Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

25. országos üli'-s octoíjer 7. 1873. 271 mégis történt. Tehát a képzelődés nem volt minden támpont nélküli, mert a törlesztési tervben történt változtatásért 1%-kal több engedtetett nekik a többletből, melyet a 74-en fölül elértek, mint a mennyit megkaptak volna e nélkül. De hogy e 300,000 frt nem magas ár: hivatkozom minden emberre, a ki a számokat érti. Az az eljárás, melynél fogva ennél többet a változtatásért nem kívántak, igen dicséretes volt az illetők részéről. (Helyeslés jobb felől) Ebben áll az, a mit ezen pontra nézve mondani akartam és a mit elmondanom kötelességem volt, mert tulaj donképen ez képezi azon kis magot, mely azok részéről, a kik hallottak valamit, de nem jártak utána a dolog mivoltának, fölfuvatott nagy dologgá. A dolog állását nincs okom eltitkolni. Az irományok az ezen kérdésre nézve legcompetensebb helyen vannak, együtt az általam kötött üzletre vonatkozó irományokkal. A harmadik kérdés igy szól: „vajon miért történt hires kiakolbolitása a földhitelintézet köréből." Hogy ez nem ide tartozik, azt a t. képviselő ur is be fogja vallani. (Helyeslés jobb felől.) Azokra, a mik ide tartoznak, a választ megadni volt szerencsém. Egyebet a kérdésre vonatkozólag nem mondhatok. De egy kérést mégis akarok a t. képviselő úrhoz intézni és az mindnyájunknak szóljon. (Halljak!) Tudom, hogy a kormány minden tagja, minden minister felelős azért, a mit tesz, és azért, a mit mulaszt. Ezen felelősség alól én nemcsak kibúvni nem akarok, de megvallom, hogy e nélkül soha nyilvános hivatalt viselni nem fognék. (Helyeslés jobb felől.) Hanem azon tant, hogy felelősek azért legyünk, a mi a lapokban van, hogy kérdésre vonathassunk azért, mi és miért van ott, ez lehetetlen. Azért felelős lehet az, ki ama dolgot irta, vagy a ki a lapot szerkeszti; de mi nem. Ők tudhatják, miért irnak és miért vesznek fel bele valamit. Hanem azt elismerem, hogy minden képviselőt nyugtalaníthat a lapokban a dolog természeténél fogva becsúszható kósza hir és közlemény is, s szolgálhat alkalmi okul arra, hogy a kormányt bizonyos factumára nézve megkérdezze. Akárhányszor megkérdeztetem a felől, miben áll ez vagy ama dolog: — mindig kész vagyok felelni, mint feleltem itt is, és pedig nemcsak az interpellatió szövegébe foglalt kérdésre, hanem az annak kíséretében tartott beszédben érintettekre is, méltóztassanak ezen utat választani, s ha valamit nem tudnak, kérdezni; de ne méltóztassanak mondani s megírni, hogy igy, meg ugy van, mikor nincs ugy, és ne méltóztassanak megrontani hitelünket finaneialiter, megrontani moraliter. (Élénk helyeslés Jobb felől.) Méltóztassanak megengedni, addig, mig mi itt ülünk: a mi hitelünk az ország hitele, a mi becsületünk az ország becsülete, a ki azt nem kíméli, de tiporja, az, ha nem is öntudatosan, ha nem is akarva, de óriási kárt tesz, és sebeket üt a nemzet testén. (Jókai Mór: Tessék a jobboldalnak szólni!) Nem szólok sem a jobb oldalnak, sem a baloldalnak, de szólok valamennyinek, szólok a házba és a házon kívülre, szólok azon kötelességnél fogva, melylyel tartozom a nemzet hitelének és becsületének, ugy is mint polgár, úgyis mint minister. (Élénk helyeslés.) Én azon eljárásnak, mely szerint a helyett, hogy kérdezték volna, miben áll e dolog, elmondották azt, noha nem ismerték: következményeit a legsajnosabban érzem már is, és nem tehetek egyebet, minthogy kérve kérjem a t. képviselő urakat, kérve kérjek minden embert, kinek hazája sorsa szivén fekszik: igenis, legyünk rajta, hogy minden teljes világosságban tisztán állittassék elő, s ha valami iránt kételyek, aggodalmak vannak: kívánjuk annak eloszlattatását; de ne vigyék a világ elé azt, mi iránt csak kételyök van ugy, mint határozottan bűnöst, mint határozottan galádot. (Élénk helyeslés jobb felől.) A haza s nem a mi állásunk iránti kötelesség kívánja ezt meg mindenkitől. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb felől.) Helfy Ignácz í Legelőször őszinte köszönetet szavazok a t. pénzügyi minister urnák azon szívességért, mely szerint interpellátiómra ily rövid idő alatt válaszolt. Szórói-szóra kész vagyok aláírni azt, mit utolsó szavaiban mondott, s annyira át vagyok látva azon szavak igazságától, hogy épen az indított engem interpellátióm megtételére. Igaz, nagyon szomorú állapot az, mikor a haza hitelét rontó híreket könnyelműen odadobják és hetekig fentartják: de épen ezért nem fogadhatom el egészen correct mentségül azt, hogy azon időben a minister urak nem voltak jelen. Én fölteszem minden hazafiról, de különösen minden nyilvános hivatalt viselő hazafiról, hogy ha távol van is, azért a dolgok folyásával á-jour kivan lenni. Én mint magán-ember, mindig magam után küldetem a lapokat (Nevetés jobb felől.) Ezen nincs mit nevetni, a kormánynak kötelessége a hazai közvéleményt pontról-pontra figyelemmel kisérni; mert ha akarunk valaha Magyarországon igazi alkotmányos kormányt: ez csak akkor lesz, midőn azon elvből fogunk kiindulni, hogy nálunk a kormány és a törvényhozás nem egyéb, mint a közvélemény kifolyása. Ha heteken keresztül távol voltak is a minister urak, egy minister mindenesetre itt volt s nem lett volna neki szabad engedni, hogy e súlyos hirek heteken át bejárják a hazai és külföldi sajtót. De nemcsak e hirek nem szűntek meg a „Közlöny" kijelentése után sem; hanem lettek mondva még sokkal súlyosabb dolgok is a rá következő napon a „Reform" czimü lapban. Nem én mondtam