Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

'274 25. országos ülvs october 7. 1872, ügyet illetőleg, a tisztelt képviselő ur is elismeri, hogy a kiegyezésnek eddigi eredménye: a birodalom mindkét fele hitelének megszilárdítása s azon anyagi felvirágzás, melyet a birodalom mindkét felében ta­pasztalni lehet. De ismét tények, a legközelebb múlt napok tapasztalatai után, fényesen iga'zolható tények mutatják azt is, hogy a hadügyre nézve is czélszerü volt a kiegyezés s immár most az osztrák-magyar­monarchia az európai nagy hatalmak közt elfoglalta azon állást, mely őt méltán megilleti, miről mindenki meggyőződhetett a múlt napokban hallott azon nyi­latkozatokból, melyebet azon férfiú tett, ki jelenben mindnyájunk megnyugvására a monarchia külügyeit vezeti. (Éljenzés jobb felöl) Az erős is csak azt becsüli meg, jó viszonyban lenni csak azzal óhajt, kit erősödni lát. Mert bizalom van s bizalom lehet belső viszonyainknak alkotmányos utoni megerősödésében; mert nem oly könnyű megingatni azon alapokat, melyeken a monarchia szervezete nyug­szik ; pénzügye javult s különösen hadereje erősbödött: emelkedett a monarchia tekintélye s így mindnyá­junk biztonsága. És ha ez igy vau, mit tagadni nem lehet: — ez szól leghatározottabban a mellett, hogy az álta­lunk követett ut helyes volt és az attól való elté­rés s mind ennek ismét kérdésbe hozatala, idézhetné elő épen azon bajokat, melyeket a t. képviselő ur imént idézett beszédében oly találókig jellemzett. (Helyeslés jobb felől.) Midőn Ghyczy K. í, képviselő ur az 1847c,­iki s az azt követő bajok okaira mutatott, szólott mint államférfiú ; de midőn a bankkérdésre áttért, szólt belőle a pártember, ki a kormány ellen ismé­telve hangsúlyozta azon vádat, hogy a kormány a bankügy megoldásánál erélytelenséget, tétovázást, hideg közönyt és félelmet mutatott. — Mennyi jel­lemző és súlyos vádat magában foglaló epitheton egy mondatban! Én a t. képviselő ur vádja minden egyes jellemzésének jogosultságát tagadom. Vannak nagy fontosságú és bonyolultaknak látszó kérdések, melyeket bizonyos adott pillanatban könnyebben meg lehet oldani. A bankkérdés meg­oldására, mely egybefügg a valuta szabályozásával, a legkedvezőbb pillanatnak mutatkozott az 1867-iki év, midőn a két országos küldöttség, melynek tagja tisztelt képviselő ur is volt, Bécsben ülésezett. Ugy hiszem, tisztelt képviselő ur előtt nem volt titok, hogy én, mint akkori magyar pénzügyminister mind­két egymással szorosan egybefüggő kérdés megol­dásának megkísérlésétől nem riadtam vissza. Egy ily régi, év tizedeken keresztül megkövesült bajnak gyökeres orvoslása csak erélyes, azaz heroicus cura által lett volna eszközölhető. Én akkor tisztában voltam magammal, mit kellett volna tenni, igyekez­tem nézeteimet jelezni; de nem tehetek róla, hogy a gyökere?; orvoslásra vezető mód merésznek és igy az akkori körülmények közt kivihetetlennek mutat­kozott. Éreztem azt akkor, és érzem jelenben is, hogy a mostani körülmények közt ezen kérdésnek megoldása, hangsúlyozom: megoldása •— mert nem ketté vágásról lehet most szó — nehézségekkel jár. S épen azért szükséges mindenek felett óvatos eljá­rás, mivel mint képviselő ur is elismerte, ily kérdé­seknek erőszakos megoldása vagy . pusztán a jogra való támaszkodás, tekintet nélkül e régen fenállott viszonyokra, ismét el szórhatná magvait azon viszály­nak a birodalom két fele közt, mit a józan előre látó politika, — mint képviselő ur beszédének legelő­ször idézett szavai oly igazán kifejezik, — meg nem engedhet. (Élénk helyeslés jobb felől. Mi, a magyar kormány tagjai tétovázást soha sem ismertünk ott, ahol a hazának javáról volt szó ; hideg közönyt pedig épen nem, mert szivün­kön viseljük ép ugy, mint képviselő ur vagy bárki más, hazánk ügyeit és érezzük különösen mi a kor­mány tagjai azon nagy felelősséget, mely egy elhi­bázott lépésből reánk hárulna. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt, ha tisztelt képviselő ur tájékozást kívánná magának szerezni, minő bonyolult és minő nehézségekkel járó kérdés a bank kérdése és a pénz­forgalom szabályozása hazánkra és az összes monar­chiára nézve: utalok azon igen szakavatott és részletes értekezésre, melyet megolvashat a Hon 1871. évi september 17 — 21 -iki 214—217 számaiban, melyek­ben az ellenzék egyik vezére, gondolkodó s szaka­vatottsággal biró férfiú hasszabban értekezett. (De­rültség:) Arról biztosithatom képviselő urat, hogy a mi­nisterium teljes öntudatával bir azon feladatnak, melyet megoldani az ország érdekében kötelességé­nek ismer s azt erélylyel, tétovázás és félelem nél­kül fogja reményiem nem sokára megoldani oly mó­don, hogy egy egészséges és idegen befolyástól ment pénzforgalom, a kereskedés és ipar jogos igényeinek megfelelhessen. (Élénk helyeslés jobb felől.) S hogy ez komoly szándéka, mutatja az, hogy a trónbeszédben is jelezve van; sőt a legközelebbi napokban fognak ez irányban fontos s döntő tár­gyalások felvétetni és reménylem, sikerrel befejeztetni; ugy hogy a kománynak nem sokára lesz alkalma e részben javaslatait a ház elé terjeszteni. (Atalános helyeslés.) Ne Ítéljen tehát képviselő ur idő előtt és várja be, mig a kormánynak ez iránybani javaslatai a ház elé fognak terjesztetni. Ismétlem a kormány ezen fontos kérdést nem a monarchia másik fele közti szakadás előidézésével kívánja megoldani; de mert ezen kérdés szorosan egybefügg más fontos kérdé­sekkel is, melyek nemzetgazdászati és pénzügyi szempontból nagy horderővel birnak, többek közt a valutának szabályozásával is: a megoldás nem rög­tönözhető.

Next

/
Thumbnails
Contents