Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-5

16 á. országos ülés september 9. 1872. uj szavazást kívánván: a kisebbség ezen általam felolvasott óvását terjeszté be és az osztály megkezdé szükebbkörű működését, melynek eredményét volt szerencséin beterjeszteni. Helfy IgnáCz: T. ház! Az előadás, melyet t. képviselőtársam tett, meglehetősen hű; mondom meglehetősen, mert van két pont, mely látszólag csekély jelentőségű, de ez esetben meglehetős fontossággal bir. Az első az, hogy mikor a szavazás megejtetett, a t. elnök úr kimondotta a szavazás eredményét, de nem tette hozzá ő maga azt, hogy a választott az átalános többséget el nem nyerte; mert arra nem is gondolt maga az elnök ur sem; hanem történt egészen más. Miután ugyanis mi működésünket mindkét részről a lehető legnagyobb részrehajlatlansággal végrehajtottuk, a mi nem is dicsérendő, mert ez az ilyen birói működésben kötelesség, és mondhatom is, hogy volt eset rá, a mikor egy jobboldali képviselő védelmezte egy baloldali képviselő mandátumát, de volt ellenkező eset is, s a választásra került a dolog: az ellenzékiek megállapodtak jelöltjükben, a jobboldaliak nem, kiknek egyik része Szilágyi Dezsőre, a másik Szirmay Ödönre szavazott. így kikerült az urnából az ellenzéki Szathmáry Károly. Midőn az elnök az eredményt kijelentette: felállott egy jobboldali osztály-tag, a ki azt mondotta, hogy a választás nem érvényes, mert hiányzik az általános többség. Erre hivatkozott házszabályokra; de bármennyire felszólittatott, hogy olvassa föl a házszabályokat, melyek elé irják, hogy az állandó igazolási bizottságba választandó tagra okvetlenül átalános többség kell, ezt fel nem találta. Okoskodott az egyik és a másik rész is, és itt megjegyzendőnek tartom, intra parenthesim, hogy Tisza Lajos közlekedésügyi minister ur és képviselőtársunk ugy magyarázta a jobboldalnak e szétágazó határozatát, hogy nem tudták, vajon előadóra vagy az állandó igazolási bizottság tagjára szavaznak-e. Elég az hozzá, hogy heves vita támadt, mely 2 óráig tartott és ekkor bátorkodtam én azt tanácsolni, hogy miután mi nem vagyunk hivatva a házszabályokat értelmezni: íüggeszszük fel üléseinket és appelláljunk az országgyűléshez; a mit az országgyűlés határozand, egyezzünk belé. Ebbe a többség nem akarva beleegyezni, felszólította az elnököt, hogy tegye fel a kérdést. Természetes, hogy ha mi bele egyezünk a kérdés feltevésébe, ez annyit tesz, hogy elállunk követelésünktől és azért az ülést elhagytuk. Visszajővén, megtudtuk, hogy távozásunk után, 17 tag maradt az egész osztályban, s mégis ugyanazok, kik azt állítják, hogy absolut-többség kell a választáshoz, megejtették a választást, daczára annak, hogy csak 17-en voltak, s igy a szerint magyarázták a házszabályokat, mint azt a pártérdek kívánta. Ezeknélfogva bátor vagyok magam és elvtársaim nevében a t. ház részrehajlatlanságához folyamodni és felkérni a t. házat, hogy miután a házszabályok uem szólnak e tekintetben világosan: méltóztassék határozatot hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon). Zsedényi Ede: T. ház! Én, mint az illető osztály elnöke, egyedül a valóságos tényállást akarom constatirozni, ugyanis a megtörtént szavazás után azt mondottam, hogy Szathmáry Károly 12 és Szirmay Ödön 11 szavazatot nyert; mire azonnal az osztály egyik tagja azt indítványozta, hogy miután egyik sem nyerte meg a 29 jelenlévők átalános többségét, njból kell szavazni a két legtöbb szavazatot kapott egyén közt. Ezt én a házszabályok és eddigi szokásnak megfelelőnek nyilatkoztattam, mert a házszabályok 10-ik §-a> melyet az előadó is felolvasott, azt mondja: „Határozatait a jelenlevők szavazatainak átalános többségével hozza; de azok csak ugy érvényesek, ha hozataluknál az osztály összes tagjainak legalább fele jelen volt." A 98-ik § pedig azt mondja: „Mindenik osztály átalános többséggel rendes elnököt és jegyzőt választ a maga kebeléből." „Ezen választásnál összes tagjai átalános többségének jelenléte szükséges." És ennek folytán nem tudom, hogy lehetne e tekintetben az osztály eljárása ellen kifogást tenni, midőn csakis a szabályok szerint járt el. Tudtomra, kinek szerencséje volt az osztályokban elnökölni, soha a fölött kérdés nem támadt, vajon a jelenlevők átalános többsége szükségeltetik-e a választások érvényességére; a jelen esetben Szathmáry képviselő csak 12 szavazatot nyert, holott a jelenlévők 29-en lévén, az átalános többség 15 lett volna, és igy természetes volt, hogy én arra hívtam fel az osztályt, hogy másodszor szavazzanak. A mint Helfy Ignácz t. képviselőtársunk állítja, igaz. hogy e tekintetben talán kétség volt, vajon akkor, midőn feltettem a kérdést és a jelenlévőkből 19-en igenlőleg felkeltek, 11 tag pedig azonnal a teremből eltávozott: az osztályülés határozatképes volt-e ? Elég, hogy mikor a kérdést feltettem, az ülésben jelen voltak, eltávozásuk után pedig azonnal kijelentettem, hogy többé határozatképesek nem vagyunk és az ülést felfüggesztvén, a végső megválasztás végett mára ülést hirdettem, a melyben 24 tag jelenléte mellett 17 szavazattal megválasztatott Szirmay Ödön. Azt hiszem tehát, hogy az 1-ső osztály szorosan a szabályok érelmében járt el, miért kérem a t. házat, hogy az osztály ebbeli eljárását tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől). Beák Ferenczí T. ház! Semmiféle törvényt másnak, mint a törvényhozó testnek, és a szabályokat különösen másnak, mint a háznak nincs joga magyarázni; de azokat megtartani nemcsak joga, de kötelessége is az osztályoknak ép ugy, mint bárki másnak. A házszabályoknak 10. §-a igy szól: „Határozatait a jelenlevők szavazatainak átalános többségével hozza, de azok csak ugy érvényesek, ha hozata-