Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

296 2(J. oi*s/.ágos ülés october 8. 1872. szervezetet, a nemzet többsége már kétszer a választások által szentesitette, hanem azért is, mivel az a meggyőződésem, hogy Magyarország akkor, midőn öt esztendővel ezelőtt a maga állam viszonyait az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok irányában törvényesen rendezte : tekintetben véve a birodalomnak akkori megrendült állapotját, valamint a maga bizonytalan állását is, s más körülményeket is, nem mehetett tovább, nem szoríthatta azon állami szövetséget, mely a kiegyezésben ki van fejezve, még kisebb mértékre, a nélkül, hogy az által a maga állami alakulását is bizonytalan időre el ne halaszsza, ha nem, talán meg is hiúsítsa. (Élénk tetszés jobb felől.) Nem találom pedig, hogy azóta a körülmények Magyarország állami kifejlődésére nézve oly annyira megváltoztak, hogy tanácsos volna ezen fenálló államszervezetet és állopotot most már megingatni; habár én is azt tudom, hogy annak módosítása és további kifejlődése az állam függetlensége szelleméből, törvényes utón. a mint t. i. létre is jött, kizárva nincsen. (Tetszés jobb felől.) Ezen válaszfelirati pártolásom indokául még azon körülmény is szolgál, hogy a mi az én állásomat mint horvát-szlavonországi képviselőét illeti, a Horvát- és Szlavonország álladalmi állása s közviszonyai rendezése nemcsak azon szervezetben, a mint most fenáll, hanem abban is, ha az a nevezett ország kívánalmához képest módosittatik, Sz.-István koronája mostani államszevezetébe és annak keretébe könnyen belle illik, tehát valódi okom sincsen itten a magyar állam nagyobb függetlenségéért küzdeni, mint azt Magyarországnak törvényes többsége maga jónak és czélszerünek találja. (Helyeslés jobb felöl) Azonban uraim, szerény nézetem szerint, minden állam, kivéve a rendkívüli eseteket és körülményeket, melyekre a jőzan politikában eredményképen számolni sohasem lehet, a maga állami kifejlődésének, állami existentiájának, és állami függetlenségének kellő feltételeit maga magában hordja. Ha Magyarország az állami kifejlődés utján, a mint reményiem, tudni és birni fog megfelelni a maga civilisationalis feladatának és a korszelemmel előre haladni; ha tudni fogja az ország osztályainak méltányos követelményeit kellően figyelembe venni, a mit el is akarok hinni, mert ez tulajdon érdekéhen áll; és ha mindazon tul még azon kellő feltételek is hozzájárulnak, melyek az állami függetlenség fentartására okvetlenül szükségesek, melyek pedig most még távúiról sem léteznek: — akkor, és csak akkor lehet majd az oda irányzó vágyakról némi eredménynyel szólani. (Helyeslés jobb felől.) Ezen idő pedig, tekintetbe véve mind azt, mi csak egy pár év alatt körülöttük történt, és mi a magyar-osztrák monarchiát avagy annak mind a két állami testületét mentül nagyobb és szorosabb összetartásra, nem pedig a fenálló szövetségnek tágítására és gyöngítésére utalja, nem hiszem, hogy oly közel lenne; — és most engedjék meg uraim hogy más, Horvát- és Szlavonországot kizárólag illető tárgyakra áttérjek, a mennyiben azoknak az általános vitában helyök van. (Halljukl) A mint tudva van, a Horvát- és Sálavonország közjogi viszonyai Magyarország irányában törvenyesen rendezve vannak az 1868-ik évi XXX-ik t czikkben foglalt kiegyezés alapján. Hogy ezen kiegyezésünk minden irányban nem ugy sikerült, a mint azt a nevezett társországok érdeke és autonómiai állásának biztosítása a magyar állami egység megsértése nélkül követelték volna: az, uraim, nemzetünknek majd nem osztatlan közvéleménye és közmeggyőzödése; azért én is mint tisztelt barátom Miskatovics őszinte megnyugvással constatálom és elfogadom azon valamenyi válaszfeliratokban, tehát az egész ház által kifejezett, készségét az illető törvény czélszerü módosítására nézve s gondolom, hogy az mind a két párt megelégedésére fog történni. Hiszen, uraim, nem a szeretet vagy valami rokonszenv, hanem a viszont-érdek azon erős kapocs, mely a nemzeteket és az országokat tartósan összekapcsolja. A mi még mondani valóm van, az a fiumei és dalmát kérdésre vonatkozik. Az első kérdést illetőleg, bár annak fontossága az ellőttünk álló bizottsági válaszfeliratban említést érdemelt, de minthogy a nevezett válaszfelirat elő nem sorolja minden teendőjét, a míg más a feliratban elő nem hozott fontos kérdésekről szólt, melyek megoldását s eldöntését szintúgy kívánja: részemről kell azt tartanom, hogy ezen nem nevezett fontos kérdések közt a fiumei kérdés is értetődik, mely a mint tudjuk, függőbe maradt, s melynek eldöntetnie a törvényben elrendelt utón és módon kell történni. Dalmatiát illetőleg pedig "kell megjegyeznem,, hogy többet nem emiitvén, Dalmatia a kiegyezési törvény 65. és 66. §-a szerint Horvát-és Slavonország területi épségéhez tartozik; a 65-ik szakaszban pedig megígérte Magvarország követelni a sz.-korona jogán annak visszacsatolását s egyszersmind követelni annak Horvátországhoz kapcsolását. Itt tehát, valamint az 1867. évi VI. t. ez. harmadik szakaszában is nemcsak Sz.-István koronájának, hanem különösen a Horvát- és Slavon-társországok területi épségéről is van szó, Horvát- és Szlavonország integritása pedig a ház asztalára letett bizottsági felirati javaslatbán kellő kifejezést nem talált; s ennélfogva fentartom magamnak a jogot, a tisztelt képviselőháznak ez irányban megfelelő módosítványt annak idejében beadni.