Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
ID. országos iil< ; s scpteinber 30. 1872. 149 Külön, souverain, önálló államok voltak itt, — melyek ma egy nagy birodalommá alakultak ; s ha összehasonlítjuk a szövetségnek azon módozatait, melyek itt és ott az egység megóvása végett létesíttettek, a mérleg tagadhatlanul az 1867. XII. ivczikkben megállapított módozat javára dől. Vegyük csak azon ügyeket, melyek közöseknek jelentettek ki. Közös nálunk a hadügy és külügy; Németországban a birodalmi felügyelet és törvényhozás alá tartoznak: 1. Szabad költözködési, honosítási, letelepedési viszonyok. Állampolgári jog, útlevélügy, az idegenekre és az iparra vonatkozó rendőrségi ügyek; biztosítási ügy, gyarmatosítás, kivándorlás nem német tartományokba. 2. Vám és kereskedelmi törvényhozás és azon adók, melyek birodalmi czélokra fordíttatnak. 3. A mérték-, pénz- és sulyrendszer, továbbá az állósitott és függő papírpénz kibocsátási alapelveinek megállapítása. 4. A bankügyre vonatkozó átalános határozatok. 5. Találmányi szabadalmak. 6. A szellemi tulajdon megvédése. 7. A külföldi német kereskedelem, a német hajózás és tengeri lobogó közös megvédésének szervezése, megállapítása a közös consularis képviseletnek, melyet a birodalom fog eszközölni. 8. A vasút ügy (Bajorországra vonatkozólag némely kedvezménynyel); továbbá országos és vízi utaknak a honvédelem és közlekedés szempontjából való kiépítése: 9. Hajózás és tutajozás több állammal közös vízi utakon, ez utóbbiak állapota; nemkülönben folyam- és más vizi vámok. 10. Posta és távirdaügy (Bajorország és Würtembergre nézve némi kedvezményekkel). 11. Magánjogi ítéletek különös végrehajtása. 12. Közokmányok hitelesítése. 13. Közös törvényhozás a kötelezvényi-, büntető-, kereskedelmi és váltójogra, nemkülönben a törvénykezési rendtartásra vonatkozólag. 14. A birodalom hadügye s a hadi tengerészet, 15. Egészségügyi rendőrség. 16. Sajtó- és egyesülési ügy. 8 míg mindezen nagyfontosságú ügyek Bajorország, Baden, Württemberg, Szászország külön törvényhozása alól el vannak vonva, s a birodalmi törvényhozás elé tartoznak: — hazánkban a XII. törvényczikk értelmében s mindezekre nézve a magyar törvényhozás intézkedik, ide értve a hadügyet is. A kisebb államoknak életföntartási ösztöne ma a közös szövetkezés, mely a különállás rovására áldozatokat igényel; ezen áramlattal szemben, a józan politika törekvése csak az lehet, hogy a szövetkezésnek s az egységnek több áldozatot ne hozzon, mint a mennyit a czél elérése megkíván. Egyébiránt, eltekintve a külföldről merített példáktól, ezen közjogi kiegyezés mellett legdöntőbben bizonyít az, hogy valahányszor annak ellenzői a nemzetre appelláltak, — a nemzet nagy többsége fölöttük már két ízben napirendre tért. E ténynyel szemben azt mondani, a mit a szélsőbal fölirati javaslata, hogy a kiegyezkedés „a magyar nemzet szivéből soha ki nem irtható ellenszenvvel találkozik" : legalább is merész állítás. Érezhette ezt maga a t. képviselő ur is, ki ezen fölirati javaslatot benyújtotta, — érezhette azon érv igazságát, hogy talán még sem lehet a gyakorlatban oly káros s oly veszélyes az az institutió, melyet a nemzet többsége már két ízben szentesitett, — és szentesitett oly ünnepéh'es módon, hogy az ellenzék sorai szaporodás helyett mindig jelentékeny deficitet tüntettek ki, s hogy ezt érezte: sejtem és következtetem onnan, hogy Simonyi Ernő képviselő ur fölirati javaslatában tulajdonképen nem e kiegyezkedés káros voltára, hanem arra fekteti a fősúlyt, hogy ezen képviselőház törvénytelen alapokon jött létre. Ezen eszmében cuhninál tulaj donképen a szélsőbal fölirati javaslata — s erre vonatkozólag igen helyesen felelt meg Debreczen város érdemes kéjíviselője. Követni fogják-e a tanácsot, melyet a logika parancsol? — kilépnek-e azon gyülekezetből, melyet törvénytelennek tartanak ? •—• én részemről nem tudom; de ha megmaradnának tovább is e házban : — nem ez volna legelseje azon következetlenségeknek, melyeket elkövettek; hiszen emlékezhetünk, hogy a koronázás után rögtön Madarász J. képviselő ur indítványt tett az országgyűlés feloszlatása iránt, mivel nem jött törvényes alapon össze. Az indítvány elesett, de a következetességnek csak Kállay Ödönben találkozott embere. A jelen országgyűlés törvénytelenségét azzal találom a szélső bal fölirati javaslatában indokolva, hogy, — úgymond — alig van képviselő az egész házban, még ha ellenzés nélkül, a választásában résztvett választók közakaratával lett is megválasztva, kinek állását törvénytelenné nem tenné azon tekintet, hogy a választók összeírása nem a fenálló törvény szerint hajtatott Yégre; alig van eset, mely ment volna azon lényeges hiánytól, hogy pártérdekből tervszerüleg olyanok hagyattak ki az öszszeirásból, kiket törvény szerint a választási jog megillet; ellenben olyanok vétettek be az összeírásba, kiket a törvény választási joggal föl nem ruházott. Kétséget nem szenved, hogy számos visszaélés fordult elő a választások alkalmával; de ezen viszszaélések orvoslása elől nincs elzárva az ut; — szabad a kérvényezés a választások ellen és itt van a képviselőház, melynek tagjai eskü és becsületszavuk lekötése mellett ítélnek a fölött: vajon törvényesen történt-e a választás, vagy sem? S a választók, kik ugy voltak meggyőződve, hogy jogaikban megsértettek: — nem kis mértékben éltek ezen joggal, miután 60-nál több választás ellen nyújtatott be kérvény. Ha a kérvénynyel megtámadott képviselők számából következtetni szabad arra, hogy
