Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

282 25. országos ül^s m-tobrr 7. 1S72. pes. Én inkább s talán visszkaagzásátd azoknak, miket ma a kormánypadokróí hallottam: csak azon átalános felfogást kívánom jelezni, melyet, hogy a tisztelt ház ily kérdések irányában elfoglaljon, óhajtanám. A kezelés tisztasága, az államhatalom eljárásának szeplőtelensége, köztünk pártkérdés nem lehet, (Átalános helyeslés.) És ha bekövetkeznék azon szomorú eset, — melytől Isten őrizze nemzetemet, — hogy e házban az erkölcsi szigor és tisztaság kérdésessé válnék, akkor én, és megvagyok győződve, velem együtt az egész párt, nem tekintve politikai összeköttetést és rokonszenvet, azokkal fognánk kezet, kik e kérdésben nem ismernek kíméletet, nem ismernek tergiversatiót. (Élénk helyeslés.) De épen ugy nem lehet pártkérdés köztünk az igazság szempontja sem, és azon tekintet, hogy a magyar állam hitele és becsülete alaptalan és könnyelmű, — s azt hiszem, a második fajta épen oly veszélyes, mint az első. — gyanúsításoknak és rágalmaknak hatása alatt ne szenvedjen. (Átalános helyeslés.) különösen mai nap, tisztelt urak, midőn fájdalom ! — az anyagi nyeremény utáni hajhászat, oly tág körökben létez, hogy az ember szinte megfélemlik tőle. (Igaz l) S midőn a közönségben — megdöbbenve látván az aránytalan vagyonosodás felmenő s leszálló esélyeit — a gyanúk iránt bizonyos receptibilitas mutatkozik, és észlelhető a könynyenhiviiségnek azon neme, amely nem keresi a kutforrást, hanem inkább a hírnek pikánsságát, s ha mulattatónak találja, elfogadja s hirdeti anélkül, hogy komolyan horderejét önmaga megfontolná. (Igaz l) A társas életnek ily beteg jelenségeivel szemben, vigyáznunk kell, hogy a haszonlesés által felzaklatott szenvedélyek, és az irigység politikai ezélokra fegyverekül ne használtassanak, s maholnap oda ne jussunk, hogy a becsületére tartó ember kénytelen legyen a közérdekek kezelésétől viszszavonulni, (Felkiáltások: Igaz!) nehogy az .mi legszentebb előtte: becsülete, melyet nem pótolhat sem uralom, sem dicsőség, sem fény. az ármány és haszonlesés védtelen martalékává váljék. (Zajos helyeslés \) Mondom, a társas életnek ezen beteg symptomái ellenében én az országot csak azon utón látom, melyen a baj keletkezett; azon utón, hol a hangadó és sulylyal biró körök, és különösen a törvényhozás factorai épen oly szigorral és részrehaj latlansággal fejezik ki roszalásukat, ugy a lehető visszaélések, mint a lehető gyanúsítások iránt. (Helyeslés \) És ezzel, tisztelt ház ! befejezhetném szerény előadásomat, megvallom azonban egész őszinteséggel, hogy még egy pár szóval kívántam volna reflectálni azokra, miket Komárom városa t. képviselője múltkor a hadsereg ügyének rendezésére nézve előadni méltóztatott. (Halljuk !) Azok után, miket az igen tisztelt ministerelnök ur erre nézve már is mondott, én annál rövidebb lehetek. (Halljuk!) Én csak egyre fogok szorítkozni, és ezt is főleg azért hozom föl, mert jelzi azon álláspontot, melyet én átalában közjogi viszonyainkra nézve elfoglalok. (Halljuk!) Nagy érdekkel és hatással volt rám nézve a tisztelt képviselő urnák azon érvelése, hogy a mostani rendszer mellett lehet teljes katonai fegyelem, de nincs a lelkesedésnek, a szellemi erőnek azon behatása, mely nagy tettekre és nagy áldozatok teljesítésére képesiti a katonát. Én a tisztelt képviselő úrral abban egyet értek, hogy a katonai hadképesség elérése tekintetéből mai nap a rideg fegyelem mellett még egy erkölcsi rugó is megkívántatik; de attól tartok, hogy nem fognának megállapodhatni ezen érvelés mellett, és hogy azután könnyen oly térre jutnánk, hol a társországok közjogi igényeivel és a nemzetiségeknek lelkesedési aspiratióival fognánk szemben állani. (Élénk tetszés jobbról.) Arra vagyok bátor figyelmeztetni az igen tisztelt képviselő urat, hogy mai nap a szabadelvű pártok előtt — pedig ma az eszmék hatalma kétségtelenül náluk van, — a történelmi jog és a legitimitás elve már csak Magyarországban fogadtatik el ; másutt világszerte repudeáltatik. Az eszméknek ezen áramlata ellenében, és az államok tömörülési processusával szemben, az én véleményem szerint e kérdésben egy főeszme culminál, és ez abban áll: hogy magyar államunk és nemzeti létünk függetlensége legfőbb garantiáját ama szövetségben találja, (Élénk helyeslés jobb felől) melyet a paritás és az alkotmányosság elvének alapján a monarchia másik felével kötöttünk. (Élénk tetszés jobb felöl.) És hogy e szövetség ránk nézve kielégítő és hasznos is legyen, szükséges azt oly attribútumokkal felruházni, melyek az állam képezetének. Európa államainak családjában á nagyhatalmi állást biztosítsák; (Élénk helyeslés jobb felől) ennek elérhetése végett nélkülözhetlennek tartom a hadsereg közösségét és közös -administratióját. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az elmúlt centralizationális korszakban az akkor űzött helytelen politika mellett, ezen összeköttetésnek és az ez által elért nagyhatalmi állásnak csak terhei és hátrányai nehezedtek az ujabb generátióra, mely ennek következéseit észlelte tartományok elvesztéségében, szóval, mindabban, mik a magyart közjogilag és államilag ezen viszonytól elijesztették. Erős azonban ama meggyőződésem, 'hogy ha a kiegyezés által létesített szövetségnek következtében,