Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-25
2">. országos ülés október ". 1872. 273 mányos alapját képezi. Gondolatnak is különös, hogy harmincz egymással egyetértem nem tudó ember tartja magát az egész ország jogos képviselőjének, a király kizárólag jogosult tanácsadójának, s tőle kérik, hogy az ország törvényes választői által megválasztott képviselőtestületet, s annak többségéből alkotott kormányt oszlassa fel. (Derültség jobb felől.) —• Mind tartalmára, mind alakjára nézve ezen felirati javaslat olyan, hogy alig érdemes arra, hogy azzal bővebben foglalkozzunk. De Tisza Kálmán tisztelt képviselő ár beszédéből is látszik, hogy ő nem felejtett s nem tanult semmit. (Zaj, ellenmondás bal felől. Ugy van! jobb felől.) Nem felejtetté el mindazt, mit különböző időkben kiadott programmjaiban kijelölt, mi nem más, mint hosszú lánczolata a negatiónak. Azt sokszor elmondá, mit nem akar, neki mi nem tetszik; de határozott alakban mindig nélkülöztük programmjaiban a megoldás positiv gyakorlati és biztos módját. De nem is tanult Tisza Kálmán képviselő úr semmit; mert nem volt reá hatással sem az ünnepélyes koronázás, midőn a nemzet osztatlan örömmel üdvözölte egy jobb kor kezdetét, sem az 1869. és 1370-iki választás eredménye, mely választások által a nemzet többsége ismét mellettünk nyilatkozott. (Zaj, ellenmondás bal felől. Ugy van! jobb felől.) Szép dolog a következetesség, az egyszer elfoglalt álláshoz való merev ragaszkodás; de ki egy helytt megáll, ki nem veszi észre, hogy az általunk teremtett irány bir életerővel, sőt napról napra erősebb és mélyebb gyökereket ver : mert egészséges és okszerű; nem veszi észre, hogy a világon minden megy előre, s igy mi is haladunk előre ellenzése daczára; — végre is megkövesült meggyőződésével lehet jelzője — úgyszólván: jelköve — egy túlhaladott állapotnak, de nem életképes tényezője az államéletnek. (Tetszés jobb felől.) Egyébiránt köszönettel tartozunk, ugy hiszem, Tisza Kálmán képviselő úrnak. hogy elérni óhajtott czéljait oly határozottan kijelölte. Tudni fogjuk magunkat mihez tartani, ha bekövetkezik azon idő, melyet beszédében jellemzett, mondván: jöhetnek elő momentumok, midőn arra, hogy; czéízatainak egy részét keresztül vihesse, azok többi részét elhalasztani kész s a mit ő párttaktika változtatásának nevez. Igazolja ezen nyilatkozat mindazt, amit Tisza Kálmán tisztelt képviselő urnák, mint pártvezérnek, orgánuma hónapok óta nyíltan hirdet; jelezve van azon eset, melyben pártja megváltoztatni is képes volna taktikáját, s lemondani czélzatai egy részének keresztül viteléről, nem azért, hogy abból bármit is föladjon, avagy csak kis részéről is lemondjon, — hisz azokat teljes mértékben, alkalmatos időben reményli kivihetni — adandó alkalommal talán csak azért, hogy ily taktika folytán megossza pártunkat, s ez KÉPV, H. NAPLÓ 18™. I. KÖTET. által azon álláspontra jusson, hol mi, ö felsége koronatanácsosai vagyunk. Én, részemről nyíltan kijelentem, hogy oly fontosnak tartanám, s annyira óhajtandónak hazánk megerősödésére s békés fejlődésének biztosítására, ha végre megszűnhetnék azon éles ellentét, mely a két párt közt létezik, s mely éveken keresztül az ellenzék által szítva, s a sajtóban folytatott mesterséges izgatás által fokozva, már-már nyilt meghasonlást szült a nemzetben, hogy egy perczig sem haboznám — ha ezen czélt el lehetne érni elveink, s azon alapnak veszélyeztetése nélkül, melyet mi teremténk: — saját állásomat, — s ugy hiszem, hogy e tekintetben ministertársaim sem tesznek kivételt, — e czél végett felajánlani. (Tetszés jobb felől.) , Mi nem személyes politikát követünk; mi mindenek fölibe helyezzük a haza javát, melyet erős meggyőződésünk szerint azon alap biztosit, melyen mi. a többség állunk. Röviden jeleztem, ami a fölirati vitából kitűnt, hogy nincsen egység a szélsőbal soraiban a balközép nyilatkozataiban ezen jelenség nemmutatkozik ugyan, de mégis örömmel s megelégedéssel kell constatálnom, hogy a balközép tisztelt másik vezérférfiának Ghyczy Kálmán képviselő urnák beszédében, a közjogi kérdések megoldásának megítélésében, jelen állapotaink jelzésében méltányos és nem kedvezőtlen fölfogás tapasztalható. Van beszédében egy rövid mondat, mely teljesen igazolja a mi politikánkat s a túlsó oldalról ennél nagyobb elégtételt még eddig nem nyertünk. Azt mondja ugyanis tisztelt képviselő ur: „A pénzes hadügy kérdéseire nézve eltérő vélemények érvényesítésére irányzott tövekvések voltak fő okai azon eseményeknek, melyek az 184 s /9- években a monarchiát alapjaiban megingatták. Ezek voltak fő okai azon sokfélekép változó ki serieteknek, melyek a monarchia újjá alakítására nézve 1867-ig tétettek és sikertelenségük azt eredményezte, hogy a pénzügyre nézve a bukás szélére jutott, hadügyi tekintetben pedig a világ e részében őt megillető tekintését, befolyását, hatalmi állását elvesztette." Miért sikerült az 1867-iki kiegyezés? — Azért, mert a birodalom mindkét fele, s a birodalom sorsára befolyással biró egyéniségek belátták, hogy a monarchia anyagi jólétének megerősítése, hatalmi állásának visszaszerzése attól feltételeztetik, hogy ezen két főkérdésben, a pénz- és hadügyben, végre megállapodásra jussunk s eltérő vélemények a birodalom két fele közt ne létezzenek s a századok óta függőben volt közjogi kérdések alkotmányos alapon s mindkét fél megegyezésével sikeresen megoldassanak. Ugy hiszem, nagyobb méltánylás és elismerés a kiegyezés czélszerüsége, s annak inditó oka és szüksége iránt e házban még nem mondatott a túloldalról. Tények bizonyítják, s részben, t. i., a pénz35
