Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-25

270 25. országos ülés október 7. 1672. melyeknek alapján kértem és kérhettem engedélyt e kölcsönnek oly feltételek alatt megköthetésére, a minők alatt kértem: az állott, hogy annak módozatai utóbb fognak véglegesen megállapittatni, egyelőre csak az mondatván ki, hogy egyenlő évi részletekben történjék az. Ismétlem, ez állott azon előleges pontozatokban, a melyekre szükség volt annálfogva, mivel hogy nem tehetem ki magamat annak, hogy engedélyt kérjek a kölcsönnek bizonyos feltételek alatt megköthetésére, s megnyervén azt, ne legyek képes megkötni azt. Az előleges pontozatokban felvett amaz elvi megállapodásnak jó okai voltak. Hosszas meghányásvetés után jutottunk ahhoz. Később mégis eltértünk tőle, több okból, a melyeknek egyike az volt, hogy a pénzügyi bizottság nem fogadta rokonszenvesen akkor, midőn arról ott említést tettem, ügy emlékszem egy alkalommal a megfelelő 900 s egynehány ezer forintnyi évi járulékot már az előirányzatba is felvétetni kértem, de az nem talált kedvező fogadtatásra. Tőlem távol lévén a fejeskedés, de több ok is merülvén fel előttem, hajlandónak mutatkoztam ezen előzetes megállapodást a végleges szerződés alkalmával megváltoztatni. Megmondom annak okát is, miért volt amaz előzetes megállapodás olyan és nem olyan, aminőnél végre is megállapodtunk. A törlesztésnek két szokásos módja van. Egyik szerint az éyjáradékok, tehát a kamat és a törlesztési járulékok összege egyenlő az egész perióduson át; a másik szerint pedig maga a törlesztési járulék. Utóbbi esetben a teher évről évre fogy, és pedig a törlesztett részletek kamataival. Én először ezen utóbbi módot választottam, később átmentem az ellenkezőre, t. i. arra, a mely mellett ne az évi törlesztési járulékok legyenek egyenlők, hanem az összes annuitás. Azért választottam előbb amazt, mert rám nézve nagy fontosságú dolog volt a cursust oly magasra emelni, a mint csak lehetett még azon áron is, hogy az első években járuléka aránylag drágább, aránylag terhesebb legyen, ugy okoskodván, hogy az árfolyam magasabbra fokozása anyagi és morális következményeiben megérdemli az első évek némi erőfeszítését, s az országnak bizonyosan nem lesz tetszése ellen az, hogy a 30 millió után évről évre fizetendő öszszeg — bár kezdetben némileg magasabb, de évenként alább száll, vagy 50 ezer forinttal. A cursus pedig ezen módozat mellett magasabb lehetett volna, mint a milyen volt a végmegállapodás szerinti mód mellett azon okból, mert a kisorsolás alkalmával azt az előnyt, a mit a véletlen, a mit a szerencse nyújt, a mi tehát számítás alapjává nem tehető, azon módozat mellett számítás alapjává lehetett volna tenni és biztosítani. Első tervünk ez volt: az egész öszszeget, 30 milliót, beosztani 32 seriesbe, tehát anynyiba, a hány évig tart a kölcsön, s minden évben egy seriest kihúzni, a melylyel minden ama seriesbe eső szám kihúzatott volna. Ez esetben, ha valaki biztosítani akarta volna magának a nyereményt, megvett volna minden seriesből egy-egy kötvényt, és akkor bizonyos, hogy miután évenkint egy series kijön, az abba eső kötvénye kihúzatott volna, tehát minden évben megkapta volna kamatul az effectív és nominális valor közti különbözetet, mi ha a kölcsön 84 forinton ment volna el, — tudjuk, hogy a változott törlesztés mellett 81-en ment el — épen fél forintot tesz, mert 16 a differentia, tehát mindenki kapott volna sub titulo „kamat" 5 percentet, sub titulo „a törlesztésnél elért nyereség pedig fél percentet, a kötvény tehát nomine ötperceníes, valósággal 5 és fél percentes lett volna. Mint mondám, arra számítottam, hogy e módozat mellett magasabb cursust fogunk elérhetni. Mindamellett több okom volt ez eredeti módozat megváltoztatására, a melyek közül már fölemlítettem a pénzügyi bizottság eltérő felfogását és itt Wahrmann Mór'képviselő úrra hivatkozom, aki az e módozat mellett előálló kamatveszteséget kiszámítani s velem a pénzügyi bizottságban közölni is szives volt. Lássuk, drágán vettem-e meg az átváltoztatást vagy nem? Mi áron vettem meg azt? Előbb ugy szólt a pontozat, hogy 74%-ot biztosítanak nekünk mint minimális árfolyamot. E folyam az, melyet a törvényhozás engedélyezett. 2% költségekre és a biztosítási díjra a risicoért nekik maradt volna; föltéve t. L, hogy a kötvényeket magasabb áron tudták volna értékesíteni. Az előzetes megállapodás továbbá az volt, hogy a mit még azontúl netalán elérhetnek: azt megfelezzük. Miután ez előzetes megállapodás mellett biztosítani lehetett volna az amortisationál előálló egy fél percentet: alapos volt azon feltevés, hogy e mellett a cursus magasabb lesz. Ha igen, akkor több lesz az, a minek felét a consortium mint nyereményt elviszi. Ha már most oly módozatra megyünk át, mely mellett alapos a föltevés, hogy alacsonyabb lesz az elérhető cursus: akkor természetes, hogy a kevesebb százalék által képzett többlet felével nem lehet megelégedniök. Azt kérték hát, hogy ez esetre ne 2, hanem 4% engedtessék nekik. Ennek fele amúgy is őket illetvén meg, egy % az, a melyről szó lehet, és ez 300,000 frtot tesz. Ez azon 300,000 frt, melyről a fáma hallott, ez azon 300,000 frt, melyről némelyek azt gondolták, hogy el kellene számolva lennie a vállalkozó bankoknál és consortiumoknál mint a változtatásért fizetett dijnak; pedig nem kellé elszámolva lenni, hanem egyszerűen az átengedett % formájában, a mi