Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

19. országos ülés seplemler 30. IS72. 143 A minister úr igen sok számot és adatot so­rolt elő, melyeket megjegyezni nem tudok: azért szerettein volna, hogy az illető okmányok előterjesz­tettek volna. Addig is azonban azt jegyzem meg. hogy a minister úr válaszával megelégedve nem va­gyok. (Felkiáltások bal felől: Tárgyalást lávánmiki) Elnök: Tudomásul veszi-e a tisztek ház a minister úr válaszát? (Felkiáltások jobb felől: tu­domásul veszszüh; több hang bal felöl: tárgyalást ké­rünk!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak föl­állani, (Megtörténik). A többség tudomásul veszi. (Mozgás a baloldalon.) Következik a napirend; vagyis a, válaszfőlirati javaslat tárgyalása. Trifunácz; Sándor: Tisztelt ház! Kö­vetve az országban, illetőleg e házban létező több pártnak és párttöredéknek példáját, elvtársaim in­díttatva érezték magukat, részükről is egy válasz­főlirati javaslatot a tisztelt húz elé terjeszteni. Indoka ezen eljárásunknak azon szándék volt, hogy úgy az összes magyar-osztrák monarchia, mint szoros érte­lemben vett magyar hazánk kül- és bérviszonyai fö­lött pártunk nézeteinek s kívánalmainak a többiektől némi pontozatban eltérő szempontból kifejezést ad­junk. Midőn ezt tennőic, természetes, hogy távolról sem reméli)etjük, hogy fölfogásunkban a többség osz­tozni fog. Választóink megbízásának azonban megfelelni igyekezünk akkor, midőn megkíséreljük legalább méltányos kívánalmaikat s jogos panaszaikat a leg­felsőbb trón elé juttatni, (Halljuk!) s ezen alka­lommal egyszersmind a kormány s az ország tör­vényhozó testületét is azokkal megismertetni. Ezen utóbbiakhoz leginkább fordulunk, midőn választatásunk folytán magunkra vállalt kötelességünknek lelkiis­meretes teljesítésében nyíltan és őszintén elmondjuk azon elveket, melyek — habár ezen pillanatban, ezen házban oly mértékben még képviselve nincse­nek, mint azt valódi nagy számának arányához ké­pest igényelhetnék — a választási jog kiterjeszté­sének esetében bizonyára, ha nem is többségben, de legalább jelentékeny és figyelemreméltó kisebbség­ben nemcsak az országban, hanem e házban is birni fognának, s mely elveknek tekintetbevétele s al­kalmazása véleményünk szerint egyedül képes min­den nemzetiség s minden vallásfelekezet igényeit kielé­gíteni, mindnyájunk egyöntetű testvéries közreműkö­dését elősegíteni, az országnak biztos és növekedő fölvirágozását s megszilárdulását létrehozni. Mert nem azon, habár még oly szoros szövet­ségben is, a bizonytalan lételű Translajthániával, s pedig a két északi nagyhatalom által már annyi­szor hiúnak bebizonyult njkoru barátságban kell, hogy az ország biztonságának s hatalmának valódi alapját keressük. Ez csakis ott található, hol min­den állam súlypontja a természetes józan ész sze­rint egyedül keresendő, t. i.. saját belsejében, saját népeinek megelégedésében s ez által föltételezett ha­zaszeretetében. Ezen eredmény pedig mindnyájuknál vallás- és nemzetiség különbsége nélkül csakis akkor érhető el, ha törvényes és jogos kívánalmaink, melyek nem egyébre irányozvák, mint hogy az ország alkotmá­nyának és épségének szigorú megóvása mellett, egyenlő történet, egyenlő küzdelmek, egyenlő áldo­zatok alapján, minden honpolgár egyenlő igényt is nyerjen a közös haza alkotmánya- és szabadsá­gának nemcsak név-, hanem tettleges élvezetére, — ha, mondom, ezen kívánalmak végre egyszer tel­jesedésbe mennének. Egyébiránt, tisztelt ház! azon sokoldalú, sőt részletekig bocsátkozó, úgy mondom, kimerítő tár­gyalási mód után, melylyel az imént mondott né­zetek és kívánalmak a benyújtott fölirati javasla­tomban tagialtatnak: szükségtelennek tartom, még más ujabb érvek fölhozásával a tisztelt ház türel­mét tovább is fárasztani, azért megelégszem azzal, azt egyszerűen a tisztelt ház becses figyelmébe ajánlani; de egyszersmind arrai s fölkérni, hogy — és ezt leg­inkább Tisza Kálmán képviselő úrnak egyszersmind válaszul a múltkori ülésben tett észrevételére, szi­vére kötni, — a fölirati javaslatok megbirálásánál, az abban kifejtett nézeteket nem a szokott kizáró­lag specialisticus magyar, vagy ha jobban tetszik dualisticus német-magyar, hanem egy elfogulatlan cosmopoliticus szempontból méltóztassanak szem­ügyre venni. Csakis úgy érhetik el azt, hogy a haza minden polgárai irányában egyformán részre­hajlatlanok, igazságosak legyenek, csakis igy bizto­sithatják magokat az ellen, hogy egyszer önökhöz is valaki jogosan ne intézze azon szavakat, melyeket egy valóban szabadelvű franczia hazafi saját honfi­társaihoz mondott: „Vous voulez étre libres et vous n'étes pas justes!" Wächter Frigyes jegyzői Schwartz Gjnula! (Felkiáltások: Nincs itt!) Irányi Dániel! Irányi Dániel; Tisztelt ház! Azt gon­dolom, hogy miután Schwarcz Gyula tisztelt kép­viselő ur nincs jelen, a szó most a jobb oldalt illeti. Méltóztassék arról az oldalról hini fel szónokot. (Helyeslés bal felől. Felkiáltások itt van már Schvarcz Gyula képviselő.) Schvarcz Gyula ! Tisztelt ház! (Hall­juk!) Engedjen meg a mélyen tisztelt képviselőház, hogy kifejthessem azon indokokat, melyek folytán mi. elvtársaim és én, nem járulhatunk sem azon javaslathoz, melyet a ház bizottságának előadója be­nyújtott, sem pedig azon javaslatokhoz, melyeket Tisza Kálmán és Simonyi Ernő tisztelt képviselő­társam a ház asztalára letettek; a Trifunácz kép­viselő ur által benyújtottat, mint a mely annyira

Next

/
Thumbnails
Contents