Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

19. országos ülés seplemler 30. IS72. 143 A minister úr igen sok számot és adatot sorolt elő, melyeket megjegyezni nem tudok: azért szerettein volna, hogy az illető okmányok előterjesztettek volna. Addig is azonban azt jegyzem meg. hogy a minister úr válaszával megelégedve nem vagyok. (Felkiáltások bal felől: Tárgyalást lávánmiki) Elnök: Tudomásul veszi-e a tisztek ház a minister úr válaszát? (Felkiáltások jobb felől: tudomásul veszszüh; több hang bal felöl: tárgyalást kérünk!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállani, (Megtörténik). A többség tudomásul veszi. (Mozgás a baloldalon.) Következik a napirend; vagyis a, válaszfőlirati javaslat tárgyalása. Trifunácz; Sándor: Tisztelt ház! Követve az országban, illetőleg e házban létező több pártnak és párttöredéknek példáját, elvtársaim indíttatva érezték magukat, részükről is egy válaszfőlirati javaslatot a tisztelt húz elé terjeszteni. Indoka ezen eljárásunknak azon szándék volt, hogy úgy az összes magyar-osztrák monarchia, mint szoros értelemben vett magyar hazánk kül- és bérviszonyai fölött pártunk nézeteinek s kívánalmainak a többiektől némi pontozatban eltérő szempontból kifejezést adjunk. Midőn ezt tennőic, természetes, hogy távolról sem reméli)etjük, hogy fölfogásunkban a többség osztozni fog. Választóink megbízásának azonban megfelelni igyekezünk akkor, midőn megkíséreljük legalább méltányos kívánalmaikat s jogos panaszaikat a legfelsőbb trón elé juttatni, (Halljuk!) s ezen alkalommal egyszersmind a kormány s az ország törvényhozó testületét is azokkal megismertetni. Ezen utóbbiakhoz leginkább fordulunk, midőn választatásunk folytán magunkra vállalt kötelességünknek lelkiismeretes teljesítésében nyíltan és őszintén elmondjuk azon elveket, melyek — habár ezen pillanatban, ezen házban oly mértékben még képviselve nincsenek, mint azt valódi nagy számának arányához képest igényelhetnék — a választási jog kiterjesztésének esetében bizonyára, ha nem is többségben, de legalább jelentékeny és figyelemreméltó kisebbségben nemcsak az országban, hanem e házban is birni fognának, s mely elveknek tekintetbevétele s alkalmazása véleményünk szerint egyedül képes minden nemzetiség s minden vallásfelekezet igényeit kielégíteni, mindnyájunk egyöntetű testvéries közreműködését elősegíteni, az országnak biztos és növekedő fölvirágozását s megszilárdulását létrehozni. Mert nem azon, habár még oly szoros szövetségben is, a bizonytalan lételű Translajthániával, s pedig a két északi nagyhatalom által már annyiszor hiúnak bebizonyult njkoru barátságban kell, hogy az ország biztonságának s hatalmának valódi alapját keressük. Ez csakis ott található, hol minden állam súlypontja a természetes józan ész szerint egyedül keresendő, t. i.. saját belsejében, saját népeinek megelégedésében s ez által föltételezett hazaszeretetében. Ezen eredmény pedig mindnyájuknál vallás- és nemzetiség különbsége nélkül csakis akkor érhető el, ha törvényes és jogos kívánalmaink, melyek nem egyébre irányozvák, mint hogy az ország alkotmányának és épségének szigorú megóvása mellett, egyenlő történet, egyenlő küzdelmek, egyenlő áldozatok alapján, minden honpolgár egyenlő igényt is nyerjen a közös haza alkotmánya- és szabadságának nemcsak név-, hanem tettleges élvezetére, — ha, mondom, ezen kívánalmak végre egyszer teljesedésbe mennének. Egyébiránt, tisztelt ház! azon sokoldalú, sőt részletekig bocsátkozó, úgy mondom, kimerítő tárgyalási mód után, melylyel az imént mondott nézetek és kívánalmak a benyújtott fölirati javaslatomban tagialtatnak: szükségtelennek tartom, még más ujabb érvek fölhozásával a tisztelt ház türelmét tovább is fárasztani, azért megelégszem azzal, azt egyszerűen a tisztelt ház becses figyelmébe ajánlani; de egyszersmind arrai s fölkérni, hogy — és ezt leginkább Tisza Kálmán képviselő úrnak egyszersmind válaszul a múltkori ülésben tett észrevételére, szivére kötni, — a fölirati javaslatok megbirálásánál, az abban kifejtett nézeteket nem a szokott kizárólag specialisticus magyar, vagy ha jobban tetszik dualisticus német-magyar, hanem egy elfogulatlan cosmopoliticus szempontból méltóztassanak szemügyre venni. Csakis úgy érhetik el azt, hogy a haza minden polgárai irányában egyformán részrehajlatlanok, igazságosak legyenek, csakis igy biztosithatják magokat az ellen, hogy egyszer önökhöz is valaki jogosan ne intézze azon szavakat, melyeket egy valóban szabadelvű franczia hazafi saját honfitársaihoz mondott: „Vous voulez étre libres et vous n'étes pas justes!" Wächter Frigyes jegyzői Schwartz Gjnula! (Felkiáltások: Nincs itt!) Irányi Dániel! Irányi Dániel; Tisztelt ház! Azt gondolom, hogy miután Schwarcz Gyula tisztelt képviselő ur nincs jelen, a szó most a jobb oldalt illeti. Méltóztassék arról az oldalról hini fel szónokot. (Helyeslés bal felől. Felkiáltások itt van már Schvarcz Gyula képviselő.) Schvarcz Gyula ! Tisztelt ház! (Halljuk!) Engedjen meg a mélyen tisztelt képviselőház, hogy kifejthessem azon indokokat, melyek folytán mi. elvtársaim és én, nem járulhatunk sem azon javaslathoz, melyet a ház bizottságának előadója benyújtott, sem pedig azon javaslatokhoz, melyeket Tisza Kálmán és Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam a ház asztalára letettek; a Trifunácz képviselő ur által benyújtottat, mint a mely annyira