Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

19. országos ülés septemlier 30. 1872. 155 azért tagadtuk mog az ujonczokat és a hadseregre megkívánt költségeket, mintha az állandó hadsereg­től idegenkednénk: hanem, mivel a közös hadsereg­re nem akartuk megszavazni a költséget, és a kö­zös hadsereghez nem akartunk adni ujonczokat. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) És most, engedje meg a tisztelt ház, hogy a dolog érdemére térjek át, vagyis a Simonyi barátom által benyújtott válaszföliratnak azon pontjára, a mely a jelen országgyűlés eloszlatását tárgyazza. (Halljuk^ Tisztelt képviselőház! A parlamentáris kor­mányrendszer elméletileg a legészszerűbb, de hogy ezéljának a gyakorlatban is megfeleljen, arra há­rom föltétel szükséges: 1) oly választási törvény, mely által a nemzet valódi többségének akarata nyilvánulhasson, 2) hogy ezen törvény hiven, lélek­ismeretesen alkalmaztassák, 3) hogy a többséget a a jog érzete vezérelje; és miután ez a párt-élet természeténél fogva nem mindig várható: oly intéz­kedések kellenek, melyek a kisebbséget a többség önkénye ellen megóvják. Ezen föltételek nélkül, a parlamentáris kor­mány-rendszer nem egyéb szemfényvesztésnél, álcza vagy palást, mely hol a fejedelem, hol az uralkodó párt önérdekét, önkényét eltakarni van hivatva. Ami választási törvényünk, uraim, nem egé­szen alkalmas ugyan arra, hogy általa a nemzet többségének igazi akarata nyerjen kifejezést, — a mennyiben eltekintve szerkezeti hiányaitól, a terhe­ket viselő polgároknak millióit választási jog nél­kül hagyja; a nyilvános szavazásnak megrendelése, vagy ha ugy tetszik, megengedése által a vélemény szabad kifejezését sokakra nézve megnehezíti ; és végre a mennyiben a visszaélések fékezéséről ele­gendően nem gondoskodik: mindamellett alkotmányos polgárok levén, megfognánk hajolni az ezen törvény alapján választott képviselet előtt is, hogyha az hi­ven és becsületesen hajtatott volna végre. (Fölkiál­tásoJc a szélső bal felől: Igaz!) Ámde a tények, fájdalom, ellenkezőt bizonyí­tanak. Elkezdve a választók összeírásán, vagy helye­sebben a központi választmány és az összeíró kül­döttség alakításán, egészen a megbízólevelek ki­szolgáltatásáig a választási művelet számtalan és mondhatni a legtöbb esetben a törvénytelenségek, az önkényes, erőszakos és erkölcstelen tettek sza­kadatlan lánczolatát képezte az utolsó választások­nál. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) Elejétől végig csak a pártérdek volt az irány­adó (Igaz! a szélső baloldalon) melynek követelményei elől minden törvény, ig becsület eskü, szemé­rem háttérbe szoríttatott. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Pártérdek vezette a törvényhatóságokat a központi bizottságok alakításánál, pártérdekből indultak ki ezek az összeíró küldöttségek alakításá­nál, pártérdek szerint jártak el az összeíró küldött­ségek a választók összeírásánál, pártérdek uralkodott a központi bizottságokban a felszólamlások elintézé­sénél; pártérdek a belügjTninisteriumban a hozzá fölterjesztett kérdések eldöntésénél. És hogy a jo­gaiban sértett kisebbség még személyes erőszak esetében se találhasson orvoslást: az igazságügymi­nister egy eléggé nem sajnálható órájában oly ren­deletet bocsátott ki, mely még a bírákat is, a vilá­gos törvény ellenére, a pártmozgalomban való részvé­telre hítta föl, (Bal felől: Igazi) ugy, hogy ajogai­ban sértett akár egyesek, akár egész pártoknak nem maradt e földön, nem maradt a hazában kihez fordulniok orvoslásért. És míg ily módon az önkény és erőszak rit­kította az ellenzék sorait, tette nehézzé, néhol ép­pen lehetetlenné annak győzelmét: addig másfelől a legundokabb telekvásárlás űzetett majdnem ország­szerte. Amit az összeíró küldöttségek és központi bizottságok, a mit a szolgabirák és csendbiztosok, amit a ministeri rendeletek kivinni nem voltak képesek: azt a boros- és pálinkáshordók, azt az uj találmányú hús-utalványok, azt a kukoricza, és burgonyaföldek, (Mozgás a jobbon, fölkiáltások: földosztások! Helyeslés a balon: igaz! Ugy van!) azt végre a szennyes bankók segítségével iparkodtak el­érni. S e vesztegetések ország-világ láttára, oly szemtelenül űzettek, mintha mindannyi törvényes és becsületes eszközei lennének a párthívek szer­zésének. A német birodalmi gyűlésen a jezsuiták ellen hozott törvény következtében a magyarországi hír­lapok is annak lehetőségével foglalkoztak, hogy a hazájokből kiűzött szerzetesek Magyarországban te­lepedhetnének le, s ebben és nem ok nélkül ve­szedelmet láttak pártkülömbség nélkül, talán csak az ultramontánok kivételével, a haza békés fej­lődésére, a polgárok nyugalmára. Hát ugyan kérdem, mivel veszélyesebbek Loyola reverendás tanítványai azon kurtakabátu urak és korteseknél, kik előtt semmi sem szent, csak a párt és önmaguk érdeke, s akiknek minden eszköz jó, a mely czélra vezet. Néhány száz idegen baráttól féltek: holott idehaza ezrével találhatni mindenütt, akik ugyanazon elvet vallják és követik, melyet amazoknak tulajdoníta­nak: a czél szentesíti az eszközöket. Azt mondják: az ellenzék sem válogatott az eszközökben, ahol többségben volt, az is törvényte­lenül és önkényüleg járt el a választók összeírásá­nál ; sőt a vesztegetések undok fegyverétől sem riadt vissza. Meglehet, hogy igy volt, megengedem, hogy több helyütt igy történt. Ámde, mióta ment ki má­soknak bűne, mióta törvényesiti vétkes tetteinket másoknak hasonló cselekvése? Mi távol attól, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents