Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-24
21. országos iilós ber oeto.V 1872. 257 részemről is egy kővel hozzá járulni azon talapzathoz, melyen a jelen kormány méltó helyet fog elfoglalni a történelemben olyan férfiak oldalánál, kik, mint például III. Napóleon tábla - körének hírhedt hősei, a politikai szemfényvesztés mesterségének 18 évi üzése után a franczia nemzetet Sedanhoz vezették. A ki hazánkban a két nagy politikai párt állását egymás ellenéhen figyelemmel megvizsgálja, észlelni fogja, miszerint a lefolyt öt évnek parlamentáris küzdelme nálunk valami természet ellenes állapotot szült, egészen különbözőt attól, mely alkotmányos országokban a pártok között rendesen fenállani szokott. Más országban ugyanis magában értetik, miszerint az ellenpártok, noha egymástól eltérők elvekben és eszközökben, mégis ugyanazon egy nagy czélra törekszenek, t. i. az állam jóllétének és függetlenségének megszilárdítására; hogy a .párttusában csupán loyalis és törvényes fegyverek használata van megengedve; más szóval a hazafiság, valamint a méltányosság követelményei soha sem hagyatnak figyelmen kivül. Magyarországon, tisztelt ház, másként áll a dolog. Tudvalevőleg az 1867. egyezkedés egészen kiforgatta sarkából a nálunk megszokott állam és alkotmány fogalmát, valamint igen elkeserítette a pártok egymás iránt viszonyát. Mily kevéssé felelt az meg a magyar nemzet várakozásának, érezhették azt elejétől a kiegyezés főtényezői; és még a hiszékenyek is rövid időn meggyőződhettek arról, miként sodorja hazánkat a tények logikája az idegen érdekek örvénye felé. És mit tett az uralomra vergődött párt fonák, bonyolódott helyzetének fölismerése után? Talán megbánta elkövetett ballépéseit és sietett azokon segíteni ? Dehogy bánta meg! Ellenkezőleg, hibát hibára halmozott, és, mintha uralma egyetlen arcanuma volna a nép boldogitásának: még makacsabbul ragaszkodott a kormányhatalomhoz és az által igyekezett ingatag állását a közvélemény növekedő vihara ellen biztosítani, hogy a képviselő-választásokat tulajdon érdekében intézte el, az alkotmányosság leple alatt ugyan, de tényleg az önkény emeltyűi használatával. E czélra dolgozott a kormánypárt éveken keresztül; és mert a rósz lelkiismeret legnehezebben tűri el az ellenmondást és tettei szigorú bírálatát: lőnek ez okból mindazok, kik a kormány herostratesi művét kárhoztatták a legaljasabb vádakkal illetve és még honfeldarabolással és földosztással is gyanúsítva. Ezért lön az ellenzék, mint valamely ellenséges tábor, minden lehető politikai befolyásból kizárva és ugy szólván törvényen kivül helyezve. A gyűlölet és üldözés a hazafias párt ellen még inkább fokozódott a legújabb választásoknál. Nem volt elég a fenálló választási törvény lényeKÍPV. H. ÍTArLÓ 18^. I. KÖTET. gének meghamisítása, és a kormány ezen irányban működő befolyásának, minden alkotmányos fogalmat és jogérzést kigúnyoló, megsértő érvényesítése; hanem még a fegyveres erő is igénybe vétetett a siker biztosítására. Ekként lőn a választási helyekre katonaság kirendelve, legyen az titkos utasítással, legyen az csupán könnyen megérthető intéssel, hogy a legcsekélyebb ürügy alatt, például erőszakos kihívásból keletkezett szóváltás miatt, rohanja meg az ellenzéket és azzal mint ellenséggel bánjon el. Mert hát a kormány szintén óhajtani látszott, hogy hallatlan törvénytelenségei és erőszakoskodásai ne türessenek el mindenütt egykedvüleg a nép által. De ez meglepetve és készületlen az ily merényletekre, béketürelemmel hagyta magát jogaitól megfosztatni, bántalmaztatni, lemészároltatni. Valóban csodálni lehet a magyar ember önmegtagadó természetét, rend és törvény-tiszteletét a megtörtént vérlázító kihívások közepett! Mert hát tisztelt ház könnyen megeshetett volna, hogy a nép a helyett hogy meghunyászkodik és golyó és szurony által okozott sebeit mint a kormány bonbonjait zsebre rakja: első fölindulásában neki fordul gyilkosainak és golyóért golyóval, szuronyért doronggal fizet vissza. Vagy hogy még tovább menve, az ártatlan áldozatok barátai és rokonai boszut állanak a kormány közegem és a választások vezetőm, kiknek — ha nincsenek pártszenvedélytől elvakítva, — teljesen hatalmukban állott a vérengzések megakadályozása. Angolhonban, melynek parlamentalis kormányzatát mintául szoktuk idézni, a törvény értelmében a katonaságnak legalább négy mértföld távolságra kell elszállásolva lenni a választási helytől, nehogy csak árnyéka is létezzék azon feltevésnek, hogy a polgárok, választási jogaikban, bármily körülmény által korlátozva vannak. Egyedül a választási elnököt illeti azon jog, hogy a katonaságot a helyszínére berendelje; és mivel a törvény és a törvényerővel biró szokások a választási eljárást pontosan megállapítják, a belügyérnek beavatkozása bármily választási cselekménybe * egészen fölöslegessé válik. Már most azon igen ritka esetben, midőn valamely angol választásnál a katonaság jelenléte megkívántatott, lett legyen az bármily sértegetéseknek a nép részéről kitéve, a mint meg is történt, hogy magok a vezénylő tisztek kővel megdobáltattak: azért annak nem volt szabad helyéből kimozdulni, annál kevésbbé fegyverét használnia, mig arra a választási elnök nem adta meg felhatalmazását. Jaj volna olyan tisztnek, ki a maga önkényéből lövetne a népre, azt semmi földi hatalom nem mentené meg Angolhonban a halálra itéltetéstől. Mielőtt pedig a katonaságnak a tettleges közbelépés megengedtetnék: kell, hogy a lázadási tör33
