Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

22. országos ülés esélynek sokkal inkább készíti útját az oly felfogás, ha egy párt valamely törvényt oly mereven akar íentartani, hogy az még az alkotmányos békés fejlődés lehetőségét is kizárja. (Iga?! bal felől.) Emiitettem, tisztelt képviselőház, hogy hiányosnak tartom azon válaszfelirati javaslatot, melyet Pulszky Ferencz tisztelt képviselő úr előterjesztett, azért mert ott momentuosusabb kérdéseink, a melyekre ügy szólván az ország figyelmét irányozná, megemlítve nincsenek: holott más kérdések a válaszfeliratlan a trónbeszédből kivéve, megemlítve vannak. Tagadhatlan az, hogy a főrendiház mai alakjában a népképviselet alapján nyugvó és az egyenjogúság felé törekvő rendszerben valóságos anomáliát képez. Azt hiszem, hogy ez véleménykülönbséget nálunk előidézni nem fog, mert már második írónbeszéd ez ő felsége részerői, mely hangsúlyozza a főrendiház átalakításának szükségességét, és így el van ismerve ezen oldalról is, hogy e kérdés valóban igen sürgős, igen fontos; és csakugyan az; mert, legalább az én igénytelen meggyőződésem szerint, a jó törvényalkotásnak egyik alapföltétele épen az, hogy olyan elemekből legyen összeállítva azon testület, mely törvényalkotásra van hivatva, mely a nemzeti akaratot képviseli. A népképviseleti rendszernek, a jogegyenlőségnek megvannak a maga következményei ugy az alkotandó törvényekben, mint megvannak a közkormányzat és a törvényhozás minden ágazatában; mert. e nélkül előállhat minden pilanatban azon eset, amint elő is állott, miszerint a nemzeti akarat teljesülését oly testület akadályozhatja meg, melyről elismerem, hogy törvényes; de melynek ily mórion ily alakban föntartásának értelme ma már csak a létezésben van. Pulszky Ferencz tisztelt képviselő úr hangsúlyozta azt, hogy a közjogi helyzet meg van szilárdulva, mert a választási programm-beszédek jobbadán mind reformokról szólnak. Szabadjon tehát nekem e programniokból meríteni egy argumentumot. Alig tévedek, midőn azt állítom, miszerint nagyon is kevés volt azon választási progranunok száma, melyekben ne lett volna az adó-reform szükségessége, sürgőssége, és fontossága hangsúlyozva és mégis azon válaszfelirati javaslat, melyet a tisztelt előadó úr javasol: teljességgel mellőzi ezen kérdést, holott meggyőződésem szerint a törvényhozás működésének annál bizonyosabban kell ezen kérdések megoldására irányulnia, minél bizonyosabb az, hogy az egész nemzetnek pártkülönbség nélkül, az adóztatásnak helyes alapokra való fektetése, a legigazságosabb és iegátalánosabb óhajtása. Ez természetesen összefügg államháztartásunk rendezésével, ami ismét nagy részben függ attól, tájon a tisztelt kormány és többség elérkezettnek Mtja-e azon időt, hogy végre valahára pénzügyünoetolw 3. 1872. 221 ket a bécsi banktól függetlenné tegye. (Helyeslés bal felöl.) Szomorú dolog az tisztelt ház, hogy nálunk mint a chronicus betegség, minden évben visszatér a pénzválság és az ország minden évben tapasztalni kénytelen azt, hogy vállalkozásai, kereskedelme és ipara a bécsi bank kegyelmére van szorulva, mert hiszen, nem kell egyéb, mint hogy a bécsi bank szorítsa meg a magyarországi fiók intézetek dotatióját, vagy emelje föl a kamatlábot s Magyarországon beáll a erisis azon pillanatban, minden szomorú következményeivel. És én alig hiszem, hogy a forgalmi eszközök mennyiségének ilynemű ingadozása mellett Magyarország kereskedelme és ipara valaha szilárdabb alapokra fektethetnék. Ismétlem, sürgős kérdés ez, annyival inkább, mert habár jobbadán agricultur nemzet vagyunk: e kérdéssel mégis összefügg egész jövőnk, annyira, hogy nem kell nagy látnoki tehetség annak megjóslására, hogy oly országban, — melynek kiadásai évről évre emelkednek, költségvetése nem marad deficit nélkül, s mely nélkülözni kénytelen a forgalmi eszközök önállóságát, sőt egy idegen társulat játéklabdájává van oda vetve, — azon országban lehetnek ugyan kivételes, sőt túlságos vagyonemelkedések, de azon ország mégis lépésről-lépésre közelebb jut az elszegényedéshez. A történelem pedig nem egy izben igazolta, hogy egy nemzet elszegényedése vagy a lázadáshoz vagy a szolgasághoz vezet. Isten óvjon meg mind a kettőtől; sürgős kérdés ez, melyre a tisztelt kormány és többség figyelmének irányulnia annyival inkább kell, mert elvárhatja a nemzet tolok azt, hogy erre vonatkozólag mielőbb intézkedjenek; elvárhatja annyivalinkább, mert volt idő, midőn a tisztelt többség és kormány gondviselésszerű többségnek és kormánynak szerette magát nevezni. Szabadjon már most némely észrevételeket tennem Schvarcz Gyula t. képviselő ur előadására. Azt állítja a t. képviselő ur, hogy ő a közjogi küzdelem folytatását hazánkra nézve veszélyesnek taríja ; később azonban kevéssel alább hibáztatja azon válaszfelirati javaslatban, melyet én is pártolok, hogy nem hangsúlyozza elég határozott körvonalozásban a közjogi helyzetre vonatkozó politikáját és hogy nem lép ki elég határozottsággal a közjogi küzdelem terére. Már bocsánatot kérek, én nem akarom azt állítani, hogy a t. képviselő ur midőn veszélyesnek tartja a közjogi küzdelem folytatását: akkor egyersmind provocálni akarja azt, hogy azon közjogi küzdelem feléledjen; mert nem akarom feltenni róla azt, hogy ő a hazára nézve valami veszélyes dolgot provocálni . óhajtana. A mi az elvekre vonatkozó szójátékot illeti, midőn azt mondja a képviselő ur, hogy a magyar hadsereg nem képez elvet; elismerem, ha így vesz-