Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-26
26. országos ülés october 8. 1872. 299 legszorgalmasabb munkása. Ezt tagadnunk nem lehet, mutatkozik is üdvös következménye; mert örömmel kell constatálni mindazoknak, kik az országot ismerik, hogy áldás követte a földművelőnek e felfogását, mert a nép gyarapodott minden tekintetben. Polgárságunk nem volt, vagy pedig oly csekély számmal, hogy az mint tényező, az államban nem is jöhetett tekintetbe. Nemességünk a hajdani kardot felcserélte a zöld asztallal, s mikor arról volt szó, hogy a zöld asztalt, felcserélje oly tevékenységgel, mely tevékenység következtében alakulhatott volna azon középosztály, mely középosztály nélkül lehetetlen rendezett viszonyokat niegállandósitani egy államban: akkor — nem veszem rósz néven, de kimondom nyíltan, hogy — nem követve az idő szellemét, hátra ment ahelyett, hogy előre ment volna. Ez következménye annak, hogy nálunk nem rendelkezünk annyi művelt elemmel, amennyi művelt elem szükséges arra. hogy, a jó törvények minden következményeit egészséges alapon nyugodva, átültetni lehessen. De én meg vagyok győződve, hogy e tekintetben igen-igen sokai lehet tenni a törvényhozásnak a népoktatás és magasabb műveltség érdekében. Kövessünk el ez irányban mindent, a kormánytól kezdve le az utolsó intézetig. Mindenki legyen szigorú hivatalnokai iránt, legyünk azon, hogy ne sokan, de kevesen sokat dolgozzanak; (Helyeslés) legyünk azon, hogy az érdem meg legyen jutalmazva, de a mulasztás szigorúan büntetve; legyünk azon, hogy végtére itt a culturalis elemet otthonossá tegyük, és öljük el a nepotismust, mely féregként rágódik minden egyes intézményen. (Helyeslés.) Én meg vagyok győződve, hogy ha ez úton fogunk haladni: fel fog ébredni a műveltségnek első jele, és ez az öntudatos munka-kedv; fel fog ébredni az emberekben a felelősség érzete. E két tulajdon nélkül én alkotmányos országot képzelni nem tudok, és bármily állást foglaljanak el a pártok, bármily párt kebléből alkottassák a kormány: a haladás vontatott lesz és lassú mindaddig, mig a valódi műveltség, a munkásság, a rendszeretet gyökeret nem fog verni népünkben; mindaddig, mig ezek nem fogják alapját képezni azon tulajdonoknak, melyeknél fogva egyedül lehet államiságot nemcsak megszerezni, de biztosítani is. Ez okoknál fogva bátor vagyok még egyszer nyilvánítani, hogy én Schvarcz Gyula felirati javaslatát fogadom el. (Helyeslés). Wächter Frigyes jegyző: Miskatovics József. Kiss Miklós jegyző : Bobory Károly! (Fölkiáltások balfelől: a túlsó oldalról következnek!) Elnök! Tisztelt ház! Miskatovies képviselő ur most nem akar szólani, tehát következik Bobory Károly. Bobory Károlyi Tisztelt ház! Én a feliratot ugy tekintem, mint egy ünnepélyes nyilatkozatot, melyben a nemzet, képviselői által, a fejedelemhez szól azokra nézve, mik a trónról elmondattak. Miután a trónbeszéd azon feltevésből indul ki, hogy az 1868-iki törvények által a közjogi kérdések megoldatván, belügyeinkkel kell foglalkozni: azt hiszem, nem egészen felelnénk meg egyrészről azon őszinteségnek, melylyel a fejedelem iránt tartozunk, másrészről azon hűségnek, melynél fogva hivatva vagyunk tolmácsai lenni a nemzet érzetének, ha hallgatólag mellőznők azon határozott idegenséget és a nemzet legmagasb érdekei tekintetében azon méltó aggodalmat és elégületlenséget, mely a nemzet, az ország polgárai nagy, igen nagy részéről félremagyarázatlanul nyilatkozik. Ennek következtében nem fogadom el a t. bizottságnak javaslatát azért, mert a közjogi kérdéseket egészen mellőzi. Nem fogadhatom el a t. képviselőtársam Tisza Kálmán által előterjesztett felirati javaslatot sem, azért. mert a közjogi kérdéseket igen halvány színben alig érinti. Csatlakozom azon javaslathoz, melyet én is aláirtam, s mely Simonyi Ernő t, képviselőtársam által beterjesztetett, mely erős, de méltó és tiszteletteljes szavakban tolmácsolja a nemzet fenjelzeít érzületét, s egyszersmind komoly, komor, de igaz és hű színekben ecseteli az országos állapotokat, melyek a trón és a nemzet részéről orvoslást igényelnek. Elismeréssel vagyok azokra nézve, melyek különösen Tisza Kálmán képviselőtársam javaslatában a reformkérdésekre nézve, az anyagi és szellemi érdekek fejlesztéseire nézve előadatnak. De részemről azt hiszem, hogy ezen érdekekre nézve is egyedül az igazi, a való, a biztos alap, t. i. rendezett közjogi viszonyok, államfüggetlenség, szabadság, miszerint a nemzet független minden egyéb népek érdekeitől, független minden ábránd, például a nagyhatalmi ábránd tekintetétől, a maga érdekeit rendezhesse és intézhesse. Ezen biztos alapot mutatta ki Simonyi Ernő képviselőtársam javaslata, t. i. a personal-unió alapját, ez azon alap, a melyen áll a trón, minthogy az uralkodóháznak egyik őse építette az egész országot. Ez azon alap, mely magát századokon át fentartotta, minden ellenzések daczára, mely elleni törekvésekre a nemzet érzelme mindannyiszor feljajdult, sőt gyakran felzúdult, ha a fönkelt nemzeti érzület ezen alapot vérrel pecsételte. Ezen alap az, a melyet ujabb és régibb törvényeink szentesítenek. Ezen alap az, a melyre czéloznak a 48-diki törvények, a melyek czélja nem egyéb, mint egyedül biztos, a nemzetre egyedül áldásos közjogi alapot, a százados alapot, a personalunió alapját érvényre hozni, érvényesíteni; ezenkívül az alkotmány áldásait kiterjeszteni az ország minden lakosára. 38*
