Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

23. országos ülés melyet a paritás elvén ami befolyásunknak hatalma is markíroz, a viszonyok állandóságot fognak nyerni; ha — mint most teljes kilátásunk van rá — egy helyes külpolitika alatt, ezen nagyhatalmi állásnak nemcsak oltalmát, de hasznát és előnyeit is fogjuk élvezni; ha tapasztalni fogjuk, hogy ezen nagyhatalmi állásnak oltalma alatt saját magyar érdekeink ép ugy, mint kereskedelmi érdekeink a külföldön támogattatnak : a közvéleménynek e részbeni idegenkedése át fog változni és akkoron a közös hadsereget nem mint saját érzületünkön hozott áldozatot, hanem mint saját érdekünkben elfogadott oltalmat fogjuk elismerni. (Zajos helyeslés jobb felől.) És ha a közös hadügy kezelői a kölcsönös fegyelemnek és a közösség érzetének fejlesztése mellett, úrra is fogják irányozni törekvésöket, hogy a magyar katonában a hazafiság iránti érzés is ébren tartassék, ami iránt igen lassan, bár. de mégis mutatkozik haladás : akkor én megvagyok győződve, hogy a magyar katona nem fogja magát ugy érezni, mint egy idegen intézmény tagja; de ugy, mint a magyar hűségnek, a magyar vitézségnek és a magyar hazafiságnak egyik képviselője egy oly szövetségi intézményben, melyet a magyar nemzet saját, oltalma és érdeke kedvéért alkotmányos utón, önállóan és öntudatosan elfogadott és föntartatni kivan. (Hosszan tartó élénk éljenzés jobb felöl.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Tessék helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Madarász József: Tisztelt ház! Hazánknak, Magyarország népének elégültségét, a nemzetnek nyugalmát misem biztosithatja más, mint azon a nemzet jellemével összeegyeztethető biztosítás, miként minden kül-, úgy belügyeiről és minden idegen avatkozástól menten, önmaga intézkedhessek. Hogy a közjogi kérdés vitatása helyén van-e most, miként Komárom város tisztelt képviselője önmaga elé felidézte, azt mondván: „ennek tüzetes vitatását már csak azért is, azon egy főokból időszerűnek nem tartom, mivel arra, hogy ily vitának kedvező eredménye lehessen, egyátalában kilátás nincs:' — erre nézve engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy e tekintetben 1869-ben május 25-én elmondott e részbeni nyilatkozatát felolvassam (olvas): „Részemről az államjogi kérdéseknek azon megoldását, melyben a múlt országgyűlés alatt részesült, sem az országra nézve kedvező biztosítás alapjának, sem véglegesnek nem tartom; mert az országtól államiságának oly életfeltételei vonatnak el, melyek nélkül az állam mint állam, nem létezhetik, melynek birtoka nélkül meglevő jogai biztosítva nincsenek : igy a megoldás a nemzetre megnyugtató, és igy végleges nem lehet." octofter 7. 1872. 283: És továbbá: .Mindamellett azonban, hogy ez igy van, nem hízelkedem magamnak, hogy a közjogiaknak azon módosítása, melyek oly értelemben kívánatosak, most, a képviselőház azon hangulata mellett, mely tapasztalható, kivihetők lennének; de azért nem esem egyátalában kétségbe a jövő felől, mert meg vagyok győződve, és az e teremben jelenleg folytatott vita jogosultságát átalában abban látom fölidézve, hogy megtörténhetik az közelebb vagy a távolabb jövőben, és tovább — ha e tényre hivatkozom, a történelem könyvével kezemben utasítom vissza azokat, kik a jelenlegi vitát meddőnek nyilvánítják." Én tehát a tisztelt képviselő urnák e szavaira hivatkozom, s ezeknek értelmét átérezve, nem fogadhatom el, hogy Irányi Dániel képviselőtársam azon nyilatkozatában, melyet ő tett, azon követelményt nyilvánította volna egyedül az ország zöme, az ország java által elfogadhatónak, hanem hivatkozott az ország ősi államjogaira, a mit a tisztelt képviselő ur önmaga is jónak tartott védeni. Hogy pedig a tisztelt képviselő ur ezt épen ugy érezte, mint Irányi képviselőtársam, ugyanazon napon mondott ezen szavai bizonyítják: „De állami létéről, függetlenségéről, önállóságáról Magyarország — ezredéves története bizonyítja — nem fog lemondani soha, sem anyagi előnyökért, sem a felséges uralkodó ház fényeért, dicsőségeért, nem a világ eseményeire gyakorolható befolyás alaptalan ábrándjaiért, legkevésbbé pedig az osztrák birodalom eszméjeért, melynek oly értelemben elismerésével, hogy ez reá is kiterjed, Magyarország egyenesen öngyilkosságot követne el." Már most kérdem a tisztelt képviselő urat, ha Irányi képviselőtársamnak azon nyilatkozatával összehasonlítja azt, a mivel ő beszédét végezte: .e nemzetnek óhajtásai két rövid szóba foglalhatók: önálló függetlenség- és haladás stb." „Ám vonuljanak vissza a csatatérről, a kik elfáradtak." „Ám csüggedjenek mások, mi nem fogunk. Ha vannak is egyesek, kik önbizalom és erély hiánya miatt uj megalkuvásra készek: a nemzet többsége, zöme, java, jogaiért most is lelkesül, és azokból elengedni nem hajlandó." Nem tudom, miként következtette ezekből a tisztelt képviselő ur azt, hogy Irányi képviselőtársam egyedül önmaga és pártunk számára követelte azt, hogy egyedid a mit mi mondunk, csakis mind azt kívánja a nemzet zöme, java; kívánja a nemzet zöme és java velünk igenis alkotmányos önállóságunk helyreállítását, mit senki fényesebben, lelkesebben nem bizonyított be, mint 1869. május 25-én tartott beszédével Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur és igy, ugy hiszem, Irányi képviselőtársamnak a múlt ülésekben tett nyilatkozata megegyezett"az ő 1869-ben tett nyilatkozatával.