Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-22
22. országos ülés Nem adtak önök uraim szabad kezet az ellenség ellen és odavitték a dolgokat, hogy nem lehetett a hazát akkor megmenteni. Ez nap uraim Kállay Ödön „erőszakkal" vádolta a ministeriumot. Ekkor Kossuth ekkép szólott önökhöz: (Halljuk!) „Ilyen pártok mellett, melyek akadályokat gördítenek a ministerium útjába: kormányozni igen nehéz." Julius 21-én Kossuth panaszkodik, hogy azzal vádolják, hogy „ármány kezelte az országnak múlt országgyűlés óta reá ruházott képviseletét" — és tovább, hogy „el akarja vágni a szabad diseussio terét." Ugyanazon gyűlésben ezeket mondta Kossuth, (Halljuk!) hogy: „Parlamentalis téren gyenneknemzet vagyunk, s átalában nem tudjuk magunkat tájékozni azon magas helyzeten, hová egy nemzet képviselőjét helyezi." Ezek, uraim, figyelemreméltó szavak voltak; akkor azokra nem figyeltek. A haza veszélybe jött; és most ismét ott vagyunk, hogy veszély fenyeget bennünket. (Mozgás.) Vegyék szívökre annak szavait, kiben önök annyira megbíznak. Ha ezt szívökre veszik: akkor reményem van, hogy azon állásponton, melyen ma állunk, elérjük azon boldogabb kort, mely után a magyar, mióta létezik, mindig sóvárog. Hátra van még, uraim, a reformpárt javaslata. (Halljuk.) A reformpárt javaslata kiterjed részletekre. Ha czélszerünek tartanám, hogy a jelenlegi válaszfölirat ne szorítkozzék csupán azon pontokra, melyek a trónbeszédben foglaltatnak: azon válaszfelirati-j avaslatban érintett részleteknek nagy részét elfogadnám; elfogadnám pedig azért, mert a közművelődés, előhaladás elveit látom benne; de látom egyúttal azon törekvést is, hogy az államhatalmat ás a törvény uralmát e hazában megállapítani akarja. Erős meggyőződésem az, hogy e hazának jövője csak akkor lesz, ha ezen két irányban fogunk haladni, ha elfogadjuk a kor vívmányainak azon eszméit, melyek a népeket boldogítják, és ha az államhatalomnak adunk annyi erőt, hogy képes legyen az ezeknek, s a magyar hazának ellenszegülő elemeket fékezni. Ezek után talán fölösleges is kimondanom, hogy a bizottságnak javaslatát fogadom el. Gullner Gyula: Tisztelt ház! Előre is bocsánatot kell kérnem a tisztelt háztól, ha nem fog sikerülni a tisztelt házat folytonosan oly jó hangulatban tartanom, mint az előttem szóló képviselő úr tévé. (Derültség.) Alkotmányos monarchiában az uralkodó trónbeszédére a képviselőház által adott válaszfelirat, igénytelen nézetem szerint nem lehet pusztán formaság, pusztán udvariassági tény; hanem kell, hogy abban — egyrészről a politikai helyzet, másrészről netober 3. 1872. 219 az idő és körülmények által előtérbe tolt kérdések fölött — a képviselőház nézete is nagy vonásokban nyilatkozzék. E szempontból kiindulva nem tartom azt, hogy a válaszfelirat a trónbeszédnek viszhangja legyen; hanem szükséges, hogy necsak hangsúly oztassanak a megoldandó kérdések, de kell hogy azokra nézve és kiválólag azokra nézve, melyek a trónbeszédben is kiemeltetnek: az irányeszmék, elvi átalánosságban is jeleztessenek. Elvi átalánosságban — mondom — és ez által kifejezem nézetemet arra nézve is, hogy vélekedésem szerint a válaszfelirat sem egy manifestum. sem egy politikai párt programm tág keretében nem mozoghat. Első tekintetre tehát én igy ítélem meg a ház asztalára tett válaszfeliratokat. Ami a Trifunácz Sándor és Miletics képviselő urak által beterjesztett válaszfelirati javaslatot illeti: én azt nem tartom elfogadhatónak azért sem, mert az sokkal több egy manifestumnál is; nem tartom elfogadhatónak főképen azért, mert, az először sokkal többet és sokkal közelebb foglalkozván más államok viszonyaival és legkevesebbet a magyar viszonyokkal, ha már válaszfeliratnak volna is nevezhető: több joggal nevezhetnők azt akár Galliczia, Csehország. Krajna vagy Szerbia válaszfeliratának, mint a magyar országgyűlés feliratának. (Helyeslés.) De nem tartom elfogadhatónak azért sem, mért abban átalánosságban oly aspiratiók vannak jelezve, a melyekről azt hiszem, hogy azokat egy állam sem tarthatja megengedhetőnek; egyébiránt Trifunácz Sándor tisztelt képviselő úr azon beszédében, melyben ajánlotta a tisztelt háznak válaszfelirati javaslatát : maga is elitélte saját válaszfeliratát, mert nyíltan bevallotta, hogy ezt a cosmopolitismus szempontjából kell megítélni. Már tisztelt ház! ha áll az, a minek állnia kell, hogy a világpolgárság kizárja a hazafiságot: ugy én azt hiszem, hogy azon válaszfelirat, mely igy van ajánlva a tisztelt háznak, e házban pártolásra nem találhat. (Atalános helyeslés.) Ami a Simonyi Ernő képviselő úr és elvtársai által benyújtott válaszfelirati javaslatot illeti, azt sem tartom részemről elfogadhatónak, nemcsak azért, mert abban átalánosságban a képviselőház törvénytelensége és a feloszlatás indítványa van hangsúlyozva; hanem azért sem, mert az szerintem túlmegy azon kereten, melyben egy válaszfeliratnak mozognia lehet, és ezt érezte maga Simonyi Ernő képviselő úr is, midőn ugy nyilatkozott saját válaszfelirati javaslatáról, miszerint ők tulaj donképen, ha nem is válaszfeliratban, de mindenesetre egy ünnepélyes okmányban akartak nyilatkozatot adni a politikai helyzet fölött táplált nézeteikről. Schvarcz Gyula tisztelt képviselő úr válaszfelirati javaslatában foglaltatik igen sok, a mi az én nézeteimmel találkozik; de viszont foglaltatik 28*
