Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-25
272 25. orszáeos ülés oetober 7. 1S72. tehát azt, hogy nem hiszek a hivatalos lapnak; hanem maguk a kormány-párti lapok mondták. Miután azonban a t. minister ur, olyan részletesen és megvallom reám is tökéletesen megnyugtatólag válaszolt azon főszemrehányásra, melyet a jobboldali lapok még a hivatalos-lap közleménye után hoztak: én nem tartom illőnek most az arra vonatkozó idézeteket itt felolvasni. Tökéletesen osztozom a pénzügyinmister ur azon véleményében, hogy azon két kérdés, mely a „ Pesti Napló "-ban Lévay úrra vonatkozólag fel volt említve, nem tartozik ide; nem is azért emiitettem fel, mintha arra választ vártam volna, sőt rosznéven vettem volna, ha a minister ur arra válaszol. Ez volt épen egyik része annak, a mi nekem fájt a jobboldali lapok részéről, hogy nemcsak a nemzet becsületét, hitelét rontják meg; de hogy oly könnyedén gázolnak egy magán ember becsületében. Nincs szerencsém ismerni Lévay urat, nem voltam és nem is vagyok vele semmi összeköttetésben; de ismerem tevékenységét, tudom azt, hogy még azon időben, midőn Olaszországban laktam, tisztelettel hallottam említtetni nevét Lévaynak, ki azon időben megtudta alapítani a magyar hitelt a külföldön (Mozgás). Ott hol magam is laktam, Milanóban, tudom, hogy ő megalapítva a magyar átalános biztosító társulatnak fiókját, azt olyan rendkívüli hitelre tudta emelni rövid idő múlva, hogy midőn az olasz kormány az úgynevezett regia dei tabacchi-t, a dohány-egyedáruságot behozta: azon óriási vállalatnak felét épen azon magyar társulatra ruházta. Én tisztelettel meghajlom az olyan előtt, ki hazám hitelét a külföldön emeli, (Derültség jobb felől) még akkor is, ha azt magán hasznával összekötni tudja. Csak azért szóllaltam föl tehát, mert ugy lett feltüntetve ezen ügy, mintha a kormány megengedte volna, hogy az állam megkárosittassék. T. képviselő ház! mint előre kijelentettem, a pénzügyminister úrtól kapott válasszal megvagyok elégedve, ez engem megnyugtat, és reményiem, meg fogja nyugtatni a közvéleményt is, meg fogja szüntetni a gyanúsításokat, melyek hitelünknek annyit ártottak. Örömömet fejezem ki a felett, hogy ezen interpellátiómmal alkalmat nyújtottam a t. pénzügyminister urnák a közvéleményt megnyugtatni; de azonkívül még egy más hasznot is látok benne; (Halljuk!) mert épen a t. minister ur vallomása a legerősebben bélyegzi meg azon tollakat, melyek a kormányt oly kegyetlenül támogatják. (Jobb felől mozgás.) Jó, hogy a ház ismerje, hogy minők azon tollak, minők azon irók, kik nem tartják tiszteletben sem a haza érdekét, sem a magán érdeket, hanem szenvedélyes perez eikben mindkettő ellen támadást intéznek és oly kósza híreket terjesztenek, melyek az egész országot fellázítják. (Bal felől helyeslés). Elnök : T. ház ! méltóztatik az interpellátiőra adott választ tudomásul venni ? (Felkiáltások: Tudomásul vesszük.!) Tehát tudomásul vétetik. Most következik a válasz-felirati javaslatok tárgyalása. Lónyay Menyhért gr. ministerelnök: Tisztelt ház! (Halljuk!) A trónbeszédnek egy tétele van, melyet különbség nélkül a házban mindenki elfogadott és követni igér. Folytonos kitartó és következetes munkásságra szólított fel bennünket a legmagasabb trónbeszéd, hogy megoldhassuk mindazon reformkérdéseket, melyekre az országnak oly nagy szüksége van; mégis azt tapasztaljuk, hogy nem követve más alkotmányos országok példáját, egy fölirat helyett, melyen módosításokat javaslatba hozni és ez alkalommal nézeteinek kifejezést adni az ellenzéknek módjában lenne: öt különböző válaszfölirati javaslat adatott be; immár egy héten át folyik a válaszfölirati vita s vége be nem látható. (Ugy van! jobb felől.) Hallottam mindkét ellenzéki párt vezéreinek válaszfölirati javaslatukra vonatkozó indokolását Megvallom, én azokból azon tanúságot merítem, hogy mindkét fél megmaradt előbbi álláspontjánál és párttaktikájánál: tehát ezen országgyűlés kezdetén azon nem örvendetes tapasztalásra jutunk, hogy a megoldandó fontos kérdések tárgyalásánál nem enyhültek azon ellentétek, melyek a multat jellemezték s a törvények alkotásánál csak akadályul szolgáltak. Pedig itt volna már az ideje, hogy mellőzve a pártokat egymástól elválasztó közjogi kérdések feszegetését, igyekezzünk az időt jól használni és az országgyűlés működését higgadt tanácskozás ösvényére terelni, s mindenekelőtt ne egyes pártérdekeket, de mindenekfölött a haza közös javát tekintve, igyekezzünk üdvös törvényeket alkotni s pótolni azon hiányokat, melyek a múlt idők mulasztásaiból reánk maradtak. (Helyeslés jobb felől) A szélső bal álláspontjáról nem könnyű helyes felfogásra jutni, mert nem tudhatni, hogy melyik a helyes indokolás; az-e, a mit Simonyi, vagy az, a mit Irányi képviselő úr előadott, vagy az, mit az ezektől eltérő Madarász képviselő ur határozati javaslatában mond? (Derültség jobb felől.) A szélső bal köréből került ki a nemzetiségi Miletics-féle javaslat is, tehát ismét egy más eltérő nézet. Fölirati javaslatukat igen különösnek találom. Föllépnek mint ő felségének tanácsadói, kiknek elhigyje a király azon hihetetlenséget, hogy csak ők, a csekély számú s egymás közt meghasonlott kisebbség, képviselik az ország igazi közvéleményét s bogy az az egyedül helyes irány, melyet ők követnek, s mely pedig homlokegyenest ellenkezik mindennel, mit a fejedelem eddig szentesített, s mi az ő monarchiájának alkot*
