Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-19

144 19. országos ülés sept ember 30. 1872. túlnyomólag különleges érdekekben gyökerez, termé­szetesen nem is említem. (Helyeslés.) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom nyíltan és határozottan kijelentem, hogy én, részemről a franezia-német háború bevégzése óta, a közjogi küz­delem folytatását, legalább részemről, nem tartom egyébnek mint valódi szerencsétlenségnek (Élénk tetszésnyüatliomtoli jobb felöl) s e részben nyíltan bevallom solidaritásomat a ház tisztelt többségével a közjogi alap kérdésére nézve; (éljenzés jobb felől) de ép oly nyíltan és határozottan bevallom azt is, hogy nem vagyok azon helyzetben, hogy azok sorába tartozzam, kik a koimány eddigi belpolitikájával, legalább annak nagy vonásaiban meg lehetnek elé­gedve. Uraim! Önök a többség részéről az mondják, hogy önök egyátalában nem látják szükségét annak, hogy a választfelirat egyéb legyen, mint a trónbe­széd visszhangja, és én beismerem, hogy van bi­zonyos parlamentáris alapja az önök érvelésének; mert hogy a párt, mely többségben van, mely tény­leg kormányoz, nem látja szükségét annak, hogy tüzetesebben szóljon hozzá a fölveendő tárgyakhoz: ezt természetesnek találom. . Hiszen e párt a házonkivül is mmdennap be­folyásolhatja a kormányt, mely nem egyéb, mint az ő bizalmának letéteményese; a párt értekezleten mindennap kérhet tőle felvilágosítást, bármely percz­ben, midőn elveszti bizalmát, a koimányt el is ejtheti. Azt hiszem tehát, hogy az önök fölfogása az önök szempontjából teljesen helyes. De ha meg is en­gedem ezt, és ha különösen a parlamentális gya­korlat főleg Angliában, mely a parlamentalismus mintaállama, némileg indokolja, az önök fölfogását; de visszont önök is meg fogják nekem engedni, hogy azok, a kik a többség keretén kívül állanak: nem helyesen járnának el, ha ki nem jelölnék, hogy mely kérdéseket és mily sorrendben kivannak fel­vétetni és hogy mily irányban kívánják a megoldást: önök 'meg fogják engedni, hogy ha azok, kik a kor­mányt más irányba kívánják terelni, mint a melyben jelenleg van, nem helyesen járnának el, hanem ügyekeznének tüzetesebben megismertetni a kor­mánynyal és a házzal azon kérdéseket, melyeket fölvétetni, a sorrendet, melyben azokat targyaltaim kívánják, és a módot, melyen a megoldást óhajtják. Ugy hiszem tehát, hogy megegyeznek abban, hogy a mi szempontunkból a mi eljárásunk szintén nem helytelen. Midőn ezt indokoltam, indokoltam azt is, hogy miért nem járulhatunk, elvtársaim és én, a tisztelt előadó ér által előadott javaslathoz s talán jeleztem előre azon indokokat is, melyek folytán nem vagyok oly szerencsés a Tisza Kálmán és Si­monja Ernő képviselő urak által benyújtott javaslat­hoz járulhatni. A mi a Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő ur által benyújtott javaslatot illeti, sajnálom, hogy azt kell mondanom, miszerint az nem felel meg azon várakozásnak, a mely várakozásnak jelenleg a magyar országgyűlés megnyíltával egy ellenzéki válaszfel­irati javaslatnak nézetem szerint megfelelnie kellene. Mit várok én egy ellenzéki fölirattól jelenleg? Az ellenzéki felirattól várom mindenekelőtt azt, hogy az oly korszerű eszmékre támaszkodjék, a melyek a tényleges helyzet helyett biztos javítását ígérjék a nép sorsának; de a melyek ne követel­jenek oly áldozatokat, melyek ezen sokat szenvedett és ha nem is megtört, de igen elbágyadt nép élet­erejét még jobban fenyegetnék. (Jobb felől helyeslés.) Én azt hiszem tisztelt képviselő urak! e kellékek­nek Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársami felirata. bármennyire is kell dicsérnem szerkezet és irálytani kitűnőségét, nem felel meg. Nem felel meg pedig ezeknek két okból, és pedig először: mert ámbár nem hangsúlyozta az ellenzék közjogi programm­jának főbb pontjait, — és megvallom oly mesterileg igyekezett érvényesíteni irálytani fordulatait, miszerint az ember azt hinné, hogy a régi diplomatiának egyik okmánya van előtte, melynek föladata volt a gondolatot lehetőleg eltitkolni; — (Derültség jobb felől) mégis — megvallom igen sajnálom, hogy az ellenzéknek vezérférfía nem birt — szabadjon e kifejezéssel élnem — azon erkölcsi bátorsággal, miszerint tartózkodott volna a közjogi kérdést a válaszfelirati vitába bonyolítani; de sajnálom más részről azt is, hogy a belügyi reformok terén sokkal halványabb programmot ad, semhogy azzal a párton kívül elméket hódíthatna. Azt mondottom, tisztelt ház! hogy a franczia­porosz háború óta szerencsétlenségnek tartom a közjogi kérdés fölötti vitának folytatását. Részemről ezt egyszerűen indokolom, és ez meggyőződésem. Hogy az 1867-ik évi XH-ik törvényczikk kétoldalú szerződés: ezt magam részéről akkor sem vontam kétségbe, nn'kor még az ellen az ellenzékkel magam is küzdöttem; részemről azonban az indított az az elleni küzdelemre, mert reméltem, hogy ugyanazon tényezők, melyek ezen közjogi kétoldalú szerződést létrehozták: ezen szerződés önkénytes fölbontására lehetnek a visszonyok által utalva. Meglehet rajon­gás volt, a mit hittem, meglehet valóság: az ese­mények hatalma azonban a dolgok más állását hozta elő Európában; és tény, hogy talán mégis nem józan gondolkozó az, ki azt hiszi, hogy mióta franczia területen jött létre a német egység, Német­ország politikájának iránya pedig más mederbe lépett f hogy ezen idő óta azon factorok, melyek szük­ségesek ezen két oldalú szerződés fölbontására: bele­nyugodjanak e fölbontásba, csupán azért, mert tán, hogy azon párt, a mely eddig a fölbontást sürgette többségre találjutni, az egyik fél országgyűlésén, a magyar országgyűlésen.

Next

/
Thumbnails
Contents