Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

24. országos ülés oetoiter 5. 1872. 25f7 mi, mindenekelőtt tiszteletben tartását az egyén­nek, alkotmánynak, törvénynek­* A magyar kormány más utón igyekezett ma­gának többséget szerezni. Megszerezte ezt polgár­vér árán, mely vér bizony több. mint egy képvise­lői mandátumhoz tapad. Megszerezte azt a törvény megszegésével, a politikai meggyőződés megvásárlá­sával, a polgár loyalis rend- és törvény tisztelete rovására. Mindenesetre sikerült neki egy tekintélyes országgyűlési többség gyártása. E sikerrel reméli a kormány az elkövetett bűnöket elpalástolhatni. Nyert-e ez által azon ügy, melynek érdekében mindez megtörtént, de melyet én hazánk ügyének semmiképen sem nevezhetek, — majd a jövő fogja meg­mutatni. Jelenleg csak annyit tudok, hogy a hol az oltár, s a birói szék pártoskodása által a közgyülö­let tárgyai lettek; hol büntetlenül követtetnek el utonállások és lemészárlások; hol a törvény nem nyújt védelmet a polgárnak sem jogaiban, sem személyében; hol a corruptio és megvesztegethetés annyira elharapódzott, mint hazánkban: ott t. ház a független, igazságszerető polgár, ki a hagyományos hazafiúi erényeket még tiszteletben tartja, végkép elkeseredik és kényszerülve van önvédelmét tulajdon kezeibe venni. Mily beláthatlan következményei lehetnek az ily felforgatott állapotnak, mindenki könnyen megítélheti. Épen azért tehát, hogy az elégületlenség, az elkese­redés szellemének terjedése még ideje korán meg­gátoltassák : tartom én szükségesnek, hogy a jelen rainisterek leköszönjenek. Adjanak ők helyt oly fér­fiaknak, kik a közbizalmat a törvény és igazság iránt újra felelevenítsék az országban, kik hazánk érde­keit a haladó kor igényei szerint képesek és hajlan­dók legyenek előmozdítani. Már most mi, a benyújtott válaszfelirati javas­latokat illeti, legyen szabad azokra nézve álláspon­tomat röviden jelezni. Az elsőre nézve már több szónok által kimondatott, hogy az nem egyéb mint kötelességszerű viszhangja a trónbeszédnek. A má­sodik javaslatnál, egy két dicséretes és elfogadható pont kivételével, határozott elvhanyatlás észlelhető: c vallomást annál nagyobb hazafiúi sajnálattal teszem, mivel eddigelé legalább azon hitben éltem, hogy balközépi szomszédainkkal egy zászló alatt fogunk küzdeni, míg Magyarország állami függetlenségét visz­sza nem szerezzük. — A harmadik javaslatnak lényege elmefuttatás valami parochialis uralkod­hatnámi ábránd felett, a hol mindenesetre megvan az akarat, noha a tehetség hiányzik ; a negyedik pe­dig sok tekintetben az elsőnek kiegészítő része, melynek szótengerében egymás mellett úszkálnak az érett és érettíen eszme-embryók az elhunyt 48-as elvek hullái és az uj opportunitási vágyak alakjai. Miután tehát azon válaszfelirati javaslat,' me­lyet Simonyi Ernő barátom és képviselőtársam a 48-as párt nevében és szellemében benyújtott, legkö­zelebb áll politikai elveimhez, én szavazatommal ennek pártolásához járulok. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon). Pólya József T. ház! Midőn a válasz­felirati viták megindultak, a tanácskozások igen ter­mészetszerű, szenvedélytelen és gyors lefolyására volt kilátás. Ezen kilátás sok kedvező körülménynél fogva jogosultságot nyert, mert daczára azon körülmény­nek, hogy a múlt törvényhozási szak nem épen a legbékülékenyebb hangulatban oszlott szét, daczára azon körülménynek, hogy alig néhány hónappal ez­előtt a választási viszályok oly hullámokat vertek, mint Magyarországon talán soha: mégis épen ezen országgyűlés megnyíltával volt valami a levegőben, hogy ugy fejezzem ki magamat, ami különösen a két országos nagy pártnak, a Deák-pártnak és a t. balközépnek egymás iránti bizonyos fokú kiengesz­teltségére mutatott. Ezen kedvező körülményekhez többek is járultak; nevezetesen az igen t. minis­teriunmak azon gyöngéd figyelnie, s tapintatos eljá­rása, hogy ugy a magas trónbeszédben, mint a bi­zottságilag szerkesztett feliratban a közjogi kér­dés nem érintetett. Kedvező körülményül szolgált, — és ezt nem vádul hozom fel — a balközépnek, illetőleg Debreczen város érdemes képviselője Tisza Kálmán és társainak azon eljárása, hogy az általuk benyújtott válaszfelirati javaslatban, nem kidombo­rítva, hogy ugy mondjam, jelent meg a közjog, mint ennek előtte, hanem inkább a gondolatok hát­terében. Mondom, ez igen kedvező körülményül szolgált, és daczára ezen kedvező jelenségeknek ime benne vagyunk .in optima forma" a közjogi vitá­ban, benne vagyunk abban, hogy a tanácskozások ne folyjanak ugy le, mint reméltük és óhajtottuk ; reméltük azért, hogy a törvényhozás hozzá fog­hasson azon nagy és köteles munkához, melyet a trón és a haza tőle jogosan megvár, és melyet mindnyájan óhajtunk. Ennek oka leginkább, és első sorban a t. szélső baloldalnak, vagy ha ugy tetszik, a 48-as pártnak állása, mert az általa, illetőleg Si­monyi t. képviselő ur és társai által beterjesztett válaszfelirat most is, mint 1867. óta folytonosan, a közjogra helyezi a fősúlyt és mert az általa beter­jesztett válaszfeliratban nem a béke, és engesztelé­kenység szelleme, hanem mondhatni a gyűlölet szel­leme van kidomborítva. Tisztelt ház! Én ezen a nyomon nem ha­ladhatok; a közjogi vita terére a tanácskozást nem fogom követni, mert meg vagyok győződve, hogy annak semmi practicus haszna nincs. Megmondom miért nincs practicus haszna; mert az öt évi vita ál­tal a közjogi álláspont eléggé praecisirozva van. Egyrészről az állami kiegyezés szüksége, hasznos­sá*

Next

/
Thumbnails
Contents