Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

1 22. érszágns ülés otitobta- 3. 1872. 227 két képeznek rajta, az nem alap, hanem egy emelet, egy hozzáadás, egy contignatio és egyéb semmi. Ami aztán a változtatások jogosultságát és lehetőségét illeti,— én már most a lehetőségre fektetem a súlyt, miután önök is elismerik a jogosultságot: •— kérdem a jogosultságot és lehetőséget illetőleg, hogy ugyan önök nem állottak 1867-ben mindazon törvényeknek alajjján, a melyeket azóta megváltoztattak? Hát válogatósak voltak önök nagyon a magyar nemzet törvényeinek megváltoztatásában, a melyeket századok tapasztalatai bizonyítottak be jóknak, és a magyar nemzet életére csaknem nélkülözhetleneknek? Ha ez önöknek 800 esztendős törvények irányában szabadságukban állott, talán bizony az önök 5, 6 éves törvényeeskéik irányában nincs-e meg az a jog? Amit én, tisztelt ház, elveim gyanánt hazám érdekében, nemzetünk jogai gyanánt kívánok: azt nem az 1848-iki törvények helyreállítása szempontjából követelném; azt én követelném, ha 1848 óta semmi nem történt volna, én követelem azt az önkormányzat teljességének követelménye gyanánt, én követelem azért, mert az nekünk kell, mert az nekünk szükséges, inert a nélkül az önkormányzat csak fabula és ámítás, semmi egyéb. Nem akarok visszamenni az 1848-iki időre, még kevésbbé 1849-re, hanem maradni akarok 1872ben, és innen átakarok menni 1873-ra; de minden esztendőben szükséges nekem az, a mit kívánok, a magyar nemzet joga gyanánt. A tisztelt kormány sokszor ékesítette magát az 1848-iki színekkel, s ezt. ház, egy anekdotára emlékeztet. Egy leányka előtt t. i., mondta a szülőknek, az apának és anyának egy hízelgő, hogy vonásai anyjához hasonlítanak, de haja egészen az apjáé. Természetesen, hasonlatosságot találnak mind a kettőre nézve a hízelgők. A kis leányka, ki még nem tudott malitiát, megjegyezte az enfent terriblek módjára: azért hasonlít hát az apám parókája az én hajamhoz! Nem tudta természetesen annak okát adni, e fölött argumentálni : csak azt tudta, hogy a papának parókája van, és az hasonlít az ő hajához. Ily formán van az, akármi legyen az oka: mikor az 1867-ki törvények alkotói 48-asoknak mondják magokat, mint mondták többször, a mi részben gróf Andrásy Gyulának szerencsés ötletei közé tartozott. Igen! nyírják a 48-at, hogy abból vendéghajat csináljanak politikájuknak. {Helyeslés és derültség bal felől.) Én, tisztelt ház azt, hogy némelyek lehetetlennek mondják bizonyos törvények megváltoztatását, lehetetlennek mondják azt, hogy mi az önkormányzat teljességét valaha elérhessük : csak a kishitűségnek tulajdonítom. Részemről hiszek abban, hogy ezen országnak nemcsak lehetséges, hanem hivatása is, hogy az önkormányzat teljességével bírjon. Hiszek abban, saját nemzetem iránti nagy véleményemnél fogva, és hiszek azért, mert látom, hogy a mi hazánknál, a mi nemzetünknél sokkal kisebb népek, és országok bírnak vele, bír Belgium, Schweiz, Portugálba, Sveczia, Dánia, Hiszem én, hogy az, a mi ott lehet: lehet máshol is, és azt lehetségesnek tartom részünkre is. Miért ne vélnék ezt lehetségesnek azok, kik olyan dolgot is lehetségesnek hisznek, melyről még nem olvastak „Reise-Beschreibung"-ot, tudni illik, — a mennyországba menetelt, melyért pedig igen kegyesen megtesznek mindent. Ők abból következtetnek, mit senki sem látott, legalább nem mondta, hogy látta: én abból következtetek a mit látok. Én olyan nagy dolgok iránt nem vagyok hihetetlen ; de ellenkezőleg, hittel vagyok olyan dolgok iránt, melyekről látom, hogy másutt lehetségesek. De, tisztelt ház, azt mondják, hogy már a dualismusnál fogva, a szövetség eszméjénél fogva sem lehetségesek bizonyos dolgok : példjtul, a hadsereg. A magyar bankügyben is még kétségeskednek, legalább eddig még ki sem mondták; a trónbeszédben is valami jegyforgalomról volt szó ; de ki nem merik mondani, hogy mindazok lehetségesek Magyarországon. Kérdem oly viszonyban vagyunk-e mi Austriához, a monarchia másik államához, mint egy colonia az anyaországhoz? #li nem vagyunk colonia és mégis Australiának és Canadának határtalanabbal több függetlensége van, mint Magyarországnak. És az angolok ráakarják venni Canadát és jelenleg Australiát is, hogy állítsanak maguk hadsereget Anglia ki akarja vonni hadseregét onnan. Ha ez így van — már pedig igy van tisztelt ház! nem látom okát, hogy miért ne lehetne ez ő felsége monarchiájának két államában. Többet akartam még e tárgyban mondani, de az idő nagyon is halad; annálfogva sietek bizonyos oly dolgokra áttérni, melyekre, hogy megjegyzést ne tegyek, nem állhatom meg. Bizonyos intermezzora kell, hogy áttérjek. Bocsánatot kérek a tisztelt igazságügyi minister úrtól, hogy intermezzonak vegyem tegnapi felszólalását, igen lovagias intermezzonak, mert láttuk, hogy kötelességéül tartotta, hivatalbeli elődének védelmére szállni, a ki, azt hiszem, nem egészen tartható felfogás szerint nem hitte magát feljogosítottnak saját személyében beszélni. Méltóztatott volna a tisztelt elnök ur helyét az alelnöknek átadni, megadhatta volna a feleletet. Hanem úgy történt a mint történt; és azért én az igazságügynrinister urnák vagyok bátor felelni. — Elismerem — mondom — lovagiasságát, elismerem nagy ügyességét is. Ügyességét annyiban, a mennyiben két tárgyat vegyitett össze: egy nagyon gyengét, egy nagyon erőssel, saját ügyét védenczének ügyével és a gyengét előre bocsátotta az utolsó üteg fedezete alatt. (Derültség.) Arra nézve, a mi erős oldalát képezi a minister ur tegnapi előadásának : én is azt mondom, hogy teljes 29*