Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-24

246 24. országos ülés october 5. 1S72. „A magyar átalános földhitel részvény-társu­lat igazgatóságából, mint olvasóink tudják. Lévay Henrik ur kilépett. E kilépés, mint halljuk, Lévay urnák kissé nehezére esett, és csak Erlanger ur capacitatiójának köszönhető, hogy a közgyűlés nem jött azon kellemetlen helyzetbe, a még vissza nem lépett Lévay helyzett egy más tagot választani. Mint halljuk, a földhitelintézet volt igazgató tanácsosa a magasabb fmantia teréről egészen vissza akar vonulni, s azt is sajnálja, hogy Lónyay, vagy Ker­kapoly ministerekkel egyátalán valaha öszeköttetésbe lépett. A sajnálkozás, mint halljuk, kölcsönös, s így az urak nem tehetnek egymásnak szemrehányást. Különösen Kerkapoly pénzügyministerről ugy tudjuk, hogy azon drága szolgálatokat, melyeket Lévay ur neki az utolsó 30 milliónyi kölcsön megkötésénél tett: egyhamar nem fogja elfelejteni. Lévay ur'azon­ban valószínűleg azzal vigasztalja magát, hogy beatus ille, qui paterna rura bobus excercet suis. Az nem baj, hogy a telek nem ősi; csak legyen telek." Természetes! hogy az ily hír, ily modorban előadva, a kormánypárt főközlönye által, nagy sen­satiót idézett elő, a közönségnek lehetetlen volt annak hitelt nem adni; ennek folytán fejlődtek és terjedtek a hirek szerteszét a hazában és a haza határain tul. Nem sokkal későbben augustus 10-én egy másik kormánypárti lap négy hasábos czikken leírva e dolognak történetét, a többek közt ezt mondja: „Igen nevezetes nyereség kínálkozott a ma­gyar geschaftvilágnak azon 30 milliós kölcsön el­helyezéséből, a melyet az utolsó országgyűlés 1871. september 23-án „befektetésekre", fiumei kikötőre, vasutakra, összekötő vasútra és hidra Pest-Budával és a Ferencz-csatornára megszavazott L . . . .— (t. i. Lévay Henrik —) C . . . . és E—r egyiránt iparkod­tak a prédából. L. még mindig legközelebb állott a kormány­hoz, még mindig hitte, hogy báró lesz. népképvi­selő kívánt lenni, s mind gazdag ember, régi renom­méjára támaszkodott. A két üzlet a Langrand-Taxis­féle és az adókölcsön körülbelül egyszerre folyt, s amaz csak pár nappal előzte meg emezt. L. kiesz­közölte, hogy a kormány őt bízta meg az alkuszi teendőkkel, s mint alkuszdijt kikötött magának l°/ 0-et, azaz 300,000 frtot. Erre előre kincstári utalványt adatott magának." Ezt megint — mondom — kormánypárti lap idézte, és egy lap sem hazudtolt meg, végre mikor a bot­rány a legnagyobb fokig jutott: ekkor előáll Lévay Henrik ur és azt nyilatkoztatja ki, hogy ő azon embert, a ki a „Pesti Naplóban' ezen czikkecskét irta rágalmazónak nyilvánítja; de ezenkívül semmiféle felvilágosítást nem adott. A Pesti Napló ettől nem riadt vissza, hanem határozottan ismételte állításait; sőt még némileg megerősítette azokat. Ezt mondotta ugyanis: „Három kérdést intézünk hozzá: t. i. Lévay Henrikhez „Vajon a Thurn-Taxis-ügyben, melynél az utolsó pillanatban akart eonsortiuma szá­mára biztosítani meg két milliót, vajon-e közvetítése olcsó volt-e vagy drága? Továbbá kérdezzük: Vajon a 30 millió köl­csön törlesztési tervében történt hiba kiigazításakor tanúsított eljárása olcsónak nevezhető-e vagy drá­gának ? S végül: Vajon miért történt hires kiakolboli­tása a földhitelintézet köréből ? Drága, vagy olcsó szolgálatai voltak-e ennek indokai ? * És most különösen felkérem a tisztelt ház figyelmét a következőkre : , Ha Lévay ur az álta­lunk emelt azon „vád" alól akarja magát tisztázni, hogy szolgálatai drágák: mindenekelőtt e kérdésekre várunk nyílt, határozott és körülményes választ Most még csak arról biztosithatjuk, hogy nem vet­tük volna fel ellene sem ama közleményt: ha oly férfiak nem kezeskednek mellette, kiknek szavába megbízunk, és hogy nagy érdekeltséggel tekint min­denki L, úrra, — mint fogja magát tisztázni az el­lene emelt egyéb vádak alól." két nappal később megérkeztek a távollevő minister urak Pestre. A lapok jelentették, hogy este ministertanács lesz, ugyanazon este, melyen a ministerek megérteztek. Reggel a jobboldali la­pok siettek kijelenteni, hogy a tegnapi minister­tanács tárgya nem volt a Lévayügy; a mi mind­azok előtt, kik a diplomatiai nyelvet értik: termé­szetesen annyit tesz, hogy a ministertanács ki­zárólagos tárgya a Lévay-ügy volt. És hogy csakugyan az volt, kiderül abból, hogy a reá következő reggel a Budapesti Közlöny, a hiva­talos lap. nyilatkozatot közlött, mely ugyan nem nyújt semmiféle felvilágosítást, hanem oly tagadás­sal áll elő, hogy ón alig hiszem, hogy legyen Ma­gyarországon ember, ki azon tagadást, oly alakban, mint ott megjelent: elhigyje, mert ott az állíttatik, hogy Lévayt a kormány nem is ismeri, sőt hírét sem hallotta. Természetes, hogy a hivatalos lapnak ezen cathegoricus tagadása folytán mindazon jobb­oldali lapok, melyek ezen napig oly nagy lármát csaptak, egyszerre elhallgattak. Én mindezt termé­szetesnek találtam; de a közönség nem lett meg­nyugtatva és láttuk hogy a hírek napról-napra ter­jedtek, a botrány növekedett. Tisztelt ház! Itt oly dolgokról van szó, me­lyek ellen, a mig azok csak Lévayt magát illetik: senki­nek sem lehet kifogása. Én sem szólaltam volna fel a házban, miután minden magán embernek joga van becsületes utón nyerni, joga van mind arra, mire ily módon szert tud tenni, s igy, ha magán ember a magyar kormánytól vállalatért, pénzszerzéseiért tud kapni há­romszázezer forintot, vagy akár milliókat: bolond em­ber, ha nem fogadja el; de kárhoztatom a kor­mányt, mely oly könnyedén odadobja a milliókat.

Next

/
Thumbnails
Contents