Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-23
23. országos ülés october 4. 1872. 243 Uraim.! ezen szerződés, az én erős álláspontom, melyen — legyek bár magyar, tót, szerb, zsidó, román vagy német, nem féltem többé, sem személyi és polgári jogaimat, Bem nemzetiségemet, sem hazánk függetlenségét, és szabadságát, (Helyeslés jobb felől.) és mely az ország számára a háborítatlan törvényhozást, és benső intézkedést biztosítva, a közügyek kezelésére nem a készleltető dicastermmokat, hanem az ország által forrón óhajtott felelős ministeriumot hivta fel. Egész életemben azt óhajtottam, hogy alkotmányos államban részesülhessek s élvezhessem napjaimat. Szebb alkotmány a parlamentnél és a felelős ministeriunmál nincs a világon. Én a ministeriumot nemcsak mint nemzeti országos intézményt, de már jeles tagjainal fogva, kiket multjok magasztal, dicsérem, üdvözlöm és támogatom. (Derültség hal felöl.) Kénytelen voltam, uraim, ezeket elmondani. (Halljuk!) Azoknak, a kik az 1867. XH-ik törvényczikket folytonosan ostromolták és ez által a közvéleményben hátrányokat okoznak, néhány szót akarok megjegyezni. (Halljuk!) Azt mondják, hogy azon hatalom, mely valamely törvényt hoz: azt le is ronthatja. Nincs okunk ezt az állítást kétségbe vonnunk. Világos, hogy azon hatalom, a mely valamit alkotott, le is ronthatja a maga alkotását. De ez a XII. törvény nem egyszerű törvény, nem is egyszerű közjogi törvény, de ez szerződés a fejedelem és az ország között a többi részek megnyugtatására és az ország boldogitására. Én uraim ezt a szerződést megsemmisithetőnek nem találom: de még csak meg sem változtathatónak mindaddig, mig ő felsége, inig a birodalom többi '•eszei nem adnak biztosítékot, hogy e helyett nekünk jobb állapotunk lesz. (Derültség.) Akkor fogom mondani, hogy megváltoztatható; különben pedig nem, ha mindjárt onnét kezdeinéiryeztetnék is. Azt mondják továbbá, hogy a közjogi ellenzék álláspontja igazolva van a külön bankrendszer és külön hadsereg követelése által. Ami az elsőt illeti, a külön bankrendszert ugy látom a trónbeszédből, hogy azt a fejedelem, a kormány, a ház többsége s mindnyájan egyformán kívánjuk. Ez tehát nem igazolása az ellenzéki álláspontnak. De nem igazolása a külön hadsereg sem; sőt rontása ezen álláspontnak, mert külön hadsereget létesitni, a hazának legnagyobb veszélyébe kerülne. (Élénk derültség bal felől.) Eltekintve attól, hogy Magyarország a külön hadsereg tartásáról még Maria Therezia előtt lemondott, (Derültség.) eltekintve attól, hogy Magyarországon, ha mindjárt magyar ezredek alakitattak is az: ujonczok mindig a közös hadseregbe osztattak; (Derültség.) eltekintve attól, hogy ő felsége, mint főhadúr már gyakorlatában van annak, hogy neki közös hadserege legyen, (Derültség!) azt hiszem, hogy a külön hadseregnek alkotása nem szükséges, nem czélszerü s nem is lehetséges. (Élénk derültség.) Nem szükséges a külön hadsereg azért, mert a birodalomnak másik fele sem követeli, s ha igaz az, hogy az egyesitett erő a harczmezőn szebb eredményeket, nagyobb győzelmet vivhat ki, mintha el lenne különitve: akkor sokkal czélszerííbb sokkal jobb, ha a két hadsereg együtt van egy fegyelem alatt. Én tehát semmi szükségét nem látom az elkülönítésnek, kiváltképen ha tekintetbe veszem, hogy az együtt aratott fényes győzelem, (Felkiáltások bal felől: köszönjük az ily győzelmet!) fele részben Magyarországra visszasugárzik. (Bal felől: Köszönjük!) Nem látom czélszerünek, mert a magyarok példájára Magyarország nemzetiségei azt mondanák, hogy mi nem lépünk a magyarországi hadseregbe, hanem az osztrák hadseregbe, és pedig azért, mert minekünk nincsenek képes tiszteink az oktatásra, az osztrák tisztek pedig sokkal szelídebben bánnak az ujonczokkal. (Élénk derültség!) Pedig ez így áll, és így nagyobb hajlammal viseltetnek az osztrák hadsereg iránt, mint a magyar iránt. Nem lehetséges a felosztás, mivel ha Magyarország külön hadsereget kap: akkor ő felségének többi tartományai is azt követelnék, s akkor Ausztria megmaradna azon igényei mellett, melyeket mindig formált, s melyeket gyakran hallottunk; azon külön követelés által zűrzavar támadna minden oldalról; megbuknék az 1867-ki XII. törvényczikk s megbuknék a többség s a monarchiának hatalmi állása: mit, hiszem, az ellenzék sem akar. Én tehát a külön hadsereg eszméjét elvetem. Ezeket megjegyezve, áttérek a felirati javaslatra. (Halljuk!) Én a sok válaszfelirati javaslatból azt választom, mely tartalmánál fogva legilclomosabb, s legmegfelelőbb a ház méltóságának. Mindenki tudhatja e szerint, hogy én a bizottság által szerkesztett felirati javaslatot pártolom: (Élénk derültség.) mert az semmi sértést nem foglal magában. Ha már ezt constatálom, tartozó kötelességemnek ismerem megmondani az okokat miért nem fogadom el a többi válaszfelirati javaslatokat. A Tisza Kálmán és érdemes társai által benyújtottat azért nem fogadom el, mert az feltételezi a nemzet akaratának meghamisítását, feltételezi hogy e nemzet többsége ellentétben van a parlament többségével, feltételezi, hogy a közhitel nincsen beruházva a közczélokba, (Derültség.) Uraim, ezek oly vádak, melyekről nekem tudomásom nincs, (Élénk derültség) hogy én oly dolgokat juttassak tudomásra, melyeket nem tudok, (Átalános élénk derültség.) 31*
