Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-20

174 20. országos ülés október 1. 1872. Várady Gábor; Engedelmet kérek t. elnök ur! a tanácskozás akkor lesz talán csak kimerítve, ha a tisztelt kereskedelmi minister ur szól. A tárgy sokkal fontosabb, mintsem hogy mindannyian hozzá szóljunk, de omnüras rebus, mielőtt a t. minister nr nyilatkozatát halljuk. Meglehet, hogy nem fogok szólni; ele föntartom magamnak a jogot, a minister urnák válaszolni. Ne méltóztassék tehát a tanácskozást berekeszteni : mig a t. kereskedelmi minister ur nem szól. Elnök! A házszabályok 126-ik §.. igyszóí: Ha az elnök azon kijelentésére, hogy szólásra többé senki sincs följegyezve, szólni kivánó ekkor sem jelentkeznék, szavazás előtt még egyszer szólhatnak: a központi és külön bizottságok, illetőleg a kisebbségi, vagy különvélemény előadói, az indítványozó, ha az indítvány nem bizottságilag tárgyaltatott, az ellenínditvány beadója, ha azt kívüle még kilenczen aláirtak. A módositvány elleninditványnak nem tekintetvén, annak előterjesztőjét a kétszer szóihatás joga nem illeti. Én tehát, nem lévén senki följegyezve a szólásra : kénytelen vagyok a házszabályok értelmében az átalános vitát bezártnak kinyilatkoztatni. Szlávy József féiilmlvelés^ iparés kereskedelmi minister: T. ház! Igyekeztem azon terjedelmes előterjesztésben, melylyel a Lloydszerződést a ház elé tettem, kifejteni az egész ügyet ugy, mint az én előttem állott, nem hallgatva el annak árnyoldalait, de nem emelve ki különösen annak fényoldalait sem. Előadtam azon okokat, melyek engem arra bírtak, hogy a szerződés megkötésébe, oly formában, a mint az előttünk fekszik, beleegyezzem. A kik a t. képviselő urak közül ezen előterjesztésemet elolvasták, és a kiket ezen előterjesztés a szerződés jóságáról és czéiszerüségéről meg nem győzött : azokat most előadásommal meggyőzni szintén alig fog sikerülnöm. Nem is akarok tehát hosszasan e szerződés mellett szólni, csak röviden egy érvelést akarok kiemelni. Mint előterjesztésemben is előadtam, és a mint a t. képviselő urak előtt különben is tudva van: Angolország, Francziaország, Olaszország, Oroszország, sőt Görögország is subventionálnak tengeri hajózási vállalatokat, a kelet felé a posta-szállitásért. Én ugy hiszem, ezen ténynyel szemközt alig szükséges bizonyítgatnom azt, hogy a tengeri államok érdekében fekszik ilyen társulatokat föntartain, s lia ezt szükségesnek tartják a kelettől távolabb fekvő országok, mint Angol- és Francziaország: azt his/.em, annak szükségét bizonyítani az osztrák-magyar monarchiára nézve, a mely közvetlenül szomszédságában van, felesleges. Ha tehát, szükséges, politikai indokoknál fogva kívánatos egy ily társaság sübventionálása, egy ily társaság fentartása, az a kérdés: hogy és mikép járjunk el mi magyarok. A' mód csak kettő lehet. Vagy subventionáhmk Ausztriával együtt egyet; vagy pedig subventionál mind a két fél a maga részére egyet, mert azon harmadik eset, a melyet t. Gubody képviselő ur fölemlített, hogy hiszen, ha mi nem subventionáljuk is a Lloydot: akkor is el fog járni, s akkor is el fogja vinni a mi leveleinket, ez t. ház, ugy hiszem, hazánkra nézve nem méltó dolog; de hozzá teszem, hogy ez nem is a Lloydtól függne, vajon ingyen viszi-e vagy nem : mert az esetben, ha csak Ausztriával szerződnék a Lloyd, csak az osztrák leveleket tartoznék vinni s Ausztria maga szabná meg árát annak, hogy mi áron vinné a mi leveleinket. Mondom tehát ismételve, hogy előttünk csak két eset van, hogy t. i. subventionálunk Ausztriával együtt egy társulatot, vagy pedig mindegyik külön egyet. Méltóztatnak az előterjesztésből látni, hogy mily phasisokon ment keresztül a Lloyd társaság 3 fi esztendő óta, mennyi hibába esett, mily áldozatokat követelt mind az államtól, mind a részvényesektől, mert évek óta csak 4 percentet jövedelmez a befektetett tőke, már pedig ez alig felel meg a méltányos kívánatnak. Mily áldozatokba került — mondom — mennyi bajon ment keresztül az: mig azon állapotra vergődött, melyen ina áll. Keletkezett pedig a Lloyd - társaság ez előtt 35 évvel, midőn 4°/

0 pénzt bővében talált a vásáron, akkor, midőn a Lloyd egy maga volt ura a közép és adriai tengernek, .midőn a Lloydon kívül, más társaság ott nem létezett. Méltóztassanak felvenni, hogy most, midőn 4°/

0-es pénz minálunk nem létezik, midőn 6 és 8°/ a pénz ára. most midőn egy nj vállalatnak oly hatalmas társaságokkal kellene versenyezni, melyek mellett maga a Lloyd is csak erőfeszítéssel és subveutióval bir fenállani, ha mi most létesítenénk egy uj magyar társaságot: vajon ez a magunk erejét nem haladná-e túl, ennek megítéléséi a t. képviselő urakra bízom. De még akkor is, ha a társaságot roppant áldozattal létesítenék, a most fennálló Lloydot a monarchiának másik fele nem ejtené el, hanem maga tartaná meg. s akkor milyen szerepet vinnénk mi a keleten, mily szerepet ép most, midőn néhány esztendő óta a magyar név is hangzik, midőn az azelőtt osztrák birodalomnak nevezett monarchia, most már osztrák-magyar monarchiának neveztetik. Mily szerepet vinnénk mi külföldön, szemben a Lloyddal, mely 70 hajóval, körülbelől 25 millió értékkel, 30 és egynehány évi tapasztalattal, valami 90 helyen évek óta működő agentiával, iskolázott tengerészekkel, számos összeköttetésekkel bir. Őszsze foglalva mindezeket, azt hiszem, hogy jelenleg czélszerübbet, jobbat nem tehetünk, mint a Lloydtársasággai újra megkötni a szerződést, és ezt annyival inkább, mert hiszen annyi éven ke-