Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

26. orszá^us ülés oi-tobw H. 1872. 295 Wächter Frigyes jegyző (olvassa a 15—25. §§-t } melyek észrevétel nélkül elfogad­tattak.) Elnök: Következik a függelék. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a függeléket, mely változtatás nélkül elfogacltatik.) Elnök: Az engedély-okmány és a függelék elfogadtatván, következik a törvényjavaslat. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a törvényjavaslatot, mely változtatás né/Mii elfogacl­tatik.) Elnök í E szerint a vojtek - német - bog­sányi másodrendű vasut-vonal kiépítéséről szóló törvényjavaslat átalánosságban és részleteiben elfo­gadtatván, az elfogadott három törvényjavaslat a holnapi ülésben harmadszor fog felolvastatni. Bittó Kálmán központi bizott­sági előadó: Kötelességemmé tette a központi bizottság a tisztelt háznak bejelenteni, hogy egy osztály részéről a kebelében tett azon indítvány folytán, hogy utasíttassák a közlekedési minister az országos vasúti hálózat tervezetének mielőbbi beter­jesztésére: a minister ur azon nyilatkozatot tette, hogy nemcsak a vasúti, hanem az összes közleke­dési vonalok hálózatáról szóló javaslatot legközelebb a képviselő háznak be fogja adni. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a válaszfelirati javaslatoknak tár­gyalása. Zsivkovics János: Postovani dome! Neka mi dopusteno bude, da i ja u toj stvari koju reé progovorim, no zeleci da me stovana kuca bolje razumje, premda nisam u magyarskom jeziku dosta vjest, ipák onako kako mogu nazore moje izraziti: Tisztelt ház! Ha én is ezen átalános válasz­fölirati vitában szót emelek, nem teszem azon okból, mintha ezen tárgy annyi fényes beszéd után, melye­ket hallottunk, nem volna már minden oldalról ele­gendően kimerítve és indokolva; hanem azért, hogy mint a szent korona egy részének tagja és képvi­selője, az én álláspontomat az előttünk fekvő bi­zottsági válaszfölirat irányában röviden kifejezzem, és indokoljam; és a mennyire szükség, ez alkalom­mal a többi válaszföliratokról is nézeteimet előad­jam. (Halljuk!) Mindenekelőtt állásom szerint, mint horvát-szla­vonországi képviselőnek meg kell jegyeznem azt, hogy törvényszerűen, nevezetesen az 1868-ik 30-dik törvényczikk értelmében, jogosítva, avagy felhiva lé­vén, csak az úgynevezett „közös" ügyekben, t. i., oly ügyek tárgyalásánál e tisztelt házban részt venni, melyek az említett törvény által a mi országunk és Magyarország közt részint törvényhozási, részint pe­dig kormányzási irányban is közösügyekül megálla­pitvák, — az én vizsgálásaim és nézeteim kifejté­sében a válaszföliratoknak csak azon részére fogok szorítkozni, mely a közjogi tárgyakról és viszonyok­ról szól, kizárván tehát minden avatkozást a bel­ügyek megvitatásába és az azokra vonatkozó kor­mányi belpolitikába. Igen természetes tehát, hogy reám nézve leg­nagyobb fontossággal bir azon elvi álláspont, mely­ből a válaszfölirati bizottság válaszföliratában s pe­dig a trónbeszéddel együtt a közjogi kérdés tárgyalá­sában kiindul, mely a mint látom, a fönálló államszerve­zeten alapul. Az igen tisztelt Schvarcz Gyula képvi­selő ur fölirati javaslatát kivéve, mely az állam vagyis közjogi kérdésekre a bizottság fölirati javas­latával egy alapon áll: a többi válaszföliratok e kérdésekben egészen külön álláspontot foglalnak el. Természetes, hogy ennyi Magyarország állami állására vonatkozó ellentétes kiindulási pontok nyo­mán, a trónbeszéd és abban a kormány intentiói minden pártnál, más felfogásra és más visszkang­zásra akadnak. Nem szándékom itten bővebb vizsgálat alá venni, mit akar vagy nem akar az egyik vagy másik párt. Ez a tisztelt ház előtt ennyi sok beszédből és más nyilvános tárgyalásokból is elegendően tudva van; csak szabad legyen nékem ezt illetőleg, rövi­den megjegyeznem, hogy szerény felfogásom szerint a többség vagy a többségben lévő párt az 1867-ik évi XII-ik törvényezikk által az országban alakított állapotot az ország maga érdekében őszintén fön­tartani akarván, nem engedi az emiitett alaptörvényt még most semmi irányban módosíttatni, sem pedig annak jótékonyságát és czélszerüségét kérdésbe vo­natni; a közép-bal pedig nem találja ugyan ezen állapotot a Magyarország állami állására és annak jövőjére nézve jónak, hanem inkább veszedelmesnek; de nem állítván annak mi modorbani módosítását és csupán támaszkodva az ország jogaira, ugy látszik, hogy a maga alkotmányos küzdelmét, ezen mostani törvényes állapot ellen más kedvezőbb időre akarja elhalasztani: míg a tulsó-bal csak a Magyarország­teljes állami függetlenségét vévén szemügyre tehát az ország mostani állapotával legkevésbbé elégedvén meg, a maga eszméjeért annak bevalósitásáig folytono­san küzdeni szándékozik. A Miletics és Trifunácz által beadott válaszfelirat mellőzvén a belpolitikát, melylyel főkép és pedig a többi válaszföliratok ellenében egészen más irányban foglalkozik, és melyekre nézve a maga nézeteit és vágyait indokolja, melyekre nékem az én állásom szerint reflectálni nem is lehet, ugy látszik, mintha, az állami kérdésben a túlsó ballal együtt járna. A mi engem illet, én őszintén és minden tartózkodás nélkül elfogadom a közjogi kérdésekre és viszonyokra a bizottság válaszfölirati álláspont­ját. (Tetszés jobb felől.) Elfogadom pedig nemcsak azért, mivel a mostani állapotot a köz- és magán­viszonyok és érdekek szabályozásáról fönálló állam-

Next

/
Thumbnails
Contents