Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

19. országos iili'-s seplfmfeei' Í50. 1S72. 151 Keni akarom vitatni, helyén van-e a válaszfelíratban egy oly tétel, mely a trónbeszéddel összefüggésben nem áll, s mely tulaj donkép egy, a kormánynak más alkalommal tett nyilatkozatára vonatkozik. De tudomásom szerint sem a házban, sem a kormány által nem mondatott soha az, hogy vannak oly törvényeink, melyek nem változtathatók meg; igen is mondatott az, hogy vannak oly törvényeink és határozatok, melyeknek megváltoztatása nem tanácsos mindaddig: mig azokat jobbak által nem helyettesíthetjük. Mondatott az, a mit Ghyczy K. a baloldali kör értekezletén igen szépen kifejezett: hogy t. i. „a sokszor említett kiegyezés rögtön s egészbeni megsemmisítésének esetében hazánk hasonlítana a hajóhoz, mely nem egészen biztos, de némi biztosságot mégis nyújtó révpartból iránytű nélkül kiindulva a sík tengerre, bejuthat kedvező körülmények közt más biztosabb révpartba; de igen könnyen s valószínűleg el is merülhet a tenger hullámai közt," Egyébiránt, midőn Tisza Kálmán felirati javaslata e törvények megváltoztatását hangsúlyozza, — teljesen elhallgatja: melyek hát azon törvények, neveztessenek akár közjogiaknak, akár belügyieknek, melyeknek változtatásáról, ugy látszik, Tisza Kálmán és elvtársai ma sem akarnak lemondani? A felirati javaslatban erre nézve fölvilágosítást nem találunk; ismét Tisza Kálmán indokoló beszédét kell segítségül vennünk, mely szerint ujabb programúi fölállítását szükségtelennek tartja, mert az elvek körvonaloztattak már 1867-ben. Nézzük tehát ezen progrannnot; lássuk: megkapjuk-e a feleletet a megváltoztatandó törvényekre nézve'? Az 1867-iki baloldali programúi, mely a koronázás után változott viszonyok hatása alatt jött létre, a közjogi kérdésekre nézve csak azt hangsúlyozta, hogy azon esetben, ha a gyakorlat kimutatja a kiegyezési törvények veszélyes voltát: a baloldal oda fog működni, hogy azok a többség által megváltoztassanak. Azonkívül a kiegyezkedési törvény után áttér a belügyi kérdések igen hosszú sorozatára. A baloldal tehát a közösen érdeklő viszonyok tárgyában hozott törvény megváltoztatását csak azon föltételhez kötötte, ha a gyakorlat is kimutatja annak káros voltát. Kimutatja ezt a gyakorlat ? Nem! Ellenkezőleg bebizonyította azt, hogy szellemi és anyagi fejlődésünk lehetséges ezen kiegyezés mellett; s hogy a gyakorlat épen az ellenkezőt mutatta ki; e tekintetben szabadjon bizonyítékul épen az ellenzék egyik igen tisztelt vezérének legközelebbi nagyfontosságú nyilatkozatára hivatkoznom, mely beismerése annak, hogy a kiegyezkedés épen nem oly veszélyes, mint a minőnek állíttatott. S e tapasztalást az ellenzék igen tisztelt vezérében csakis a több évi gyakorlat s a tények érlelhették meg. Az ellenzék 1867-iki programújában sem találunk tehát fölvilágosítást arra nézve, hogy melyek azon közjogi és belügyi kérdések, melyek inegváltoztatandók s' már ezen homályosságánál és titokteljességénél fogva sem fogadhatom el Tisza Kálmán felirati javaslatát. Lehetetlen azonban, t. ház, mielőtt bevégezném beszédemet, hogy a felirati javaslat még azon állítására ne tegyek észrevételt, miszerint a kormány nem lesz képes, tényekkel igazolni azt, hogy a közhitelt mindeddig csupán beruházási czélokra vette igénybe, s erre vonatkozólag Tisza Kálmán azt is hangsúlyozta beszédében, hogy nem illett a kormánytól, oly állítást mondatni el a fejedelemmel, mely talán alig felel meg az igazságnak. .— Ha az eddig fölvett kölcsönökön végig tekintünk: azonnal meg fogunk győződni Tisza Kálmán inputatiójának alaptalanságáról, mert a közhitel eddig valóban csak beruházási czélokra vétetett igénybe; nevezetesen: 1) a földtehermentesitési adósság által elvállalt terhek szabaddá tették a földet és az embert; 2) a vasúti kölcsön folytán létesítettük a legszükségesebb vasutakat, uj lendületet adtunk a kereskedelemnek és forgalomnak; 3) a szőlőbirtokos terhelő szolgálmányok megváltása által elhárítottuk ezen iparág elől az akadályokat ; 4) A nyereménykölcsön által lehetővé tettük, hogy Budapest az ország valódi fővárosává, valódi központjává emelkedhessek; 5) a gömöri kölcsön lehetővé tette e vidéken a természet kincseinek kiaknázását s egy nagyfontosságú ipar létesítését; 6) az 1871-iki ezüstkölcsön lehetővé tette nemcsak a magyar vasúthálózat folytatását és kiegészítését, hanem azt is, hogy Fiume valóban a miénk legyen, s hogy a tengerrel való összeköttetést biztosítsuk hazánk számára. Ugy vagyok tehát meggyőződve, hogy a kormány teljes igazságot vett föl a trónbeszédbe. Tisztelt ház! Valóban érzékeny hatást tettek reám Tisza Kálmán ezen szavai: Én, tisztelt ház. ismétlem, hogy tudom azt, hogy még soha alkotmányos utón párt egyszerre mindent nem érvényesített; tudom azt, hogy ez talán még forradalomnak sem sikerült soha; mert a győzelem perczében még azok is kénytelenek voltak megalkudni ; és épen azért ismétlem, hogy érzek magamban erőt és készséget arra, hogy az általam minden becsületes pártra nézve előállhatókul kijelölt esetekben, ha kell, ha azokat indokolva látom, ha az esetet bekövetkezve látom: képes legyek azon eljárások egyikét vagy másikát a körülményekhez képest követni; csak ismétlem arra nem vagyok kész és képes: ami úgyis, azt hiszem senkinek sem használ, magukat a czélokat és elveket feladni." Azt