Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

21. országos ülén october 5. 1S72. 247 Itt ismét arról van szó, tisztelt ház, hogy Létay Henrik drága szolgálatokat tett a kormánynak, Kerkapoly ministernek, a kölcsön beszerzése körül. Tudjuk, hogy ezen drága szolgálatok nem a minister uraknak, hanem az államnak tétettek; nekünk tehát jogunk, sőt kötelességünk fölkérni a kormányt: magyarázza meg, hogy miből állottak ezen drága szolgálatok és meddig megy ezen drágaság. Én, tisztelt ház, miután mint bevezetőleg mondám, csak oda czéloztam, hogy alkalmat szolgáltassak a kormánynak, miszerint e kérdésre, mely hazánk hitelének, kormányunk becsületének annyit árt, hogy erre nézve felvilágosítást nyújtson, föntartván magamnak, hogy illető észrevételeimet akkor tegyem meg, a midőn a tisztelt minister urak oly szívesek lesznek fölvilágosítást adni. interpellatiómat bátor vagyok fölolvasni: (Olvassa az interpellátiót) „ Interpellátió a tisztelt minister elnök és pénzügyi minister urakhoz. Van-e tudomásuk az igen tisztelt minister uraknak azon a kormány és ország hitelét, sőt becsületét rontó hírekről, melyeket múlt Julius és augusztus havakban a kormánypárt sajtójának egy része, az úgynevezett Lévay-ügyben fölszínre hozott és huzamosb időn át terjesztett; ha van erről tudomásuk: szándékoznak-e a képviselőháznak a dolog mibenlétéről kellő fölvilágosítást adni? Elnök: Ki fog adatni a ministerelnök és pénzügvminister uraknak. (Felkiáltások szélső hal felöl: Halljuk felolvasását. Felkiáltások jobb felől: Hallottuk! Madarász József közbeszól: Kellemetlenség ugy-e bár azt többször hallani? Derültség). P. Szathmáry Károly: Tisztelt ház! A tisztelt honvédelmi minister úrhoz vagyok bát oregy interpellátiót intézni. (Halljuk!) Kérem a tisztelt háznak azon engedélyét, hogy azt pár szóval indokolhassam. Azok, kik az elmúlt országgyűlésnek is tagjai voltak, emlékezhetnek reá, hogy egy izben már kérdést intéztem volt az iránt a ministeriumhoz: nem szándékozik-e némely lépéseket tenni arra nézve, hogy a katonák, illetőleg a honvédek szolgálaton kivül fegyvert ne viselhessenek. Ezen kérdésein válaszolatlanul maradt. Azon alkalommal, midőn e kérdést első izben tettem, különösen két szempontból indultam ki, először emberiségi, illetőleg közrendészeti szempontból: mert tudva van mindenki előtt, hogy hazánkban igen számtalan, igen nagy mérvű oly esetek fordulnak elő, hol a polgárok élete épen azért van veszélynek kitéve, mert azok, kikkel szemben állanak, szolgálaton kivül fegyverrel járnak. Ezen baj és veszély, mely évenkint egy pár száz ember biztonságát, sőt életét veszélyezteti: közelebbről még veszélyesebb alakban tűnt fel, a mennyiben itt a fővárosban az ily fegyverviselési esetek által oly jelenségek merültek fel, ahol magok a közrendészeti közegek, a biztonság őrei támadtattak meg fegyveres katonák által. A másik szempont, amelyből akkor kiindultam, az volt, hogy a katonának a harczmezőn és békeidőn is, a hol a polgárok és a haza védelméről van szó, katonának kell, hogy magát érezze; de béke idején és szolgálaton kivül érezze magát oly polgárnak, mint bárki más. Nem tartok azokkal tisztelt ház, akik az esprit de corps- a katonai testületi szellemet abban keresik, miben hajdanában keresték, a midőn az öreg huszár a prímást is parasztnak nevezte, t. L, azon lenézésben, melylyel a katona a polgár iránt szokott viseltetni. Én a katona testületi szellemét a hazaszeretet magasabb mértékében keresem, és keresem épen abban, hogy a katona hivatva érezze magát a polgárok személyét és vagyonát védelmeznie. Ily szempontokból kiindulva, ha sehol sem lenne is alkalmazva máshol ezen tilalom, csupán ezen szempontokból és kivált Magyarországon, hol a vér, kivált a közhelyeken, egy kissé hevesebben forr: már csupán humanitárius és rendőri szempontból is föl szólaltam volna, annyival inkább fői szólalok most, mert tudom, hogy vannak országok, hol a katonaságnak el van tiltva a szolgálaton kívüli fegyverviselés, így van ez Amerikában és Angolországban, főleg Angolország központján, hol a katonának semmi szín alatt sem szabad fegyvert viselni. Mindezekből kiindulva tisztelt ház, bátorkodom a honvédelmi ministeriumhoz intézendő interpellatiómat felolvasni. (Olvassa.) Kérdés a magyar királyi honvédelmi ministerhez: „ Tekintettel azon számos katonai kihágásra, melyek a közelebbi időkben, magában a fővárosban, nemcsak a fegyvertelen polgárok, — hanem fegyveres rendőri közegek életét is fenyegették; de hivatkozva több szabad ország példájára is. melyek szolgálaton kivül, a katonát is polgárai — és minden körülmények között, első sorban a személy- és vagyonbiztonság őreid kívánják tekinteni és alkalmazni : kérdem a tisztelt honvédelmi minister urat szándékozik-e lépéseket tenni arra nézve, hogy a szolgálaton kívüli fegyverviselés mind a sorezredeknél, mind a honvédségnél mielőbb megtiltassák. Elnök: A benyújtott interpellátió ki fog adatni a honvédelmi minister úrnak. Vécsey József br.: Tisztelt ház! Nikolics Sándor képviselő ur tegnapi felszólalása figyelmeztette a házat azon súlyos csapásokra, melyeknek az ország nevezetes részei időközönkint az árvizek által ki vannak téve, és én meg vagyok győződve, hogy a ház hajlandó lesz figyelmét fordítani mindazon eszközökre, melyek alkalmasak arra, hogy hasonló csapásoknak eleje vétessék, vagy legalább, hogy káros következményei lehetőleg enyhittessenek. Ezen eszközök közé tartoznak a közmunkák is, melyeket a törvény a vízmentesítési munkálatok sza-