Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

284 25. országos ül Tehát hazánkban a közjogi kérdések fölötti vita nemcsak nem szükségtelen, hanem mint Ghyczy Kálmán tisztelt képviselőtársunk 1869-ben monda a történelemre hivatkozva: jogos és kötelessége minden képviselőnek. (Helyeslés a szélső bal felől.) Ami a Schvarcz Gyula képviselő ur által beterjesztett íölirati javaslatot illeti, én e tekintetben tisztán csak Schvarcz Gyula képviselő urnák azon nyilatkozatára szorítkozom, melyben azt nyilvánította, hogy a franczia-porosz háború bevégzése után szerencsétlenségnek tartja a közjogi vitát. Utasítom Schvarcz Gyula képviselő urat 1869. május 31-én tartott nyilatkozatára, melyben Schvarcz Gyula képviselő ur két kérdést tűzött ki maga elé, melyek egyike ez volt: „Igaz-e, hogy nem kívánnak lehetetlent azok, kik épen a trónbeszédben jelzett bérreformok érdekében akarják eltörölni a delegatiót, a közös ndnisteriumot, és önálló magyar kül képviseltetést, pénzügyet, kereskedelmet, hadsereget, szóval personal-imiót létesíteni." Én az indokok elolvasását tisztelt képviselő társamra önmagára és a képviselő házra bízván, csak azon nyilatkozatára hivatkozom. mit itt a 284-ik lapon mond. Azt állítja: „legalább míg a közösügyek fenállanak és inig a real-imiót personalunió nem váltja fel: nem tudom, hogyan fogják leszállítani azon 104 millió meddő kiadást, melyet jelenleg az osztrák-magyar hadseregre, quotára, és a pénzügyniinisterium különböző rovatára fizetnek." Utalom a tisztelt képviselő urat továbbá a 287-ik lap azon tételére, a melyben ezt állítja: „Akkor lesz csak a korszerű reform lehetséges, ha majd ellátja Magyarországot az alkotmányosság, a parlamentalismus által azon joggal és hatalommal a magyar hadügyet, külügyet, pénzügyet korlátlanul szabályozhatni és ellenőrizhetni." Továbbá a 288-ik lapon: „Ne hogy félre értessem, kijelenteni, hogy a 48-as párt ide vonatkozó nézetéhez én is ragaszkodom s én részemről nemcsak önálló, de külön kéjrviseltetést is óhajtok;" és végre a midőn beszédét 1869-ben bezárta, igy fejezé be akkor nyilatkozatát: „Nézeteimet körülbelül a következőkben fejezhetem ki: először a jelen közjogi alap megakadályozza a korszerű reformokat, mert nem hagy pénzt ezen reformok keresztülvitelére s mert nem köti meg ama láthatatlan kezet, melyet az igazságügymiinster említett, mely ellensége minden korszerű haladásnak." „Másodszor nézetem az, hogy nem kívánunk lehetetlent, mi kik eltörlését kívánjuk a delegatiónak, a közös niinisteriumnak; és önálló magyar külön pénzügyet, külön hadügyet és külügyet, szóval personal-uniót létesíteni kívánunk. Nem kívánunk lehetetlent, t. i. azon esetben, hogy ha azon láthatatlan kéz nem erősebb, mint a mi alkotmányaink." én .ifíolier 7. 1872. Éu nem hoztam volna fel ez elveket s nem juttattam volna emlékezetébe tisztelt képviselőtársamnak, ha azzal nem indokolja beszédét, hogy a közjogi vitatkozást szerencsétlenségnek tartja a franczia-porosz háború befejezése után. Mert azt hiszem, hogy ha a tisztelt képviselő urnák a franczia-porosz háború bevégzése előtt ez itt elmondott indokai állottak, ha való az, hogy a közjogi vita a közösügyes egyezmény megváltoztatása nélkül, tehát közjogi vita nélkül hazánk belreformjai egyátalában kivihetetlenek: akkor nem vagyok képes felfogni, minő indok vezethette az én tisztelt képviselőtársamat arra, hogy midőn önmaga ily világosan Bright, Cobden és másokra hivatkozva, kimutatja azt, hogy a reformok egyátalában lehetetlenek ez országban, ha csak a personal-unió terére nem állíttatik vissza az alkotmány, mondom, meg nem foghatom, hogy akkor a közjogi kérdés vitatását éppen a porosz-franczia háború bevégzése után mondja szerencsétlenségnek, még pedig azért, mert, — én nem tudom megvan-e győződve a képviselő ur arról, a miről én meg vagyok, pedig beszédeiben meg fogja találni, — hogy ha érdekközösség van valahol, még pedig nem csak personal-, de ha real-unió is van, ott elébb-utóbb elszakadásra vezeti ez a nemzeteket. Ha hiszi azt és nem tagadhatja, hogy az osztrák tartományokban lakó német nemzetiségek azon általa is emiitett érdekközösségnél fogva, mikor nem tudni, de előbb-utóbb okvetlenül a nagy német nemzethez! csatlakozásnak hajlamát fogják nyilvánítani : akkor nem tudom mikép indokolhatta képviselő ur e nézeteinek megváltoztatását épen az által, hogy a porosz-franczia háborúnak vége ez lett, a mi most lett; mert azt még értem, hogy, ha Poroszország nem győzedelmeskedik Francziaország ellenében: lehetne ezt felhozni, mert akkor a német egység keresztül vitele nagy időkre hátraszorittatik bizonyos eshetőségek nélkül; hanem, hogy midőn a német fegyverekre nézve győzedelmesen végződik ezen háború és hadjárat, hogy akkor higyje szerencsétlenségnek a tisztelt képviselő ur a közjogi vitát fölidézni, s igy előre gondoskodni hazánk állami egységéről a bekövetkezhető válság esetére, midőn t. i. eljövend azon idő, hogy az osztrák tartománybeli német nemzetiségek a nagy német birodalom tagjaivá lesznek : ezt nem értein. Épen most látom idejét eleve gondoskodni arról, midőn ezen esemény sokkal közelebb hozatott a végteljesüléshez , hogy ezen eset bekövetkezésével Magyarország nem egy oly összbirodalom vagy két birodalomra pazarolja erejét, tehetségét, amely előbb-utóbb nemi is a megváltozásnak, hanem a megsemmisülésnek néz elé, hanem önmagára Magyarország állami erejére támaszkodjék, a melyre az én tisztelt képviselőtársam e német hadjárat-