Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
154 19. orsaá^os ülés septeinbcr 30. 1872. még lakik szolgai tisztviselő és találhatni megvesztegetésre kész hérenczet? " A július 7-iki számban pedig a következők állanak, szintén a választásokra vonatkozó czikkben: „ Tisza Kálmán debreczeni beszédében megtette azon fontos kijelentést, hogy ama hallatlan törvényszegések és soha nem képzelt jogtiprás után, melyeket a kormány rendszeresen az egész országban gyakoroltatott: pártunk keresni fogja az utakat és módokat arra mint lehetne az összes pártok hazafiainak egyetértésével az államélet és polgári viszony elemi föltételeit, a jogtiszteletet és becsületességét érvényesíteni hazánk kormányzatában.* S tovább. „Itt a pártok természetes harcza lehetlenné tétetett. Erőszak döntött népakarat helyett és orzás utján teremtetett meg a nemzeti képviselet, a mint orgyilkosság adott hajdan fejedelmeket Oroszország népeinek." Nem fogom a tisztelt képviselőházat több hasonló idézetnek fölolvasásával fárasztni, ámbár kezeim között vannak ezeken kívül egyebek is. De meg fogja nekem engedni tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán úr, hogy ha ezen közvélemény, hogy ha ezen meggyőződés után, barátaim és én, nem akarjuk a puszta formákkal beérni, és az ily módon, az ily alapon létrejött országgyűlést törvényesnek elismerve azt mondani: menjünk tovább. Egyébiránt, hogy a tisztelt képviselő úr nem tartotta szükségesnek a közjogi kérdésnek fölmelegitését, hogy nem tartotta czélszerünek annak a válaszföliratba fölvételét: azon aligha csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy ugyanazon válaszföliratot aláirta azon tisztelt férfiú is, ki ma már bizonyos tekintetben a közösügyeket is elismeri, és bizonyos fokig a delegátiőt is szükségesnek tartja. Hogy ily körülmények között a balközép részéről a válaszfölirat nem felelhetett meg az 1869-ik válaszföliratnak: az igen természetes. Nem fogom tisztelt képviselő ház, részletes bírálat alá venni, sem a Trifunácz, sem a Schvarcz Gyula képviselőtársaim által benyújtott föliratokat; hiszen azt, amit Tisza Kálmán tisztelt barátunk nyújtott be, szintén pusztán azért voltam kénytelen szemügyre venni: mert a tisztelt képviselő úr beszédében azon válaszföliratra tett megjegyzéseket, melyet Simonyi Ernő, és társai nyújtottak be. Arra a védelem kényszerűsége vitt, saját állásunk védelme; nem a támadás, nem a birálgatás vágya. Nem fogom, mondom, sem Trifunácz, sem Schvarcz Gyula tisztelt képviselőtársam válaszföliratait részletesen bírálgatni. Néhány megjegyzést azonban az egyikre s másikra is bátor leszek minden esetre megtenni. (Halljuk!) Valamint mindig kárhoztattam a kormánynak azon igazságtalan eljárását, miszerint Erdélyben az ottani választási törvényt makacsul fentartotta, azon választási törvényt, mely a román népnek súlyos sérelmére van; valamint — s ezt sem kételkedem nyilvánítani — nem helyeselhetem, a kormánynak a szerb egyházi congressus iránt tanúsított magaviseletét, a mennyiben be sem várván annak megalakulását: egy puszta formaiság miatt oszlatta azt szét; valamint mindig hibáztattam a kormánynak politikáját Horvátországgal szemben és azon törvénytelen és alkotmányellenes eljárást, melyet horvát testvéreink irányában követett; s valamint kész vagyok mindazon jogok megadására, a melyeket a méltányosság és az igazság ilyenekül ismer: ugy másrészt ünnepélyesen kijelentem, hogy én részemről semmi oly törekvést, mely Magyarország koronáját, területi épségét és kormányzati egységét akár közvetlenül, akár következményeiben közvetve veszélyezteti, — támogatni, pártolni nem fogom. (Atalános élénk helyeslés.) Én nem fogok kiindulni hazám ügyeinek megítélésében és intézésébeu a cosmopolitismus szempontjából sem, a melyet imént tartott beszédében Trifunácz Sándor képviselő úr, Tisza Kálmán képviselőtársamnak ajánlott. A hazafiság lesz vezéreszmém az igazsággal párosítva; a cosmopolitismus nem! (Tetszés.) Schvarcz Gyula tisztelt képviselőtársam a maga válaszfölirati javaslatában igen sok egészséges, ép reformeszmét sorol föl, a melyek szabadelvüségök miatt a mi hozzájárulásunkat előre is birják; vannak azonban oly eszmék, oly indítványok is e válaszfölirati javaslatban megpendítve, melyek a szabadelvüségnek még csak szinét sem viselik. A mi a tisztelt képviselő úr válaszfölirati javaslatában szabadelvű foglaltatik: az mind benne van azon válaszfölirati javaslatban, melyet mi három évvel ezelőtt terjesztettünk elő, •— reménylem, a tisztelt képviselő úr még emlékszik reá; (Élénk derültség, ScJwars Gyula közbeszól: Én nem irtani alá!) s a mennyiben abban nem foglaltatnék: benne van azon pártprogramomban, melyet ez esztendő elején bocsátottunk közre. Ami ezen két iratunkban, — a melynek mindkettejét a tisztelt képviselő úr ismeri, — nem foglaltatik, ellenben az ő válaszföliratában benne van: az nem szabadelvű, az nem reform. (Helyeslés bal felől.) Ami a tisztelt képviselő urnák azon fölhívását illeti, melyet beszéde végén intézett az ellenzékhez: engedje meg, hogy arra majd én is, beszédem végén feleljek. Hátra volna még, mielőtt kitűzött tárgyam érdemére térnék, hogy Lukács Béla tisztelt képviselő urnák beszédére tegyek néhány észrevételt; de miután azt gondolom, hogy azt illetékesebben fogják tenni barátaim közül azok, kik a válaszfölirati javaslatot magok aláírták: én egyetlen egy kis megjegyzésre szorítkozom, mely abban áll, hogy mi sohasem elleneztük az állandó hadsereget, és nem