Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

320 32. országos ülés oetober 3. 1873. benne olyan is, ami nem találkozik az én nézeteimmel. Szabadságot fogok venni magamnak, hogy beszédem folyamán azokra, a melyeket Schvarcz Gyula tisztelt képviselő úr ajánló beszédében előadott, visszatérjek; most csak annyit akarok megjegyezni az ő válaszfelírati javaslatára, miszerint azt elfogadhatónak azért nem tartom, mert az nem válaszfelírati javaslat, hanem egy politikai pártprogramul. Ami a tisztelt, ház többsége által kiküldött bizottságnak előterjesztett, és Pulszky Ferencz tisztelt képviselő úr által bemutatott és ajánlott válaszfelírati javaslatát illeti: erre nézve megvallom, hogy tulságos óvatossággal van szerkesztve; de őszintén he kell vallanom azt is, hogy ez az óvatosság aligha nem nevezhető némi jogosultsággal hiányosságnak is; mert, mig többeket kiemel a trónbeszédből, addig más, és talán legfontosabb kérdéseket érintetlenül hagy, és igy önkéntelenül azon következtetést engedi levonni, hogy a tisztelt bizottság, mely e válaszfelírati javaslatot készítette, az oly fontos kérdéseket, mint például: a főrendi ház szervezése, a sajtóviszonyok rendezése, az adó-reform, és a magyar pénzügy rendezése, nem tartotta, annyira sürgőseknek és fontosaknak, hogy azokat megemlítésre érdemesítse; holott másokat a trónbeszédből átvett válaszfelírati javaslatába: és igy az ember önkéntelenül azon kétség előtt áll, ha vajon nem czéloztatik-e ezen igen sürgős és igen fontos kérdéseknek hosszú időre való elodázása. Ezekből méltóztatnak következtethetni, hogy én pártolom azon válaszfelírati javaslatot, a melyet Tisza Kálmán képviselőtársam benyújtott. Pártolom ezt nemcsak alaki szempontból, hanem pártolom azért is. mert az ebben elmondott elvek az én nézeteimmel teljesen megegyeznek. Pulszky Ferencz igen tiszteit képviselő úr a mostani országgyűlést reformországgyülésnek nevezte. A múlt országgyűlést hagyományosan nevezzük reform-országgyűlésnek. De én azt hiszem, hogy ezen megtisztelő czimet egyetlenegy helyesen vezetett országgyűléstől sem lehet megtagadni ; mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ugy a társadalmi, mint a közkormányzati institutióknak a létezéshez csakis addig van jogosultságuk: mig a javítási és haladási képességet magukban hordozzák, vagyis a mig reformképesek. (Helyeslés bal felől.) Ez az oka annak, tisztelt ház, hogy minden felvilágosodott nemzet ügyekezik magának megszerezni és meghonosítani a parlamentalismust, mely legalkalmasabb arra, hogy az állam minden institutióját. legyen az bármi néven nevezve, az illetékes alkotmányos tényezők hozzájárultával javitni, változtatni lehessen a nélkül, hogy magának az államnak belbékéje vag^ nyugalma megmgattatnék. Az én véleményem szerint a parlamentalismusnak kezeskednie kell az alkotmányosságért s az alkotmányosságnak kezeskednie kell a reform lehetőségéért, mert a hol ez hiányzik, a hol ki van zárva a békés fejlődés lehetősége: azon államot nem lehet alkotmányosnak nevezni és elismerem, hogy azon állapotot lehet ugyan ideig óráig fentartani, de megörökíteni csak veszélyes következményekkel és az alkotmányosságnak árán lehet. Én mindent reform kérdésnek tekintek, legyen az akár közjogi helyzetünket szabályozó, akár társadalmi vagy közkormányzati viszonyainkat érinti) törvény; tekintem pedig azért, mert valódi alkotmányosságot akarok. És ha bármiről is elismerném, hogy az az alkotmányos tényezők hozzájárulása mellett, nem változtatható meg: azon jrillanatban az absolutismus bizonyos fokának jogosultságát ismerném el. (Helyeslés hal oldalon.) Veszélyes játék az, tisztelt képviselőház, kiragadni egyes institutiókat. egyes törvényeket, és azokat a változhatlanság, a javithatlanság jellegével ruházni fel, mint Lipthay báró igen tisztelt képviselő úr is tegnap jelezte. Ez most még csak az 1867. XII. törvényczikkről állitatik; de ki áll nekünk, ki áll a nemzetnek jót az iránt, hogy nem jöhet egy olyan kor, egy olyan többség is, mely saját érdekében lassanként több és több törvényt fog a változhatlanság jellegével felruházni. Hiszen ahhoz nem kell egyéb mint az. hogy azon törvényeket azonosítsuk a haza bel békéjével, nyugalmával és fenállásával: akkor azután jöhet idő, midőn lesz alkotmány a papíron, de nem lesz élő alkotmány. Avagy kérdem, ki vonhatná meg a demarcationális vonalat, mely a törvényeket két részre osztja; ki vonhatja meg a vonalat azon törvényekre nézve, melyeket az alkotmányos tényezők hozzájárulásával megváltoztatni lehet és a melyeket megváltoztatni nem lehet. Veszélyes játék ez azért is. mert hozzászoktatja lassanként a népet ahhoz, hogy lehetnek oly institutiók, melyeket az alkotmányos tényezők hozzájárulásával megváltoztatni nem lehet és nem szabad. És ismét ki áll jót azért, ki fogja a jövőért a felelősséget magára vállalni, hogy, ha egy nép. mely le van szorítva az alkotmányos, békés fejlesztés és haladás útjáról: a változhatatlannak odaállítottat minden áron megváltoztatni akarja. (Igaz! bal felől.) A történelem elég szomorú példát ad reá, hogy az egyszer elvetett rósz mag század múlva is megtermi gyümölcsét. Szükséges tehát tisztelt képviselőház, hogy az alkotmányosságnak eme sark igazsága e helyen hangoztassák; szükséges ez annálinkább, inert nem egyszer hallottuk különösen a választási mozgalmak alatt fölhozni azt, hogy az ellenzék, midőn a közjogi helyzetre vonatkozó törvényeket javítani, megváltoztatni akarja: nem akar kevesebbet, mint a belnyugalmat megzavarni. Pedig én azt hiszem, hogy ezen közülünk egyikünk által sem óhajtott