Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

258 24. országos iilí'-s october 5. 1872. vény 'háromszor egymásután felolvastassák a jelenlevők hallatára, hogy e szerint idő engedtessék a polgároknak a helyzet komolyságának megfontolására. Ilyen az angol alkotmányos fogalom az egyéni jogról, az egyéni szabadságról és a polgár életének megbecsüléséről. Azért is van az angolnál olyan vérré vált tisztelet a törvények és azok őrei és végrehajtói iránt. Rendőri államban azonban, mint a miénk, — mert hiszen ezt valódi alkotmányos államnak nevezni nem lehet,-—Magyarországon, mondom, mindez másként van, és a különbség szomorú következménye az, hogy a polgár látván a törvények lábbal tapodását az ország legfőbb tisztviselő által, — a rósz példától neki bátorittatva — végre maga is megszokja a törvénysértést természetesnek találni és gyűlöletet forralni a közerkölcsiség megrontói ellen. Ezeket előre bocsátván, kérdem én, tisztelt ház, ki érdemel nagyobb büntetést, az-e, ki, mint a törvény végrehajtója azt öntudatosan, pártérdekből az alkotmány és közjó kárára megszegi, vagy a polgár,. ki nem tudván lelkének hová lenni, kényszerítve van önvédelmi szempontból törvényellenes eszközökhöz nyúlni ? És itt engedje meg a tisztelt ház, hogy e fontos kérdést egy pár szóval megvilágítsam. Igen nehéz azt meghatározni, meddig mehet az önmegtagadó tisztelet a törvények iránt és hol kezdődik az önvédelem joga és határa a törvénytelenség és erőszak ellen. Ha például valaki életét fenyegetve látja valamely erőszakos tett által, ugy-e bár fel van az jogosítva önvédőleg fellépni és a támadást erejéhez képest ártalmatlanná tenni? És én valóban nem látom a különbséget a mohácsi, a rimaszécsi, vagy más hasonló eset és egy útonállási támadás között; miután a békés polgár élete amott, mint itt, egyaránt törvénytelen módon veszélyeztetik. Macaulay, az angol történész, midőn II. Jakab angol király törvényellenes rendszabályait bírálja, következőleg nyilatkozik: „Azon jog, melylyel egy nép bir rósz kormányának ellenszegülni, hasonlít ama joghoz, melylyel egy egyén törvényes védelem hiányában bir, megtámadó]át lefegyverezni. Egy ember, kit gyilkosok megtámadnak, nem tartozik engedni, magát kínoztatni és lemészároltatni, a nélkül, hogy fegyverét önvédelmére ne használja: azon okból, mivel még senkisem volt képes pontosan meghatározni a veszély nagyságát, mely kimenti az emberölést. És igy a társaság sem tartozik szenvedőleg eltűrni mindazt, a mit a zsarnokság elkövethet ellene: épen mivel senki sem képes pontosan meghatározni a rósz kormányzat azon fokát, mely feljogosít az ellentállásra. * Ha a törvények, melyeket a kormány ez öt év alatt életbe léptetett, oly üdvösek és korszerűek, ha az elvek, melyektől vezéreltetik, oly magasztosak, és tanai, melyeket fennen hirdet, oly csalhatlanok, mint azt a nemzettel elhitetni akarják: miért igyekezett a kormány azokat az erkölcstelenség és önkény fegyvereivel érvényre juttatni? Ha igen, az igazságot nem szükséges szuronyokkal támogatni; valamint nem lehet a politikai szemfényvesztés szappanbuborék jellegét hosszabb időre a világ elől elrejteni. Sokkal illőbben vagyis inkább az egyedüli correct módon cselekszik a kormány, ha azon hitben, hogy győznie kell, mert a nemzet többségének bizalmát birja, követi az 1848. magyar kormány példáját, mely szintén hitt elvei győzelmében, és ekként igazságos ügyének eldöntését egyszerűn a nemzet józan eszére és meggyőződésére bízta: és nem csalatkozott feltevésében. A nép magára hagyva és természetes ösztönét követve higgadtan, komolyan élvette alkotmányos jogának gyakorlását. És miután kormányt és népet egyaránt a honszeretet lelkesített, nem volt a pártok között elvi különbség, minden békésen folyt le, és igy a katonaság is szépen otthon maradt. Pedig nem volt soha erősebb. kedveltebb kormánya hazánknak, mint az 1848-iki! Előttünk van egy másik érdekes választási eljárás, mely ugy szólván szemünk előtt folyt le. Az esemény színhelye Spanyolország. Ott láttuk az uj minister elnököt, Zorillát, a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között az ország kormányát átvenni, és a Cortes-választásokat elrendelni. Daczára a polgárháborúnak, mely akkor az országban dühöngött, daczára annak, hogy a nagyszámú republicanus párt határozott ellenséges állást foglalt el a trón ellenében, Zorilla teljes szabadságot, engedett a választóknak politikai meggyőződésük nyilvánítására, és körrendeletében szigorún eltiltotta tisztviselőit bármily hivatalos nyomás vagy befolyás gyakorlásától a választásoknál. A következmény fényesen igazolta bizalmát a nép iránt, melynek nagy többsége az ő haladási elveit vallja, mely elveket Zorilla madridi választói előtt elmondott beszédében ekként körvonalozott: „Nincs más mód a socialis, politikai, közgazdászat! és vallásfelekezeti problémák megoldására, mint a szabadság mértéke, mint a hasonszabadság mindenki részére, mint a törvény és igazság előtti egyenlősége a társadalom minden osztályának. — A közrendet illetőleg a conservativek azt akarnák, hogy a kormány, a hatóságok szeszélyeik szerint járjanak el, hogy minden zenebona kedveért helyezzék az ország egy részét ostrom állapotba, hogy például a strike-okat ágyuk segélyével intézzék el, hogy a legcsekélyebb hirre, vagy egyszerű feladásra kutassanak át minden házat, fogassák el a polgárokat, s minden ítélet nélkül vagy legfelebb egy minister belátása szerint büntessék őket minden áron. Mi radicalok másként értjük a közrend fentartását. Közrend alatt értjük