Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-20
20, országos ülée október 1. 1872. 175 resztül, i i. 35-től egész 67-ig, a Lloyd-társaság majdnem kizárólag a monarchia másik felének szolgálatában és érdekében működött, — a mi igen természetes, mert nem volt, a ki a magyar érdekeket képviselje, — és most, midőn annyi éveken át Magyarország is fizette a Lloyd-társaságnak a subveníiót a nélkiü, hogy abban valami különös haszna lett volna, most, midőn azon helyzetben vagyunk, hogy nekünk is van beleszólásunk, midőn ezen társaság oly helyzetbe jutott, hogy mérsékeltebb subventió mellett állhat főn, mint az előtt: most veszítsük el a gyümölcsöket, melyek már most minket is illetnének, és egyedül a monarchia másik felének élvezetére hagyjuk? Ez azt hiszem, csakugyan nem volna helyes. A t. képviselő urak közül többen több ellenvetést tettek. Különösen Simonyi Lajos t. barátom azon kifogást tette, hogy mért kötötte a szerződést a külügyminister ? Hát épen azért kötötte a külüg3Tninister, mert az közösügy. Egyébiránt én nem ragaszkodom a formához, melyben köttetett a szerződés, mint valami megdönthetlen elvhez. A t. képviselő urak tudják, hogy eleinte az volt nézetünk, hogy a tárgyalás alatt levő ügy a delegátiők elé tartozik. Azok azt határozták, hogy nem hozzájok tartozik, hanem ugy vélték helyesnek, hogy a külügyminister kösse meg a XVI-ik törvényczikk értelmében a két ministerimn egyetértésével és hozzájárulásával a szerződést, s azután terjesztessék az a két országgyűlés elé. Most azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem is a külügyministernek kellett volna azt megkötni, hanem kötöttük volna azt meg mi, az osztrák minister, és én. Ez ellen az a nehézség forog főn, hogy először egy közös szerződést, egy szerződést, mely a monarchia egyik és másik felét közösen érdekli egy harmadik irányában, a ministerek külön még eddig nem kötöttek, erre nincs praecedens s talán nem is volna jó olyat alkotni. De más részt, ha mind két fél külön kötötte volna a Lloyd dal a szerződést: akkor tulajdonkép két különböző szerződést kötöttünk volna. (Simonyi Lajos közbeszól: Ezt nem mondtam!) Nem állitom hogy méltóztatott mondani; de körülbelől csak igy lehetett volna tenni, és akkor szóba jött volna mindenesetre az arány, melylyel a subventióhoz járulunk. Az arányra nézve az mondatott, vajon a magyar levélforgalom áll-e azon arányban az osztrák levélforgalomhoz mint a mily arányban áll a két félre eső subventiő ? Egész őszinteséggel kimondom: azt hiszem, hogy nem áll azon arányban; — positiv adatokkal nem szolgálhatok, nagyon nehéz is volna Mpuhatolni; s ennél fogva azt, hogy ugy áll-e az avány, mint 30 a 70-hez, vagy mint 20 a 80-hoz, azt nem vitatom! Annyit mondhatok, hogy a levélforgalom a Monarchia két részében körülbelül ugy áll,, mint d 1 ^ az l-hez, azaz a Monarchia egyik felében 3y 2 , annyi levél szállíttatik, mint nálunk. All-e ugyanezen arány a tengeri postán is; vagy tán ez ránk nézve még kedvezőtlenebb, — nem tudom. De nem is arról van szó, hogy egyedül azon arányban fizessünk, melyben állanak a levelek; mert hiszen, az egyes levelek szállitása nem irányadó a fizetésre, mert hogy hasonlatossággal éljek, ugyan az a postamester ugyan azon távolságra 10 levelet nem szállíthat olcsóbban mint százat, A Lloyd is akár többet akár kevesebbet visz: mindegy; s ha egyszer mennie kell: a síibventioiiak is meg kell lenni. De nem is a levelek képezik egyedül azon arányt, mely itt mérvadó ; egy másik nevezetes tényező az, melyre én különös súlyt fektetek, ezen szerződés kötésénél, s ez a politikai befolyás, melyet a Lloyd s általa az osztrák magyar lobogó gyakori megjelenése által szerzünk magunknak keleten. Ezen politikai befolyást pedig számokban kifejezni igen nehéz, sőt azt hiszem, hogy ha ezen politikai befolyást vesszük tekintetbe: akkor aligha meg nem fordul az arány és akkor aligha nem mi magyarok állunk ugy mint 70 a 30-hoz. De van még egy harmadik tekintet is, a mint szerencsém volt az előterjesztésben is említeni. A Triesztből szállított áruk körülbelől 40°/ 0-át képezik az összes áruforgalomnak. Igaz, hogy nem mind keletfelé mennek; s azért csak részben veszik igénybe a Lloydot, De ezen aránya a Magyarországból kivitt czikkeknek legközelebbről nagy mérvben nevekedni fog, mihelyt a határőrvidéki erdőkből a faszállitás megkezdődik, mihelyt elkészül a vasút Károlyvártól Fiúméig s tengerpartunk az ország belsejével vasutakkal lesz összekötve. Ami az igen tisztelt képviselő társam által benyújtott pótczikket illeti: azt én oly alakban, a mint az benyujtatott, részemről el nem fogadhatom. Már a szerződés megkötésénél figyelembe vétettek Fiumének és a magyarhorvát tengerpartnak érdekei átalában. A szerződés megkötése után jött csak kezemhez a fiumei kereskedelmi kamarának egy memoranduma, melyben kivánataií Fiumére nézve előterjeszti. Nem akarom a t. ház figyelmét azzal fárasztani, hogy az emlékiratot felolvassam, hanem a kinek a képviselő urak közöl tetszik megtekinteni: meggyőződhetik arról, hogy a kamara valamennyi kivánatának elég tétetett, sőt annál több is tétetett, mint a mennyit kívántak — kivévén kettőt. Az egyik az, hogy a szerződést rövidebb időre kívánna megköttetni. A mi ezen kívánságot, illeti erre nézve bátor leszek felolvasni véleményét a budapesti kereskedelmi és iparkamarának, melynek támogatását, kérték a fiumeiek. E vélemény igy szól: ,ami azonban a megújítandó szerződés tartama iránt, a fiumei kamara által nyilvánított óhajtást illeti, az alulirt kamara nincs azon helyzetben, hogy ezt a maga
