Kálmán képviselő barátom által benyújtott fölirati javaslat, mely ezt mondja: „Ámult választások tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy nálunk is — miként ez másutt is történt — a kormányhatalommali visszaélés, az általa gyakorolt illetéktelen nyomás, és a sokhelytt előfordult vesztegetés a választás szabadságát és őszinteségét számtalan esetben megrontotta." Elmondja annak szomorú következéseit. Elmondja, hogy annak következése nálunk sem lehet egyéb, mint a mi más államokban is mindenütt volt, meghasonlás a képviselőház többsége és a nemzet valódi többsége közt, ez az én meggyőződésem is, — „és mindazon szerencsétlenség" — folytatja tovább a fölirati javaslat — „a mi ennek folytán a trónt és a nemzetet az országokban sújtotta." Vessen követ ránk, a ki azt mondja, ha mi ennek folytán mindazon szerencsétlenségeket, melyek a trónt a nemzetet, és az országot sújtották, hogy magunkról, az országról és a trónról elhárítani akarjuk. Tisztelt ház! Befejezem rövid szónoklatomat azzal, hogy azt mondom: le az osztrákositással, éljen a tiszta magyar állami függetlenség! Miskatovics József: (horvátul) Midőn t. ház, szót emelek azon czélból, hogy a felirati vitában részt vegyek, nincs szándékom a bizottság által előterjesztett felirati javaslatot védeni, habár azt elfogadom, mert tartalmával maga magát védi; ami pedig erre nézve még szükséges volt: azt ékesszóló szónokok és gyakorlati államférfiak immár kiegészítették. Mint Dalmát-, Horvát- és Szlavonország képviselője, feladatomnak tartom, hogy barátaim és a nevezett országoknak képviselői nevében néhány szóval kijelöljem azon álláspontot, melyről mi a ház asztalára letett felirati javaslatokra tekintünk. Meglehet, hogy jelen nyilatkozatom némi fontossággal fog bírni azon oknál fogva, mivel ezt épen én teszem, aki az egész idő alatt a leghatározottabb ellenzék első soraiban álltam, s mivel a
