Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-25
2%. országos ülés october 7. 1872. 275 S ha oly szerencsések lennénk, hogy ezen kérdést oly módon oldhatnék meg, mely a tisztelt képviselő urat is megnyugtathatná: akkor egy nagy akadály lenne elhárítva, mely őt tőlünk most elválasztja (Derültség) s egy nagy lépéssel közelebb hozná hozzánk, mit irányában, kivel a régibb országgyűléseken szerencsés voltam egy párton állhatni és később is barátságával dicsekedhetni, megvallom, őszintén óhajtanék. Beszédének másik s tán legfontosabb része, a a hadsereg kérdésével foglalkozik. Megvallom, bármennyire figyelemmel hallgattam s bármennyire is igyekeztem beszédének ismételt átolvasása által megérteni az általa kifejezni kivánt eszmét s a kivánatok mérvét, mely után törekszik: teljesen felfogni képes nem voltam. Beszédének azon részében, melyben ezen kérdésről szól, mindjárt kezdetben kiemeli, hogy a monarchia véderejének egy főparancsnokság alatt állónak és egyenlő szervezettel bírónak kell lennie. Másheíyt ismét beismeri, hogy a monarchia összes véderejének egy közös főparancsnok alatt kell állania; beismeri -hogy ezen főparancsnoknak a dolog természete szerint tágas jogköre van" ; beismeri, hogy a monarchia összes haderejének a harczképesség elutasithatlan igényei szerint egyenlő alapszervezettel kell birnai. Sőt tovább megy. A felségnek a hadsereg adnunistratiója fölötti rendelkezését saját akaratától függeszti fel, mert ugy a magyar mint az osztrák törvény a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete iránti intézkedést magára a közös fejedelemre ruházza és igy nézete szerint, a, hadsereg administatiójának ketté választását Ö felsége maga is elhatározhatja. Nem hiszem, hogy ezen tételét tisztelt képviselő urnák elvtársai elfogadnák: mert az esetben, ha ezen tétel áll: minden javaslattétel ez irányban tulmenne a törvényhozás hatáskörén, belevágna a fejedelmi reservált jogokba s í igy pártjának le kellene mondani végkép azon álláspont föntartásáról, melyet egy külön hadseregre nézve elfoglalt. (Ugy van! jobb felöl.) Az egész változás, melyet a t. képviselő ur behozni kivan, nem más: minthogy a magyar hadsereget a magyar honvédelmi ministerhun administratiója alá akarná állítani, azaz, hogy az összes magyar contingensnek költségei ezentúl a magyar költségvetés terhére essenek. Ezen egyedüli változás fogja, nézete szerint, fokozni a lelkesedést és fog I egy egészen más szellemet behozni a magyar had- | erőbe. Én részemről nem tartózkodom kijelenteni, hogy a hadseregnek szóba hozott ketté választását, tekintve a monarchia sajátságos viszonyait, vésze- I delmesnek tartom ; (Helyeslés jobb felől) s minden j hivatkozás e tekintetben a német szövetségre igen i helytelen: a főhadurnak ott határozott befolyása van azon hadtestekre, melyeket a déli államok kiállítanak; de a német szövetség 17 hadtestet állit ki, — ebből 13 egyenesen a porosz hadügyér alatt áll; aránylag a 4, melyet a többi államok kiállítanak: az összes haderő nem is egy negyede; holott nálunk a magyar hadilleték az egésznek közel felét teszi. De ne feledjük azt, hogy ott különböző személyek az uralkodók: mig a mi koronás királyunk ura az összes monarchiának. Ne feledjük azt sem, hogy Németország egyöntetű s egynyelvű nemzet által van lakva; — a mi monarchiánk védelmi erejének fokozására nézve az egység elkerülhetlenül szükséges; s megvallom, megingatva látnám a birodalom védelme iránti bizalmat, s a belbéke biztosítása iránt a hitet : ha két különálló állandó hadsereg állíttatnék fel; de még azt sem fogadhatom el, hogy két külön törvényhozás szavazza meg a hadi költségeket s őrködjék két különböző hadi administratio felett. De azt sem foghatom föl, miben állana azon lelkesedés, mely egyszerűen csak az által idéztetnék elő, hogy a költségek a magyar honvédelmi minister által szolgáltatnának ki az egységesen szervezett és egységesen vezetett közös hadsereg magyar része számára. A mai időben a nagy tömegekben való hadviselésnél, mint az utóbbi nagy háború hizonyitá. nem annyira a lelkesedés, a politikai nézetek voltak a döntők: de igenis a jó vezénylet a szigorú fegyelem és engedelmesség. De igenis hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ha viszonyaink tovább consolidáltatnak, s az ő felsége monarchiájában lévő minden nemzet az alkotmányos viszonyok közt anyagilag fölvirágozva s szellemileg kifejlődve, megelégedettnek érzendi magát ; ha az értelmiség terjed, a rend megszilárdul a közös uralkodó fölhívására — mert a monarchicus érzület mély gyökereket vert a monarchia mindkét felében: — a hazáért és trónért, mint a régi időben, ugy jövőben is a hadsereg egész odaadással teljesíteni fogja kötelességét. De tisztelt képviselő ur terve szerint a teherviselési arány is megváltoznék; mi most megadjuk a monarchia biztonságáért a véderő kiállításánál a. szükséges áldozatot harczképes férfiaknak a népesség aránya szerint, mely ugy áll egymáshoz, mint a 43 az 57-hez, s megadjuk pénzben is aránylag a birodalom két fele közti teherviselési képesség, azaz a quota aránya szerint; (Ugy van! jobb felől) holott rendszere szerint az összes magyar hadseregnek költségei a, magyar államháztartás terhére esnének: mi nézetem szerint, nem lenne igazságos, s az ország nagy terheltetésével járna. De megvallom, az egész rendszert sem értem, melyet javaslatba hoz. Azt mondja, hogy a hadsereg beiszervezetének és vezényletének egyformának kell lennie, s a monarchia mindkét felének kötelességeit a védelmi erőre nézve egyformán és pontosan kell