Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

150 19. országos ülés september 30. 1872. hol, melyik megyében történt a legtöbb visszaélés: önkéntelen azon következtetésre kell jutnunk, hogy a baloldalon ülő képviselők választása körül merülhetett fel a legtöbb visszaélés, miután a petitiók három ötödrésze az ellenzék soraiban helyt foglaló képviselők választása ellen van irányozva. Nem tagadhatjuk, hogy pártérdekekből tervszerüleg olyanok hagyattak ki az összeírásból, kiket törvény szerint a választási jog megillet" például a mint a hozzám jutott kérvényekből meggyőződtem, — Torna megyében, honnan közel 200 jogosult jobboldali választó panaszkodik, hogy az összeírásból ki lett hagyva; az is igaz, hogy — Simonyi felirati javaslatának szavaival élve — „ olyanok vétettek be az összeírásba, kiket a törvény választási joggal fel nem ruházott", például: Torna megyében a 18 éves nemesek, és számtalan olyan, kikre nézve telekkönyvikig bebizonyíttatott, hogy a törvény által megkívánt qualifieatióval nem birnak. Egyébiránt, t. ház, nem kell sokáig kutatnunk, hogy megtaláljuk ezen visszaélések kutforrásait. Az olyan választási törvény mellett, a minő az 1848-ki, én nem azt csodálom, hogy 60 ; hanem azt, hogy ennél több petitio nem nyújtatott be; — és nagyon különösnek találom azt, hogy épen az a párt panaszkodik a választásoknál felmerült visszaélések ellen, mely a múlt országgyűlés végén lehetetlenné tette oly törvény létrejöttét, mely ezen visszaéléseknek nagy mérvben elejét vette volna. De azért, mert a választási törvény hiányainál fogva, •— de csakis ezek miatt, a melyeket pótolni az országgyűlésnek lett volna alkalma, de nem volt hatalma •—• egyes visszaélések fordultak elő, azért megtagadni a képviselőház törvényességét: — ez oly eljárás, melyet még a szélső pártoknak sem lehet eltűrni, a kiknek különben sok szabad. A szélső bal felirati javaslata igen helyesen jegyzi meg, hogy „a nemzetnél már is rémületesen meg van ingatva a törvény iránti tisztelet" ; de ennek oka, meggyőződésein szerint, nem a hat év óta követett törvényhozási és kormányzati politika, hanem az ellenzéknek azon eljárása, mely alkotmányunk alapjait támadja meg, — s már másodízben támadja meg a törvényhozás egyik factorának törvényességét. Csoda-e kérdem, ha, talán sokakban meggyengül a törvények iránti hit és tisztelet: midőn e házban s e házán kívül egy párt utón útfélen hirdetteti, hogy „a képviselőház nem a választási joggal törvény által felruházott honpolgárok szabad akaratának, hanem a hatalomban levő párt érdekében tervszerüleg berendezett lélekvásárlásnak, hivatalos visszaéléseknek, erőszaknak s törvénysértésnek kifolyása." Áttérek most, a tisztelt ház engedelmével, Tisza K. felirati javaslatára. (Halljuk!) Debreczen város érdemes képviselője azt monda indokoló beszédében, hogy „minden részletesség könnyíti a támadást." De nézetem szerint a homályosság még gyengébb oldala valamely ügynek. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nagy tapintatlanság volt a kormány részéről a közjogi kérdést belevonni a trónbeszédbe. Bocsánatot kérek : de e tekintetben nem érthetek egyet az igen tisztelt képviselő úrral. Tapintatlanság lett volna oly kérdést megérinteni, mely nyugton hagyatik, melylyel nem foglalkozik senki, melyet nem háborgat senki; de midőn egy már megoldott kérdés folytonosan ostromoltatik; midőn a nemzethez azon felhívás intéztetik, ítéljen a közjogi kiegyezkedés fölött, s midőn a nemzet ennek fentartása mellett itél: — valóban nem látom át, hog kormány, mely ezen alapon áll, miért nem érinthetné a közjogi kérdést'? a megnyert csatát? Egy kérdést vagyok bátor az igen tisztelt képviselő úrhoz intézni. Vajon, ha a választásoknál a nemzet többsége mellette nyilatkozott volna, a kinek programmja a közjogi kiegyezés revisiója: — vajon mit felelt volna azon kívánságunkra, hogy a közjogi kérdést ne érintse ? Abban tehát, hogy a közjogi kérdés fel van említve a trónbeszédben : én részemről nem látok semmi tapintatlanságot; és a mód, melyen e kérdés megérintetik, igen tapintatosan van választva. A trónbeszéd constatálja, hogy a függőben volt közjogi kérdések meg vannak oldva, s ez által meg van adva a nemzetnek a mód, mind szellemi, mind anyagi jóllétének kifejtésére. Ennyi és nem több, a mit erre nézve a trónbeszéd mond; s ez tagadhatlan igazság. Megvallom, igen homályosnak találom erre vonatkozólag a Tisza Kálmán t. képviselő ur felirati javaslatában foglalt választ, mely kifejezést ad azon megnyugvásnak, miszerint „mindazon törvényeinket, melyeknek megváltoztatását a magyar kir. trón s a magyar haza érdeke követeli, — vonatkozzanak azok az államélet bármely részére; neveztessenek akár közjogiaknak, akár tisztán belügyieknek : rendes alkotmányos utón megváltoztatnunk sikerülend." Homályosnak találom azért, mert a trőnbeszéd egy szóval sem említi, hogy vannak oly törvényeink, melyek nem változtathatók meg. Ugy látszik érezte felirati javaslatának ezen homályosságát maga az igen tisztelt képviselő ur is, midőn beszédében felirati javaslatának ezen részét bővebben indokolta, s eszerint a közjogi törvények megváb toztatásának lehetőségét azért emelte ki, mert, úgymond, a kormány igen ügyes tactikával mindazokat, kik a közjogi törvények jelen módoni megoldásának ellenzői; „az alkotmányon kívülállóknak" jelentette ki, azt állítván, hogy a közjogi törvényeket nem lehet megváltoztatni.