Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-21
•s október 2. i872. 186 21. országos iü< tett és melyekhez én is hozzájárultam, elfogadni (Jobb felől helyeslés.) Schvarcz Gyula.: Midőn a lefolyt országgyűlés tanügyi bizottsága a kolosvári egyetemről szóló) törvényjavaslatot beterjesztette : bátor voltam külön véleményt és kiüön szerkezetet beterjeszteni, kérvén annak elfogadását. Hogy ezen külön véleményemet az ez idei tanügyi bizottság jelentésével szemben is fen tartottam: oka egyszerűen az, mivel a tavalyi ministeri javaslatok és az ez idei ministeri javaslatok, illetőleg a tanügyi bizottság által meg állapított szerkezet között lényeges eltérés nincs. Mélyen tisztelt képviselőház! Vajmi ritkán történik, hogy a magasabb tudományosság figyelme mireánk magyarokra fordul, de ha valaha meg fog történni: akkor fog megtörténni, midőn mi fabula rasán egy egészen uj egyetemet fogunk szervezhetni és Európának bemutatni. Az egyetemek kérdése euró]>ai kérdés; ránk nézve azonban magyarokra több ; ránk nézve állami fenállásunknak a jövő kort illetőleg egyik fő feltétele, mert ez nem csekély mértékben attól függ, hogy mily ismeretekkel fog az uj nemzedék kilépni azon állami és társadalmi körbe, melyben elvégre is csak magasabb szakképzettség szerezhet "magának érvényt. Egyébiránt fölösleges uraim, hogy itt e tárgynak fontosságát fejtegessem; mélyen méltányolja azt a tisztelt ház bölcsessége, s a kérdés, urak, az, hogy kell-e némi súlyt fektetni a szervezet kérdésére is. Én azt hiszem, hogy igenis kell; mert ámbár az egyetemek felvirágzását a tanerők jelessége is emeli : annyi bizonyos, hogy a legjobb tanerők is csak jó szervezet mellett képesek nagyobb eredményt fölmutatni. E részben tisztán áll a szervezet kérdésének fontos volta. A második kérdés az, hogy vajon azon szervezet, melyet a tanügyi bizottság többsége, a, közoktatásügyi mmister urnák véleménye alapján is beterjesztett: csakugyan megfelel-e a czélnak! Részemről külön véleményemben kifejtettem azon indokokat, a melyek folytán azt hittem és hiszem ma is, hogy a szervezet csakugy r an módosítandó lenne némely főbb vonásaiban. így többek között nagy súlyt helyezek arra, miszerint az államtudományi tanszak elválaszíassék a jogtudományi szaktól már csak azért is, hogy a munkafelosztás elve itt is uralomra vergődjék. Én azt óhajtanám, hogy azok, a kik tüzetesebben törvénykezési pályára nem készülnek, a kik ügyvédek, bírák, vagy jogtudósok par excellence nem akarnak lenni, hanem a kik a politikai pályára akarnak lépni: ne terheltessenek túlságosan olyan tudományokkal, mint pl. a római jog, vagy kánon jog, melyek tulaj donképen csak előtanulmányait képezik a tulajdonképeni törvénykezési magánjogi tanulmányoknak; óhajtom, hogy a kik nem tüzetesebben törvénykezési pályára, hanem politikai pályára, készülnek: lehető legrövidebb idő alatt inkább azon tanulmányokban képezzék ki magukat, melyekre kell, hogy a súly a modern államtudomány elvei szerint fektettessék, úgymint a politikai közgazdászati tanulmányokra, nem zárva ki természetesen ebből azt, hogy mindazok, kik a politikai tanfolyamot is végeznék, a mennyire az művelt magyar embernek szükséges: a magyar magánjogot szintén hallgathassák. Ez külön véleményemnek első lényeges pontja. A második pont a tanpénzek eltörlésének kérdése, melyet én a tanszabadsággal megegyeztetni óhajtok. A tanszabadság e kérdést, a tandíjak eltörlésének kérdését magában involválja, valamint a tanárok fizetésének korszerű felemelését, s nehogy e tárgy a budgeívitánál nagyobb fíuctuatiónak legyen kitéve : óhajtandó, hogy mint ez Belgiumban történt, a tanári fizetések minimuma épen úgy mint a népiskolai törvénybe nálunk be van foglalva, e törvényibe is befoglaltassék. Ez utóbbinak rövid indokolása, nézetem szerint, csak az, hogy ha akarjuk, miszerint ne maradjon puszta szó az, mit a nemzet jelesei pártkülönbség nélkül e század eleje óta tanítanak t. i. hogy magyar állami létünket csak nemzeti műveltségünk fokozása fogja fentarthatni : hárítsuk el mindazon akadályokat, melyek a magyar szellem tőkéinek útjában állanak. Társadalmi helyzetünk oly természetű, hogy magasabb értelmiségre hivatott fiatalságunk bizony legnagyobb részt szegény; nemkülönben figyelembe veendő, hogy a határvonalat szegény és nem szegény közt megvonni nem oly könnyű, mint gondolnók. Ezek voltak az én külön véleményemben előterjesztett nézetek. Részemről hoszszas fárasztó tanulmány után jutottam e nézetekhez, s bár meggyőződésem egész odaadásával függök azokon : másrészről tudom, hogy van ránk magyarokra nézve különösen most egy drága nemzeti közkincs, melyet ápolnunk kell mindenek előtt, ha nem akarjuk ; hogy államéletünk elmaradjon a nyugot-Európai versenytől. Ez a közkincs: a drága idő. Azért én részemről visszalépek jelenleg külön véleményem védelmezésétől. (Helyeslés jobb felöl.) Teszem pedig ezt azért, mert részemről is csatlakozni akarok azokhoz, kik ezen ideiglenes törvény megszavazása által Erdély értelmiségét mielőbb megnyugtatni óhajtják, teszem más részről azért, mert bizom a minister űr Ígéretében, ki csak az imént nyilatkoztatta ki; hogy legközelebb az egyetemi szervezésről tüzetes törvényjavaslatot szándékszik benyújtani. Minden utógondolat nélkül fogok azért most különvéleményem védelmezésétől eiállani és a benyújtott javaslatra szavazni. {Helyeslés.) Vécsey Tamás: Tisztelt ház! Mind tudományi, mind politikai szempontból oly fontosnak tartom az egyetemnek Kolosvárott mielőbbi felállítását, hogy bűnnek tekinteném, hosszabb beszédek által ennek mielőbbi megvalósítását halogatni. Azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat, bár egész
