Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-24
246 24. országos ülés october 5. 1S72. „A magyar átalános földhitel részvény-társulat igazgatóságából, mint olvasóink tudják. Lévay Henrik ur kilépett. E kilépés, mint halljuk, Lévay urnák kissé nehezére esett, és csak Erlanger ur capacitatiójának köszönhető, hogy a közgyűlés nem jött azon kellemetlen helyzetbe, a még vissza nem lépett Lévay helyzett egy más tagot választani. Mint halljuk, a földhitelintézet volt igazgató tanácsosa a magasabb fmantia teréről egészen vissza akar vonulni, s azt is sajnálja, hogy Lónyay, vagy Kerkapoly ministerekkel egyátalán valaha öszeköttetésbe lépett. A sajnálkozás, mint halljuk, kölcsönös, s így az urak nem tehetnek egymásnak szemrehányást. Különösen Kerkapoly pénzügyministerről ugy tudjuk, hogy azon drága szolgálatokat, melyeket Lévay ur neki az utolsó 30 milliónyi kölcsön megkötésénél tett: egyhamar nem fogja elfelejteni. Lévay ur'azonban valószínűleg azzal vigasztalja magát, hogy beatus ille, qui paterna rura bobus excercet suis. Az nem baj, hogy a telek nem ősi; csak legyen telek." Természetes! hogy az ily hír, ily modorban előadva, a kormánypárt főközlönye által, nagy sensatiót idézett elő, a közönségnek lehetetlen volt annak hitelt nem adni; ennek folytán fejlődtek és terjedtek a hirek szerteszét a hazában és a haza határain tul. Nem sokkal későbben augustus 10-én egy másik kormánypárti lap négy hasábos czikken leírva e dolognak történetét, a többek közt ezt mondja: „Igen nevezetes nyereség kínálkozott a magyar geschaftvilágnak azon 30 milliós kölcsön elhelyezéséből, a melyet az utolsó országgyűlés 1871. september 23-án „befektetésekre", fiumei kikötőre, vasutakra, összekötő vasútra és hidra Pest-Budával és a Ferencz-csatornára megszavazott L . . . .— (t. i. Lévay Henrik —) C . . . . és E—r egyiránt iparkodtak a prédából. L. még mindig legközelebb állott a kormányhoz, még mindig hitte, hogy báró lesz. népképviselő kívánt lenni, s mind gazdag ember, régi renomméjára támaszkodott. A két üzlet a Langrand-Taxisféle és az adókölcsön körülbelül egyszerre folyt, s amaz csak pár nappal előzte meg emezt. L. kieszközölte, hogy a kormány őt bízta meg az alkuszi teendőkkel, s mint alkuszdijt kikötött magának l°/ 0-et, azaz 300,000 frtot. Erre előre kincstári utalványt adatott magának." Ezt megint — mondom — kormánypárti lap idézte, és egy lap sem hazudtolt meg, végre mikor a botrány a legnagyobb fokig jutott: ekkor előáll Lévay Henrik ur és azt nyilatkoztatja ki, hogy ő azon embert, a ki a „Pesti Naplóban' ezen czikkecskét irta rágalmazónak nyilvánítja; de ezenkívül semmiféle felvilágosítást nem adott. A Pesti Napló ettől nem riadt vissza, hanem határozottan ismételte állításait; sőt még némileg megerősítette azokat. Ezt mondotta ugyanis: „Három kérdést intézünk hozzá: t. i. Lévay Henrikhez „Vajon a Thurn-Taxis-ügyben, melynél az utolsó pillanatban akart eonsortiuma számára biztosítani meg két milliót, vajon-e közvetítése olcsó volt-e vagy drága? Továbbá kérdezzük: Vajon a 30 millió kölcsön törlesztési tervében történt hiba kiigazításakor tanúsított eljárása olcsónak nevezhető-e vagy drágának ? S végül: Vajon miért történt hires kiakolbolitása a földhitelintézet köréből ? Drága, vagy olcsó szolgálatai voltak-e ennek indokai ? * És most különösen felkérem a tisztelt ház figyelmét a következőkre : , Ha Lévay ur az általunk emelt azon „vád" alól akarja magát tisztázni, hogy szolgálatai drágák: mindenekelőtt e kérdésekre várunk nyílt, határozott és körülményes választ Most még csak arról biztosithatjuk, hogy nem vettük volna fel ellene sem ama közleményt: ha oly férfiak nem kezeskednek mellette, kiknek szavába megbízunk, és hogy nagy érdekeltséggel tekint mindenki L, úrra, — mint fogja magát tisztázni az ellene emelt egyéb vádak alól." két nappal később megérkeztek a távollevő minister urak Pestre. A lapok jelentették, hogy este ministertanács lesz, ugyanazon este, melyen a ministerek megérteztek. Reggel a jobboldali lapok siettek kijelenteni, hogy a tegnapi ministertanács tárgya nem volt a Lévayügy; a mi mindazok előtt, kik a diplomatiai nyelvet értik: természetesen annyit tesz, hogy a ministertanács kizárólagos tárgya a Lévay-ügy volt. És hogy csakugyan az volt, kiderül abból, hogy a reá következő reggel a Budapesti Közlöny, a hivatalos lap. nyilatkozatot közlött, mely ugyan nem nyújt semmiféle felvilágosítást, hanem oly tagadással áll elő, hogy ón alig hiszem, hogy legyen Magyarországon ember, ki azon tagadást, oly alakban, mint ott megjelent: elhigyje, mert ott az állíttatik, hogy Lévayt a kormány nem is ismeri, sőt hírét sem hallotta. Természetes, hogy a hivatalos lapnak ezen cathegoricus tagadása folytán mindazon jobboldali lapok, melyek ezen napig oly nagy lármát csaptak, egyszerre elhallgattak. Én mindezt természetesnek találtam; de a közönség nem lett megnyugtatva és láttuk hogy a hírek napról-napra terjedtek, a botrány növekedett. Tisztelt ház! Itt oly dolgokról van szó, melyek ellen, a mig azok csak Lévayt magát illetik: senkinek sem lehet kifogása. Én sem szólaltam volna fel a házban, miután minden magán embernek joga van becsületes utón nyerni, joga van mind arra, mire ily módon szert tud tenni, s igy, ha magán ember a magyar kormánytól vállalatért, pénzszerzéseiért tud kapni háromszázezer forintot, vagy akár milliókat: bolond ember, ha nem fogadja el; de kárhoztatom a kormányt, mely oly könnyedén odadobja a milliókat.
