Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-20
20. országos ülés dekébon kikötő s tengeri hajózás alakítása: ne kíméljünk se pénzt, se időt, hogy riválisunkkal mielőbb megmérkőzhessünk, ne hogy hat év múlva tulajdon segítségünk által teljesüljön az ijeszgetés. Mielőbb kell, hogy megmérkőzzünk a hatalmas társulattal, mely nli ellenünk részint a mi véresverejtékünk közreműködésével hosszú évek sorain nőtte ki magát oly erőssé, hogy a világ leghatalmasabb kereskedésével majd csaknem egy niveaun áll. A helyett tehát, hogy a Lloyd-társulat ereje, hatalma növelésére önmagunk érdeke ellen a követelt contingenssel járulnánk: most mindjárt annak megtagadásával kezdjük meg a kikerülhetlen küzdelmet, ugy is előbb utóbb Carthagónak vagy Romának pusztulnia kell. Érdektelen idegen szemlélő, ki ismeri szegénységünket, látja, mennyire hátra maradtunk mindennemű kedvező helyzetünk, körülményünk ellenére más európai iparos kereskedő nemzetek mögött: lehetetlen, hogy szánalomra ne gerjedjen azon állam lételeért, anyagi jobb jövendőért oly sok jogot áldozott nemzet fölött, melynek hagyományos gyengesége még ellensége irányában is a nagylelküsködés; lehetetlen, hogy ne mosolyogjon azon nemzet könnyen hivősége, politikai gyávasága fölött, melyet századokon át Ígéretekkel, melyek soha meg nem tartattak, nem teljesültek : ki lehetett elégíteni, melyet mint a síró gyermeket faparipával kilehetett békéltetni egy magyar czimernek az osztrák mellé festésével egy oly lobogón, mely nem a mi hajónkon huzatik fel, melyen nem mi parancsolunk, a világ túl részén lakó nemzetekkel kötött szerződésnek e házban felolvasásával, mely államok minket nevünkről is alig ismernek, mily sok képviselőnek örömet szerzett kormányunk ott a túlsó padokon, s valóban sokan azt hiszik, hogy nekünk tengeri, még pedig világkereskedésünk van. Magyar képviselőnek tudnia kell és nem szabad elfelejteni, hogy épen a fiumei kikötőnek s ahhoz az ország fővárosából a tengerparthoz vezető vasútépítése eszméjének megtestesülésétől Austria ijedtsége adott életet 1836-ban a Lloyd gőzhajózási társaságnak, melynek föladata a magyar fiumei tengeri kereskedés létesülésének minden ároni megakadályoztatása, vagy legalább elsiiányitása. Teremthet-e az Isten oly észt, oly ügyességet, mely gr. Zichy hite szerint a Lloydot oly vállalatok közösségébe bevonni képes legyen, melyek hazánknak hasznára válhatnának ? s hogy mindazt (gr. Zichy Ferencz tulajdon kifejezését használom), hogy mondom mind azt, mit hazánk érdeke kivan, minden megszorítás nélkül vállalatába fölvegye: hiszi-e az igen tisztelt kereskedelmi minister úr, hogy tulajdon szavai szerint azon többé-kevésbbé igazolt antipathiánknak, melyek a Lloyd ellen a magyar tengerpartnak elhanyagolása miatt itt-ott nyilvánultak, ezen szerződéssel eléje fog vétetni? ha eddigi 600 ezer október 1. 1872. 1 i 3 • subventióval jó "barátunkká nem tudtunk tenni, bizony 500 ezerrel még úgy sem. Kérdezzük meg Xanthust és Kaast és sok magyar emigránst, hogyan lehet azon társaságot bármily kedvezményekkel jó barátunkká tenni. Hiszi-e a tisztelt kormány, hogy azon társaság, mely egész életét — 36 évet — arra fordított, hogy a fiumei kereskedés embryójából ki ne fejlődjék, majd most már ezután ápolni fogja, s erős férfimódon fog igyekezni, nevelni azt, kiről tudja, hogy az őt akkor meg fogja ölni. Tisztelt ház! Százmilliónál több adósságot szedtünk eddig föl azon ürügy alatt, hogy jobb anyagi létre vergődhessünk : mennyit fektettünk ebből eddigelé gyümölcstelen vállalatokba! ott van Fiume, hová mint a zsidó nemzet Kánaánba 40 éve hogy eljutni törekszünk: ha mi a Lloyd ápolását folytatjuk, Isten tudja eljutunk-e valaha az igéret földére? Jól monda gr. Zichy Ferencz, hogy Fiume Magyarország szemefénye ; de azon szem jótevő sugarait hazánkra nem áraszthatja, mert tulajdon kormányunk Austria kedveért hatalmas tenyerét elébe tartja. 13 milliomot vettünk fel a fiumei kikötő kiépítésére, melyből tavalyra egy, az idénre másfél millió tétetik hajóra, s nem készül, csak készülődik, mint a Lucza-széke, hogy 1877-ig készen legyen. Ne aggódjunk mi a Lloyd-társulat sorsa fölött, mely nem a miénk; megél a mi segítségünk nélkül is; segítsük a tőlünk követelt 500 ezer írttal azon magyar társaságot, mely tudtommal már tavaly lépéseket tett kormányunknál postagőzhajózás fölállítására, segítsük ha kell többel, segítsük milliólmokkal, építsük a kikötőt tűzzel vassal, hogy mikoron a vasutak a kész tengeri kikötőhöz mozgásba jönnek: minden kellékkel ellátott tengeri hajózási telepünk, arzenálunk, műhelyeink, hajógyáraink legyenek; különben vasutainkkal, kikötőinkkel úgy járunk, mint az a gazda ember, ki nagy istállókat épit, de már instructióra pénze nem jut. Én tehát bármit ígérjen is a Lloyd társulat, subventiójához szavazatommal nem járulok. Én nem vádolom a minister urakat, ők a korona ügyérei, választottjai az uralkodónak, ki egyszersmind austriai császár és elvállalt kötelességük őrködni a felett, hogy az 18G 7-iki kiegyezés által készült azon lánczhól, mely Magyarországot az Austriai birodalom roskadozó oszlopához köti, egy szem, egy kapocs ki ne ugorjék; vádolom azonban a tulső padokon ülő képviselőket, kiket a nemzet választott azért, hogy annak legyenek ügynökei, s őrök a fölött, nehogy e haza azon láncznak folytonos szorítása alatt lelkét ki adja: önmagok segítenek azt mindig szorosabbra fűzni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: T. ház ! Szólásra többé senki sincs följegyezve.
