Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-23
23. országos ülés october 4. 1872. 237 va a felirati javaslatban; nem mondom azt sem, hogy az az illető urak szándékában lenne; de azt határozottan állítom: hogy azon eszméknek megvalósítása, melyek abban követeltetnek : rövid idő múlva Magyarország állami egységének megsemmisítését vonná maga után; nézetem szerint a föloszlás csupán csak a fejlemények menetének, s az időnek kérdése lenne. De még azt is meg kell jegyeznem, hogy ezen okirat már az által is, hogy a magyar országgyűlés egyik házához volt terjesztendő, és az által, hogy alakilag legalább ő felségéhez a magyar királyhoz volt intézve : bizonyosan tartózkodóbb és óvatosabb, mint azon nyilvánulatok, melyekben a szerb históriai jognak magyarázatai, ezen eszmének prófétái által a házon kívül hirdettetnek, és a hivők által visszhangoztatnak. De ha magát a szöveget tekintem is, már ebből kitűnik: hogy a magyar állani eszméjének föntartása és a magyar állam megerősítése, épen nem képezi ezen felirati javaslatnak uralkodó gondolatát. A dualismus, melyet nem az 1867-ki törvény hozott létre, a dualismus, mely fenállott mióta a Habsburg ház uralkodott Magyarország fölött, a dualismus ugy állíttatik elő : mint azon eszköz, mely által a kisebbség a többség fölött uralkodik s azt féken tartja. A magyar alkotmány sehol sincs felemlítve mint azon regulator, melynek uralkodnia kell minden aspiratio, minden követelés fölött. Ezen okiratban a nemzetiség a legfensőbb elv, a legfensőbb jog, a legfensőbb igazság; minden a mi létez, alávan vetve ezen elv követelményének; minden a mi a nemzetiségi eszme és követelmény alakját és rendelkezését föl nem veszi, és a szerint nem változik: mindaz erőszak, hódítás. Uraim! nézetem szerint ezen elv, ezen elvnek kifeszitése : maga a dissolutio; e mellett a magyar állam egységes szervezetében fen nem állhat. Az anarchiát az életben mindig megelőzi az anarchia az eszmékben. Megküzdeni az eszmék anarchiájával, rectificalni a fogalmakat, ez az állanibölcsészet feladata; az államhatalomé : a valódi, a tartós, az igazságos, a törvényből származó elveket és követelményeket minden viszontagságok közepett keresztülvinni. Nézzük, hiszen mindnyájunk előtt ismeretes, micsoda phasisokon ment keresztül a nemzetiségi dogma, addig, míg históriai politikai nemzetté, addig míg az minden elv felett uralkodó önmagában jogosított legnagyobb tényezővé vált. A nemzetiség fogalma helyett először is substituáltatott a nemzet fogalma ; a nemzetiség, mely fajt, „gens" jelent, egy önkényes compositió által lett nemzet, az az civitas ; illetőleg azzá tétetett, a mi csupán alanyi kifejezése magának az államnak ; mint például az angol nemzet csak alanyi kifejezése Angliának vagy Angolországnak, az angol államnak. De hogy kiegészíttessék az eszme, hozzá tétetett a politikai nemzet fogalma. Nagyon természetes, hogy ezen petitio principii után leszármazott mint jog mind az, a mi követeltetik, illetőleg a terület! Szabadjon kérdeznem: mit jelent a politikai nemzetiség ? Talán azt, hogy Magyarországban a szerbek politikai jogokkal birnak ? Ezt nem tagadja senki. Azt, hogy választók és választliatók ? azt hogy minden hivatalra egyiránt képesítve vannak ? hogy nincs külömbség a politikai, nincs különbség a magán jogok elnyerése tekintetében a szerb nemzet bármelyik tagja, vagy a hét vezér bármelyik utóda között ? Ha ezt akarja kifejezni: ez oly ismert igazság, hogy ennek kifejezésére egy válaszfeliratban nincs szükség. De én azt tartom, hogy azt akarják kifejezni a politikai nemzet elnevezése alatt, hogy a szerb nemzet politikai tekintetben egy szerves egységgé alakított nemzet. És ezen tekintetben a kérdés nagyon változik. Ezen értelemben csakugyan szemközt áll a magyar állammal : mint önálló tényező, mint önálló rész. A szerkesztő urak elfelejtették : hogy az állam nem csupán természeti alakulás ; az állam egy históriai organismus, egy magasztos erkölcsi lény. Az állam képzésének azon neme: tömbök, csoportok, törzsek szerint s fejfőnökök alatt, ez a civüisatio ősi, primitív képzési módozatához tartozik. Erre nem fog többé visszatérni egyik állam sem. A viszszatérós erre annyi volna: mint a civüisatio vívmányainak s alakításának direct megtagadása. (Élénk helyeslés). Ezen alapon a nemzetiségi kérdés nem fogja találni megoldását. A vaspályák, telegraphok, az assimilatio, az erők tömbösitése, s csoportosításának e mai korszakában, az államképzésnek ezen nemét, illetőleg a létező államnak szétrombolását megengedni: annyi volna, mint a hatás tehetségével együtt, a hatást magát megsemmisíteni, azaz: az országot feladni. És hogy ez nem képzemény, nem önkényes származat: azt ugy hiszem, egy tekintet arra, a minek létrehozását, elfogadását Miletics Szvetozár képviselő ur kívánja, s az 1861-iki szerb congressus határozatainak áttekintése tökéletes világosságba hozza. A szerb congressus 1861-ben először is egy területet faragott ki Szerem, Torontál és Bácsmcgyékből; és ezt, mint a szerb politikai nemzetnek saját házát — magam hallottam, mert jelen voltam — berendezte : felállította a szerb vajdát, a szerb vajdasági tanácsot, kizárólag szerb ajkú — bocsánat, nem szerb ajkú, hanem kizárólag orthodox görög vallású szerb nemzeti — tagokból; követelésbe helyezte a vojvodinalis másodfokú törvényszékeket, és kimondotta : hogy beadni és kérvényezni e törvényszéknél, a szerb területen minden nyelven lehet; de
